Egyre többen kacérkodnak vályogház építésével vagy felújításával, visszatérve ez által a sok ezer éves, jól bevált természetes anyagokhoz. A szakirodalom egyre bővül, az ősi szakma mesterei pedig precíz munkával valósítják meg a megrendelők elképzeléseit. Korábban a Sokszínű vidék is írt Gáspár János vályogház-építő mesterről, majd egy 200 éves ház megmentéséről és ritkaságnak számító egyedi megoldásokról is.
Ezúttal egy olyan újjávarázsolt vályogházra bukkantunk, mely jó példája annak, hogy az értékek felújításával és megbecsülésével elképesztően szépeket alkothat az ember.
Herend egyik csendes utcájában áll az a porta, melynek minden szegletéből visszaköszön Provence hangulata. Burdon Attila és párja, Nagy Bernadett 2016 júliusában vásárolták meg az ingatlant, melyben megvalósították álmaik otthonát.
Mielőtt megismernénk a történetet és az újjávarázsolt vályogházat, nézzük meg, milyen állapotban volt a felújítandó épület!
Miért éppen Herend és miért vályogház? – kíváncsiskodtunk.
Veszprémben laktunk egy kis garzonban – kezdte történetüket Bernadett asszony. – Egyrészt kicsi volt a lakás, másrészt csendesebb helyre és nagyobb házba szerettünk volna költözni. Veszprémben is nézelődtünk, de nagyon drágáknak véltük a kiszemelt ingatlanokat. Messzire nem akartunk költözni, így egy lényegesen olcsóbb portát választottunk Herenden, mindössze 17 kilométerre a várostól.
A fotókat nézegetve úgy tűnik, eléggé lerobbant állapotú volt a herendi vályogház.
Nem kicsit – folytatta Attila –, ráadásul specialistát kellett keresnünk a felújításhoz, mert a vályogépítés az egy külön világ. A hagyományos formájú, hosszúkás házat belülről szinte szét kellett verni. Ennek két oka volt: egyrészt a lepusztult állaga, másrészt a belső terek átalakítása, melyeket saját magunk terveztünk.
Egy év leforgása alatt valóságos csodát varázsoltak az épületből. Hogyan sikerült ilyen viharos gyorsasággal az átalakítás?
Azt gondoljuk, hogy jó szakembereket választottunk és a magunk részéről is mindent megtettünk, hogy mielőbb elkészüljünk – mondta a ház asszonya. – Amíg a szakipari munkák – köztük a teljes tetőcsere – folytak, mi a ház belsejébe valót terveztük, vagy éppen saját kezűleg készítettük. Bár közös az érdem, de a Provence-i hangulatot, a lakás helyiségeinek berendezését én álmodtam meg. A konyhabútort – melyet szakember készített – és a kerítést is én terveztem, miként egy-egy dísztárgy. tükör, bútordarab helyét is magam választottam ki. Attila a megvalósításban vitte a prímet. Ő szakmáját tekintve festő, ami nagyon sokat jelentett nem csupán az épület, hanem a bútorok színezésében is.
Attilát mégis restaurátorként ismerik.
Azért ragadt rám ez a titulus, mert régi bútorok felújításával, kárpitozásával is foglalkozom – vette át a szót Attila. – Házunkban is bőven található ilyen darabokból, például az étkezőben átkárpitozott bútor, az előszobai asztal, a fürdőszobai tükör vagy éppen a komód, de a kutyánk ágya is régi bőröndből lett kialakítva. Az igazsághoz tartozik, hogy szívesen járunk bolhapiacokra, ahol olcsón juthatunk mesés, régi tárgyakhoz, melyek felújítása már a könnyebb feladatok közé tartozik. Vásárlás tekintetében említhetem a hirdetési portálok kínálatát is. A cserépkályhánkat is az interneten találtuk, és az első látásra szerelem lett – mintha nekünk készítették volna. Egy bemutatóteremből költöztettük hozzánk.
Van mit megcsodálni a 90 négyzetméteres vályogházban
A pasztellszínekből előbújó egyedi megoldásokat, a különleges díszeket. Megannyi természetes anyag köszön vissza a falak közül, a járófelület például minden helyiségben tégla, műanyag tárgy pedig nincs a lakásban.
A kicsinyke kert is alakul
A füvesítés még hátra van, de a nagy diófa alatt már ott díszeleg a kiülő és a bográcsozó hely. Jövő tavasszal rózsaszín és pasztell virágokba borul majd a ház udvara, hogy a betérő ismerősök, barátok és rokonok a rododendronok és az orgona látványával együtt igazi Provencei-i hangulatot éljenek át a Burdon-Nagy pár herendi portáján.
Fotók: Burdon Attila/Nagy Bernadett
