A fiatal házaspár mindig vonzódott a vidéki élethez, nem véletlenül, hisz gyerekkorukban maguk is falun nőttek fel, így megtapasztalták a falusi lét minden szépségét és nehézségét is. 2017 februárjában pedig végre be is teljesítették régi vágyukat, és végleg a Csongrád megyei Ruzsára költöztek, az „Ökoforradalmi Kökényes Tanyára”.
Régi álmom egy biogazdaság létrehozása, Abonyban, ahol felnőttem, háztáji gazdálkodást folytattunk, malacok között jártam-keltem, fejni is besegítettem, kertészkedtem, ha kellett gimnazistaként is. Főiskolásként egyre többet foglalkoztatott a gondolat, hogy saját tanyám legyen, és mikor Gabival, a feleségemmel megismerkedtem 2015-ben, közösen kezdtünk bele a terveink megvalósításába
– meséli lelkesen a gazda, Vámos Zsolt.
Én is falusi körülmények között cseperedtem fel a Pest megyei Péteriben, és régi vágyam volt, ahogy Zsoltnak is, az ökogazdálkodás megvalósítása, így örömmel vágtunk bele közös erővel a munkába
– teszi hozzá felesége, Szabó Gabriella.
Az irodai élet egyiküknek sem hozta el a boldogságot, így 2015-ben megvásárolták Ruzsán a Kökényes Tanyát, és fokozatosan felújították a lakóépületet, hogy 2017 februárjában végleg ott hagyhassák a városi életet és az ingázást a birtok és a munkahely között, és önellátó, tanyasi életmódra térjenek át lépésről lépésre.
Az önellátás egyelőre nagyrészt az élelmiszer saját megtermelését jelenti számukra, elsődlegesen az alapanyagokét, a mintegy másfélhektáros területen zöldségeket termesztenek, vannak gyümölcsfáik, a hat kecske gondoskodik elegendő tejről a sajtkészítéshez is, és már három méhcsalád termeli a finom házi mézet.
A fiatal pár sem tud nélkülözni néhány technikai vívmányt, van internet, áramszolgáltatás, szivattyút használnak, de fűteni például csak fa tüzelőanyaggal fűtenek, gépjárművet egyáltalán nem használnak, a közlekedéshez a lovukat és a lovaskocsit vagy épp a biciklit veszik igénybe, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyomuk. A mezőgazdasági munkákat is gépek nélkül oldják meg, a takarmány betakarításához a legjobb a hagyományos kasza, ahogy nagyapáink sem véletlenül azt használták, vallják.
A tanyájukon ökogazdálkodást folytatnak – az erről szóló jegyzeteiket Facebook oldalukon is megosztották – lehetőleg nem használnak rovarirtót vagy permetezőszert vagy csak természeteset, az állatok takarmányozásához szükséges széna pedig megterem, amíg pedig az idő engedi, kedvükre legelészhetnek a jószágok.
Többször említettétek a klímaváltozást.
Igen, mert ez ma már kikerülhetetlen kérdés. A saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb a szárazság, egyre többet kell öntözni, és ha ez így folytatódik, nem lesz elég a táplálék sem mindenki számára. Ezért is fontos, hogy erre is felkészülve, megtermeljük magunknak az élethez szükséges élelmet. Erre is gondolunk, amikor környezettudatosságról és ökológiai gazdálkodásról beszélünk.
Semmilyen vonatkozásában nem hiányzik a régi életetek, a város és a civilizáció?
Nem, amennyire mégis szükség van rá, annyi itt is van, gondolok itt az internetre például. Már elvágyódtunk a városból, azért is költöztünk ki ide – mondja Gabi.
Amikor naponta Gödről a szmogot nyelve kerekeztem be a munkahelyemre Budapestre, azt mondtam magamban egy idő után: ideje belevágni, és megvalósítani az álmom, hisz egyszer élünk! – kontráz rá Zsolt.
Radikális szakítás volt a megszokott életvitelünkkel, hisz az emberek nagy része el van kényelmesedve, de én azon az áron, amit manapság ezért fizetnünk kell, hogy folyamatosan betegítjük a környezetünket, inkább lemondok bizonyos kényelmi dolgokról, és a kevésbé pazarló életmódot választom.
Hogy telik itt egy napotok?
Télen később kelhetünk, van, hogy nyolckor, nyáron pedig már hatkor vagy még korábban. Az állatokat ellátom először, vagy kikötöm őket legelni a rétre, évszaktól függően. Öntözni kell aztán, gyomlálni, kaszálni, mikor mi van soron a gazdaságban. Most épp a fóliasátrakat készítem elő, és a baromfiknak akarjuk biztonságossá tenni a terepet, mert egyelőre nincs baromfi, róka viszont sok van a határban, így fontos, hogy jól előkészüljünk a biztonságos baromfitartáshoz. Gabi pedig főz, nagyon finomakat.
Mit terveztek a közeli és a távoli jövőben?
Jelenleg hat kecskénk van, négy nőstény, hamarosan elleni fognak. Veszünk egy tehenet is, így a tejellátás teljes körű lesz. A méheket is szeretnénk szaporítani, persze ez függ majd a virágzástól is. A távoli jövőben pedig szeretnénk majd teljesen abból megélni, amit megtermelünk, úgy is, hogy a terményeket elhordjuk a közeli piacokra Ruzsára és Üllésre a lovaskocsival vagy utánfutós kerékpárral, és ott az internetes kereskedelem, abban is nagy lehetőség van. Körkörös gazdálkodásban gondolkozunk, vagyis megtermeljük az állatoknak a takarmányt, az állatok terményt adnak, és persze trágyázzák a talajt. A kert földje pedig egyre több élelmiszernövénnyel lát el bennünket. A növényi hulladékokat komposztáljuk.
A terveinkben a legfontosabb szempont a fenntarthatóság, a környezettudatosság. Ennek a jegyében újítjuk fel folyamatosan és fokozatosan a házat és a különböző melléképületeket is, vályogot használva az építkezéshez. A szigetelést napraforgószálból és nádból oldjuk meg, így nem fogy annyi energia a vízmelegítésre és a fűtésre sem, és környezetbarát megoldás is. A WC-öblítéshez sem használunk ivóvizet, mindent ökológiailag tudatosan használunk, mert bár mi is szeretjük a kényelmet, hiszünk abban is, hogy nem kell, sőt nem szabad érte feláldozni a környezetünket, végső soron a Földünket. Ebben is szeretnénk példát mutatni a hozzánk hasonlóan környezettudatosan, zölden gondolkodóknak. Reméljük, egyre több embernek tetszik meg majd a példánk, és ha esetleg nem is tudnak tanyára kiköltözni, gépjármű helyett például kerékpárt használnak majd.
Szoktatok még nyaralni?
Számunkra ez itt maga a nyaralás, madárcsicsergés, a közelben tó, itt a kert és a tanya – lelkendezik Gabi.
Persze azért mi is vágyunk a változatosságra, amit meg is élhetünk, amikor például rokonlátogatóba utazunk. Szerencsére van kedves szomszédunk, aki olyankor ellátja az állatokat. De a hagyományosan vett nyaralásra valóban nincs igényünk, hisz az is nagy környezeti megterhelést jelenthet egyrészt, másrészt én az amolyan bokorugratós, sátorozós dolgokat szerettem mindig, egy tiszai kenutúrát ugyanúgy élvezek, mint más egy tengerparti nyaralást, itt pedig folyamatosan a természet lágy ölén lehetünk.
Kiemelt kép: Vámos Zsolt
