Mira már a pécsi egyetem hallgatója volt, amikor a gasztronómia nagy kapuját egy határozott mozdulattal kitárta és beviharzott rajta, ahogy az egy metalhead lánytól talán nem is olyan szokatlan lendület.
Az alapképzésem legelején jártam és még nagyon kerestem az utam. Imádtam kísérletezni, recepteket fejleszteni, ami tudott volt rólam a környezetemben. Egyre több barátom és ismerős érdeklődött, hogy készítenék-e tortákat nekik különféle alkalmakra. Mikor megszületett a Süti MáMohr oldalam ötlete, még az volt az első szlogen, hogy „Kérsz egy tortát?”. Érdekes visszagondolni, hogy azoknak a tortáknak a bevételéből gyűjtögettem össze az első profi tükörreflexes kamerámra
– mesélt a kezdetekről Mira, aki mire már a mesterképzést kezdte el, azon kapta magát, hogy több komoly márkával dolgozhatott együtt.
Miután egy nagy belépővel megérkeztél a gasztrouniverzumba, hogyan kezdtél bele az építkezésbe?
A receptek, ötletek megvoltak, de éreztem, hogy fejlődnöm kell a fotózás és food styling terén, hogy olyan képeket készíthessek, amelyek akár magazinokban is megállnák a helyüket. Ez akkoriban nagyon elrugaszkodott gondolat volt, mert a fényképeim kezdetben borzasztóan sikerültek. Viszont beleástam magam, és egész gyorsan, pár hónap alatt megtanultam fotózni és stylingolni – természetesen az internetről. Aztán egyik nap posztoltam egy fényképet Instagramra és ekkor keresett meg az egyik legnagyobb magyar sajtmárka. Ez volt a fordulópont, ekkor gondoltam úgy, hogy fel kell építenem egy portfóliót, mert ebből lehet valami.
Írtál közben három könyvet is.
Igen, Az első könyvem a Segítség sütéshez, főzéshez címet kapta, váratlanul nagy sikert aratott! Mivel egyre többen próbálták ki a receptjeimet, szerettem volna egy kis plusz segítséget nyújtani a receptek mellé. Például, hogyan számoljuk át pontosan az alapanyagok mennyiségét a 28 cm-es sütőformánkhoz, ha a recept eredetileg egy 18 cm-es formához szól.
A Ma már nem elég, ha finom… annak is kell látszania! című könyvem az ételfotózás és food styling világába nyújt betekintést. Ez a könyv főként azoknak lehet hasznos, akik magasabb szintre emelnék a tartalmaik vizuális minőségét például olyan kompozíciós technikákkal, mint a háromszögelés vagy az aranymetszés.
A legutóbbi könyv pedig, amelyben szerzőként részt vehettem, egy igazán különleges projekt eredménye: A Süss mosolyt! Ez egy szívhez szóló munka volt, amely a beteg gyerekek kórházi ünnepeit támogatta. A könyv gasztrobloggerek receptjei mellett a bohócdoktorok inspiráló történeteit is tartalmazta. Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a kezdeményezésnek.
Az a mottód – és a blogod is így kezdődik a bemutatkozásnál –, hogy „Nappal Doktorandusz, Éjjel Gasztronómiai Szerző/ Mizantróp Metál Kíséretében”. Egy gasztroblogger, aki kutató is egyben?
Igen. Nagyon élveztem a marketing mesterképzést, az órákon mindig inspiráló viták voltak, a gasztronómia pedig már a részem volt. Az alapszakos szakdolgozatomat is ebben a témában írtam, akkor a gasztronómia aktuális trendjeit és a közösségi média gasztronómiára gyakorolt hatását vizsgáltam. Ekkor már tudtam, hogy még jobban szeretnék belemerülni a témába és már a PhD képzéssel is szemeztem. Majd nagy szerencsémre összefújt a szél a marketing és fogyasztói magatartás kutatás egyik legmeghatározóbb alakjával: Prof. Dr. Törőcsik Máriával, akivel azóta is van szerencsém együtt dolgozni, igazi mentor számomra.
Milyen témában végzel kutatásokat?
A mesterszak alatti kutatásom a webanalitika élelmiszermarketingben való alkalmazására és felhasználási lehetőségeire vonatkozott, ami továbblépést jelentett a témában való tudományos elmélyülésben. Ezzel a kutatásommal Országos I. helyezést értem el a 36. OTDK Közgazdaságtudományi szekciójának Marketing – Élelmiszer tagozatában, ami hatalmas szakmai elismerés volt számomra.
Később pedig egy kvalitatív kutatást készítettünk a hazai online véleményvezérek piaci attitűdjeiről. Ez a projekt egy kis mérföldkő számomra, nagyon élveztem, hogy más gyakorlati szakemberek folyamataikba is betekintést nyerhettem. Jelenleg Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának Gazdálkodástani Doktori Iskolájában folytatom a kutatásaimat doktoranduszként.
Muszáj megkérdeznem, hogy a bemutatkozó szövegedben mit takar az a rész, hogy „mizantróp metál kíséretében”?
Ó, hát ez nálam teljesen belülről fakad, én ilyen kis goth stílusú, metalhead vagyok. Amikor elindítottam a gasztroblogomat az Instagram sztorikba gyakran behallatszódott a háttérben szóló metálzene, amit sütés közben hallgattam. Meglepő módon sokan reagáltak rá: mindig akadt valaki, aki lelkesen írt, hogy imádja azt a számot, ami most nálam szólt.
Ebből kiindulva terveztem egy kötényt, amin a következő felirat szerepelt: „… Gasztrorockstar vagyok, legenda a konyhában”. Az ötlet óriási sikert aratott és akkor éreztem igazán, hogy ez – marketingszakszóval élve – egy erős USP (unique selling proposition), vagyis egy olyan egyedi megkülönböztető jegy lehet számomra, ami igazán karakteressé teheti az „Énmárkámat”. Bíztam benne, hogy ez nem csak megkülönböztet, hanem be is vonz hasonló gondolkodású embereket. Nem feltétlenül csak sütini szerető gothokat, metalheadeket, hanem olyanokat is, akik nyitottak erre és pozitívan értékelik ezt a fajta önazonosságot.
Egyébként, ez a jelenség abszolút bizonyított a közösségi médiában: a közösségi hálók tagjai hajlamosak egyezőséget mutatni szocio-demográfiai jellemzőikben és még olyan jellemvonásaikban is, mint például a meggyőződéseik, attitűdjeik. Ezért is terjed ennyire hatékonyan a közösségi médiában a szájreklám (e-WOM), az emberek természetüknél fogva vonzódnak azokhoz, akikkel hasonló az érdeklődésük és világnézetük. Influenszereknél például abszolút megfigyelhető, hogy kifejezetten sikeresek azok, akik a „girl next door” jelenségbe esnek. Vagyis akik olyan hétköznapi, elérhető személyiségnek tűnnek, akikkel a követőik könnyen azonosulhatnak. Az ilyen tartalomgyártók hitelesnek és közvetlennek hatnak a széleskörű közönség számára, hiszen a követőik azt érezhetik: „Én is lehetnék ő” vagy „Mi nagyon jóban lennék/vagyunk.” és „Az ő élete egyébként elérhető lehetne számomra is”.
Ha jól érzékelem, és amilyen lendülettel erről mesélsz, ezek a jelenségek már a tudományos témáidnak a tárgyai is.
Alapvetően tartalomfogyasztást kutatok, a fogyasztók magatartását a közösségi médiában végzett tartalomfogyasztásuk mentén közelítem. Szeretném mélyebben feltárni az alapvetően üzleti szakterület mögött meghúzódó tudományos magyarázatokat. A közösségi média platformok nem csupán reklámfelületek, hanem dinamikus ökoszisztémák, ahol a fogyasztók aktívan alakítják a márkák megítélését. Ez a legnagyobb különbség a hagyományos marketing és a közösségi média marketing között, hogy utóbbi esetén a felhasználók aktív részesei a folyamatnak.
Számos probléma és kérdés merül fel jelenleg a tartalomfogyasztás és a közösségi média kapcsán. Ha például a társadalmi problémák felől közelítjük a témát szerintem, továbbra is kulcsfontosságú probléma az anonimitás hatása, mert ez lehetőséget teremt arra, hogy az emberek olyan módon viselkedjenek, ahogy a való életben nem tennék. Az online tér így az agresszió, a cyberbullying és a manipuláció melegágyává válhat, mivel az arc nélküli kommunikáció csökkenti a felelősségérzetet. Kutatás során a tartalmakra adott reakciókat is mérjük és értékeljük, a kommentszekciók pedig sokszor a mai napig elképesztenek az elemzéseim során.
És itt fel is merülhet a felelősség kérdése.
Így van, ezért nem mehetünk el az influenszerek szerepe mellett sem, hiszen komoly befolyást gyakorolnak a fogyasztói döntésekre – ilyen jellegű modellezések állnak a legutóbbi kutatásaim fókuszában.
Mindezek miatt kulcsfontosságú a médiatudatosság és a digitális felelősségvállalás kérdése. Az, hogy valami a virtuális térben történik nem jelenti azt, hogy nincs hatása a valós életre. A közösségi média viselkedési normáit tudatosan kell formálni, hogy a platformok ne a manipuláció és a félretájékoztatás eszközei legyenek, hanem olyan közösségi terek, ahol valódi értékteremtés zajlik. Ezért igyekszem mindig hangsúlyozni, hogy nem a tartalomgyártással van a baj.
Eredetileg mi formálnánk a közösségi médiát… számít, hogy milyen tartalmat gyártunk és az is, hogy milyet fogyasztunk. Jelenleg egy egyetemi program keretében középiskolásoknak is tartok előadásokat, elsősorban médiatudatosság témában. A diákok általában nagyon élvezik ezeket, és néha szívesen meghívnám a szüleiket is, mert szerintem számukra is rendkívül hasznos lenne. Sokan úgy gondolják, hogy jól értik a digitális világot, és kritikusan átlátnak mindenen. Azonban kutatások bizonyítják, hogy a társadalom digitális ismeretei sokkal alacsonyabb szinten áll, mint azt hisszük.
Akkor lehet, hogy oktatói, tanári pályán is láthatunk majd a jövőben a tartalomgyártás mellett?
Szeretek oktatni, bár még nagyon a pályám elején járok, hatalmas felelősséget érzek a kritikus gondolkodás fejlesztése iránt. A valódi oktatás nem csupán információátadásról szól, hanem arról is, hogy a hallgatókat arra ösztönözzük, hogy önállóan elemezzék, értelmezzék és megkérdőjelezzék a világot. Ahogy Margaret Mead mondta: „A gyerekeket arra kell megtanítani, hogyan gondolkodjanak, nem arra, hogy mit gondoljanak.” Úgy érzem, az intézetünkben és az egyetemen is sokan hasonló értékeket képviselnek, ezért örömmel kacsintgatok az akadémiai pálya felé. Persze a jövő képlékeny, de szerintem itt jó helyen lennék, izgalmas kihívásokkal, inspiráló környezetben.
A gasztronómia pedig mindig az életem része volt és az is marad, igyekszem megtalálni az egyensúlyt minden területen. Ennek egyik eredménye, hogy a sütik mellett a doktori tanulmányaimmal kapcsolatos tartalmak is megjelennek a közösségi média platformjaimon, főleg TikTokon és Instagramon. Különösen sok visszajelzést kapok fiatal lányoktól, akik azt írják, hogy inspirálja őket és most komolyan fontolgatják az egyetemet, a doktori képzést. Ez hatalmas öröm számomra, mert kevés jobb dolgot tudok elképzelni annál, mint másokat tanulásra ösztönözni.
Végül Mira azt is elmesélte, hogy amikor épp nem a konyha vagy a tudomány kihívásainak szenteli a szellemi energiáit, akkor egy-egy kiadós alvás után vagy előtt nagyon szeret beülni a férjével, barátnőkkel kávézni, sütizni vagy koktélozni. Illetve igyekszik egyre többet jógázni és olvasni, valamint imádja a koncerteket is.
Egyébként Pécsen élünk Chilivel, a görög teknősünkkel. És bár nagyon igyekszem megtalálni az egyensúlyt a kutatás, az oktatás, és a sokféle teendő között, az biztos, hogy egy jó süti és egy kis otthoni lazítás mindig feltölt energiával
– mondta búcsúzóul Mira.
Egy korábbi cikkünkben Mira a karácsonyi menüjét is megosztotta velünk és egy másik írásban pedig arról kérdeztük, hogy létezik-e egészséges édesség vagy csak egy legendáról van szó. Kollégánk egy nagyon különleges fiatalemberről, a balástyai séfről írt cikket, aki két lovagi cím birtokosa és rutinos traktoros.
