Kertünk-Portánk

Első magyarként győzött egy vidám izomgolyó Mallorcán

A legszebb hat hónapos kor alatti kategóriában nyert a kutyus.

A kutyabarátok, kiváltképpen a kutyatenyésztők esküsznek kedvenc fajtájukra, legyen az éppen pumi, komondor, golden retriever netán husky. Összességében egy biztos: mi, magyarok szeretjük hűséges társainkat, a kutyákat.

A Salgótarjánban élő Kazinczy Zoltán gyermekkorától az állatbarátok népes táborához tartozik, olyannyira, hogy a harmincas éveiben járó fiatalember már tizenévesen komolyan foglalkozott a kutyákkal. Tizenöt éve talált a mallorcai masztiffra, mely szerelem volt az első látásra. Azóta tenyészti ezt az éber, hűséges, gyengéd, védelmező, bátor és ritka fajtát, melynek őshazájában a spanyolországi Mallorca szigetén, az alig 5 ezer lakosú Alaróban a napokban rendezett évnyitó kiállításon nagy sikert ért el: Rió – teljes nevén Ryoko de Almallutx – nevű kutyája a legszebb hat hónapos kor alatti kategóriában nyert, Zoltán pedig a fajta megőrzéséért végzett tenyésztői munkájáért különdíjat kapott.

Nagy álmom volt, hogy egyszer egy komoly ca de bou – ahogy a spanyolok nevezik a faját – kiállításon vehessek részt Mallorcán. A rendezvényt a Ca de Bou Spanyol Fajtaklub – mely nem hivatalosan a mallorcai mastiff világszervezete – szervezte, és azon 40 kutya három kategóriában versenyzett a győzelemért. Nagyon büszke vagyok arra, hogy Rió a legfiatalabbak között győzött, így a fajta történetében első magyarként állhattunk dobogóra a mallorcai masztiff őshazájában

– mondta érdeklődésünkre Kazinczy Zoltán.

A fiatalember első mallorcai masztiffját Magyarországon vásárolta, de Spanyolországból is kerültek hozzá kutyusok, a mai állományból három egyenesen Mallorcáról érkezett. Jelenleg 18 állat tartozik a Romolusz mestertenyészethez, akik három részre osztódnak: tenyészszukák, kiállításra “specializálódott” kutyák és az idősebb, szimpla családi kedvencek. A külföldi kiállíásokon való részvétel és a külföldi fedeztetés nem olcsó mulatság, de a munka fontos része. A kennel kutyái rendszeres résztvevői hazai és nemzetközi kiállításoknak és “tengernyi” díjat nyertek már, köztük két alkalommal világgyőztes címet.

A mallorcai masztiff a legritkább és kevésbé ismert fajták közé tartozik, évtizedekkel ezelőtt az eltűnés szélére sodródott. Hála a spanyoloknak, összefogással megmentették a fajtát, de még mindig kevés egyedszám él belőlük a világon. Nagyon sok jó tulajdonságuk és méreteik miatt városi környezetbe is tarthatók. Ahogy jellemzik: a ca de bou egy vidám kis izomgolyó, közepes méretű kiadásban. Aki megismeri, az biztosan megszereti

– említette a tenyésztő.

A fajta története

A fajtáról fennmaradt első írásos emlék 1907-ből származik. Kiállításon 1926-ban szerepelt először, amikor még nem létezett róla hivatalos fajtaleírás. Amilyen gyorsan népszerűvé vált a fajta, olyan gyorsan lecsökkent az állomány. A fajta néhány elkötelezett híve 1946-ban készítette el az első hivatalos fajtaleírást, melyet 1964-ben fogadtak el hivatalosan. 1996-tól perro dogo mallorquin néven jegyzik, de a ca de bou is hivatalosan elfogadott megnevezés. Lelkes hívei éppen az utolsó pillanatban mentették meg a fajtát, élükön Fransisco Ruiz Rodrigezzel, a mallorcai és ibizai kutyaszövetség elnökével és Zygmunt-Ludwig Napieralával, aki amerikai staffordshire terriereket tenyésztett. A ca de bou nemzetközi állománya lassan, de biztosan növekszik.

Kazinczy Zoltán a fajta iránti elkötelezettségéből és szeretetéből fakadóan a jövőben is népszerűsíteni szeretné a mallorcai masztiffot, bízva kutyái további elismeréseiben, és a fajtát kedvelők táborának növekedésében.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.