A harang hangja évszázadok óta része a mindennapoknak. Ünnepet, gyászt, délidőt, közösségi eseményeket jelez, és sok településen ma is ugyanúgy hozzátartozik a tájhoz, mint a templom tornya. Arról azonban kevesen tudnak, milyen hosszú és összetett út vezet addig, amíg egy harang először megszólal.
Az őrbottyáni Gombos családnál a harangöntés nem egyszerű mesterség, hanem generációkon át öröklődő hivatás. A műhelyben ma is hagyományos módszerekkel, nagyfokú kézi munkával készülnek azok a harangok, amelyek később templomok, kápolnák és egyházi közösségek életének meghatározó részévé válnak. A család több mint egy évszázados szakmai örökséget visz tovább, már az ötödik generáció is bekapcsolódott a munkába.
Arról meséltek, hogyan születik meg egy harang az első tervektől a felszentelésig, mi határozza meg a hangját, mely munkáikra a legbüszkébbek, és hogyan látják egy különleges, ritka mesterség jövőjét a modern világban.
Hogyan kezdődött – és folytatódott – a család története a harangöntéssel?
A családi harangöntő hagyomány Szlezák Lászlóval kezdődött Budapesten. Ő volt a családunk harangöntő múltjának meghatározó alakja, tőle ered az a szakmai és szellemi örökség, amelyet később Gombos Lajos, majd Gombos Miklós vitt tovább.
Ezt a hagyományt ma Gombos Ferenc folytatja, és már a következő generáció is jelen van a műhelyben: Gombos Ferenc József is velünk dolgozik, aki így az ötödik generáció tagjaként kapcsolódik be a mesterségbe.
Ez azért is különleges számunkra, mert nem egy egyszerű családi vállalkozásról van szó. A harangöntésben rengeteg olyan tudás van, amelyet nem lehet pusztán könyvből megtanulni. Látni kell, érezni kell az anyagot, ismerni kell a hangot, a formát, a technológia apró részleteit. Ezek nagy része generációról generációra adódott tovább.
Hogyan és mennyi idő alatt készül egy harang a kezdetektől egészen a felavatásig? Változott a készítés technológiája az idők során?
Egy harang elkészítése hosszú, összetett folyamat. Először mindig a megrendelővel egyeztetünk: milyen célra készül a harang, mekkora legyen, milyen hangra van szükség, milyen felirat, díszítés, szimbólum vagy szentábrázolás kerüljön rá. A harang ugyanis nem sablontermék. Minden darab egyedi, és valamilyen közösséghez, templomhoz vagy történethez kapcsolódik.
Ezután következik a tervezés és a harangforma elkészítése. A harangnak külső és belső formája van, ezek határozzák meg többek között a falvastagságot és a hangzást is. A díszítések, feliratok, címerek, szobrászati elemek külön készülnek, majd felkerülnek a formára.
A formakészítés után jön az öntés, amely a folyamat egyik leglátványosabb és legfeszültebb pillanata. A bronzot magas hőmérsékleten olvasztjuk meg, majd az előkészített formába öntjük. Ezután a harangnak ki kell hűlnie, ami mérettől függően hosszabb időt vesz igénybe. Amikor a formát kibontjuk, akkor látszik meg először a harang maga.
Ezt követi a tisztítás, a felület kidolgozása, szükség esetén a hangolás, majd a lengőszerkezet, a korona, az ütő, a csapágyazás és az egyéb műszaki részek kialakítása. A harang végül a helyszínre kerül, ahol felszereljük, beállítjuk, üzembe helyezzük, és csak ezután jöhet a felavatás vagy felszentelés.
Az elkészítési idő nagyon függ a harang méretétől és a munka összetettségétől. Egy kisebb harang néhány hónap alatt elkészülhet, egy nagyobb, komolyabb harang esetében viszont akár fél év vagy ennél több idő is szükséges lehet.
A technológia alapjaiban nagyon régi. A harangöntés lényege évszázadok óta ugyanaz: megfelelő forma, megfelelő bronz, pontos öntés, jó hang. Természetesen ma már vannak korszerűbb eszközök, mérési lehetőségek, gépek, emelők, elektromos berendezések, de a mesterség lelke nem változott. A kézi munka, a tapasztalat és a hagyományos tudás ma is nélkülözhetetlen.
Milyen alapanyagokkal dolgoznak?
A harang hagyományos harangbronzból készül. Ez nálunk 78% vörösrézből és 22% ónból áll. Ez az az ötvözet, amely évszázadok óta a klasszikus haranganyag, mert egyszerre erős, tartós és kiváló hangzású.
Nagyon fontos az alapanyag tisztasága és aránya. A harang nem egyszerűen egy bronztárgy: hangszerről beszélünk. Ha az anyagösszetétel nem megfelelő, az a hangban, a tartósságban és a harang viselkedésében is megmutatkozhat.
A bronzon kívül természetesen sok más anyaggal is dolgozunk: acélból készülhetnek a lengőszerkezetek, állványok, rögzítések; fából készülhetnek haranglábak vagy állványszerkezeti elemek; és a villamos harangmozgatáshoz külön elektromos, mechanikai és vezérléstechnikai elemek is szükségesek.
Melyik a legösszetettebb vagy legnagyobb szakértelmet igénylő fázis a folyamatban?
Talán nem is lehet egyetlen fázist kiemelni, mert a harangöntésben minden részlet egymásra épül. Ha a tervezés nem jó, a hang sem lesz megfelelő. Ha a forma nem pontos, az öntés sem adja azt az eredményt, amit szeretnénk. Ha az öntésnél hiba történik, az egész addigi munka veszélybe kerülhet.
Mégis, a legnagyobb szakértelmet talán a forma kialakítása és maga az öntés igényli. A harang hangját már a formában el kell „rejteni”. A falvastagság, az ívek, a borda kialakítása mind meghatározza, hogyan fog megszólalni. Az öntés pedig olyan pillanat, amikor már nincs lehetőség hosszú gondolkodásra. Ott mindennek előre elő kell készítve lennie, mindenkinek tudnia kell a dolgát, és a bronznak megfelelő hőmérsékleten, megfelelő állapotban kell a formába kerülnie.
Ez egy nagyon különleges pillanat. Egyszerre van benne feszültség, fegyelem és ünnepélyesség. Amikor az izzó bronz elindul a formába, akkor az ember érzi igazán, hogy ez a mesterség mennyire ősi és mennyire élő.
Hogyan alakul ki egy harang hangja, mitől lesz igazán „szép hangú”?
A harang hangja elsősorban a formájától, méretétől, falvastagságától és az anyagától függ. Egy harang nem egyetlen hangot ad ki, hanem több részhang együttese szólal meg. Ezeknek egymással összhangban kell lenniük.
A szép hangú harangnak tiszta, telt, hosszan zengő hangja van. Nem csupán az számít, hogy milyen alaphangon szólal meg, hanem az is, hogy milyen a lecsengése, milyen a hangszíne, mennyire harmonikusak a részhangjai, és hogyan illeszkedik más harangokhoz, ha harangjáték vagy több harangból álló együttes része lesz.
Egy harang hangja kicsit olyan, mint az emberi hang: lehet erős, mély, fényes, komor, ünnepélyes vagy lágyabb karakterű. Mi mindig arra törekszünk, hogy a harangnak ne csak pontos hangja legyen, hanem lelke is. Egy jó harang hangját az ember nemcsak hallja, hanem érzi is.
Melyik harangjuk készítése, megrendelése volt a legemlékezetesebb, legkülönlegesebb valamilyen szempontból?
Nagyon sok emlékezetes munkánk volt, és mindegyikhez más miatt kötődünk. Különleges számunkra minden olyan harang, amely egy közösség számára fontos eseményhez kapcsolódik: templomépítéshez, felújításhoz, évfordulóhoz, háborúban elvitt harang pótlásához vagy egy helyi összefogás eredményéhez.
Nagy büszkeség számunkra, hogy harangjaink megszólaltak már a sevillai világkiállításon és a Vatikánban is. Ezek szakmailag és emberileg is meghatározó pillanatok, hiszen ilyenkor az ember érzi, hogy a műhelyben végzett munka messzire eljut.
Ugyancsak fontos munkánk volt a gödöllői premontrei közösség számára készített hat harang. Egy ilyen harangegyüttesnél nemcsak egy-egy harang szépsége számít, hanem az is, hogy együtt hogyan szólnak, hogyan alkotnak egységet.
De sokszor nem feltétlenül a legnagyobb harang a legemlékezetesebb. Van, amikor egy kisebb lélekharang vagy egy falusi templom új harangja mögött olyan emberi történet, adományozói összefogás vagy közösségi szeretet van, ami legalább annyira megérinti az embert.
Hogyan látják a harangöntő mesterség jövőjét?
A harangöntés nagyon ritka mesterség, és éppen ezért nagy felelősség továbbvinni. A világ sokat változott, de a harang szerepe még mindig megmaradt. Lehet, hogy ma már sok mindent digitális eszközök vesznek körül, de egy harang hangja ma is ugyanúgy képes megszólítani az embert, mint régen.
A jövőt abban látjuk, hogy a hagyományos tudást meg kell őrizni, de közben nyitottnak kell lenni az új műszaki megoldásokra is. A harangöntés alapja marad a kézműves tudás, a tapasztalat és az anyag tisztelete, de a tervezésben, dokumentálásban, szerelésben, villamosításban és karbantartásban már sok modern megoldás segítheti a munkát.
Fontosnak tartjuk, hogy a következő generáció is megismerje ezt a mesterséget. Nemcsak szakmailag, hanem lelkileg is. Mert harangot önteni nem olyan, mint bármilyen más tárgyat elkészíteni. Egy harangnak története lesz. Emberek kötődnek hozzá, közösségek életének részévé válik, és ha jól végezzük a munkánkat, akkor talán még akkor is szólni fog, amikor mi már nem leszünk itt.
Korábban írtunk már cirokseprű készítőről, hintókészítőről és pitykegomb mesterről is.
