Tavasztól őszig a kisebb gallyhalmok vagy egy süngarázs is jó menedéket biztosít a nappali pihenőórákra, illetve a kölykök számára. A közel fél évig tartó téli álom idejére azonban védettebb, szigeteltebb búvóhelyre van szükségük, ahol könnyebben és kisebb energiabefektetéssel tudják fenntartani a stabil 6 C°-os nyugalmi testhőmérsékletet. Ilyen téli (és tavaszi-nyári) menedék lehet bejáróval ellátott komposztáló, a rőzserakás és a telepített süntanya.
A zöldhulladék környezet- és természetbarát elhelyezését és lebomlását segítő komposztálók többnyire fából vagy műanyagból készülnek és dobozos, keretes kialakításúak – olvashatjuk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.
A komposztálót így is használhatjuk
A komposztálók többségénél a deszkaelemek közötti rések nem elég nagyok ahhoz, hogy a sünök be tudjanak mászni. Ez a kialakítás akadályozza meg a téli menedéket kereső sünöket abban, hogy bevegyék magukat a vastag növényi hulladék alá. Ezen könnyen és gyorsan úgy segíthetünk, ha a talajszintnél bejáratot nyitunk a komposztáló falába, és ehhez még dekopírfűrészre sincs feltétlenül szükség. A további lépéseket az MME oldalán találjátok.
Kétrétegű természetvédelmi rőzserakás
A természetvédelmi rőzserakás kapcsán is elmondható, hogy nem egy teljesen új megoldásról van szó. Hanem egy olyan, a lakott területeken évezredeken keresztül meglévő élőhelytípusról, amihez állatfajok tucatjai alkalmazkodtak. A farakáshoz hasonlóan a rőzserakás kapcsán is az a probléma, hogy modernizálódó világunkban egyre kevesebb van ezekből, így az általuk vendégül látott állatok is megfogyatkoznak, eltűnnek környezetünkből.
A “természetvédelmi” jelző a rőzserakás esetében is azt jelenti, hogy egy eltűnő települési élőhelytípust az eredeti rendeltetését szükség esetén kiegészítve, új funkciókkal is felruházva hozzuk vissza a mindennapi életbe.
Hogyan készítsük?
Ez elsősorban attól függ, hogy milyen szerepeket szánunk az eszköznek és ezzel összefüggésben hol és miként építjük meg.
Ott, ahol kevés alapanyaggal gazdálkodhatunk és / vagy a rőzserakás megfigyelési, fotózási célt is szolgál az építmény alakját és irányát jól szabályozhatjuk egy támfallal. Ezzel a megoldással legalább a felét megspórolhatjuk a rőzserakáshoz szükséges növényi hulladéknak, amivel így is vastagabb alomalapot alakíthatunk ki, és az építményünk belseje is védettebb lesz.
A másik megoldás a természetvédelmi rőzserakás. Ehhez mindenféle növényi nyesedéket felhasználhatunk, ami a kertben képződik: lenyírt füvet, hullott falevelet, leveles ágnyesedéket. Ezek az anyagok általában nem egyszerre képződnek, azaz a halom hosszabb idő alatt, rétegről rétegre is megépülhet. Természetvédelmi rőzserakásunk már ebben az állapotában is késznek tekinthető. De ha most abbahagyjuk az építést, akkor sok, elsősorban a madarak számára vonzó funkciótól, ebből következően pedig főleg a rendkívül izgalmas őszi és tavaszi vonulási időben, illetve a téli etetés hónapjai alatt megszerezhető megfigyelési élménytől esünk el. Az igazi bokrok ágrengetege – azaz táplálkozó-, búvó-, pihenő- és tollászkodóhelyet kínál az énekesmadaraknak legalább fekete rigó méretig.
Telepíthető süntanya
Létezik egy olyan természetvédelmi eszköz, a süntanya (vagy süngarázs), ami kimondottan ezeknek az állatoknak nyújt nappali menedéket a nyári enyhe időben. A mi klímánkon, keményebb teleken ezek valószínűleg nem elég védettek, de ha száraz levelekből vastag szigetelőréteget halmozunk rá, valószínűleg telelőhelynek is alkalmasak lehetnek.
