Kiskertünk ékessége az ezerarcú levendula

Levendula. A jellegzetes kinézetű, jellegzetes illatú gyógy-, fűszer- és dísznövény, melyet számtalan módon felhasználhatunk, de amit csak nézni vagy szagolni is gyönyörűség. Népszerűsége üde színének és illatának, kellemes ízének és annak köszönhető, hogy a gyógyászatban is számos módon felhasználható.

A levendula (Lavandula) az árvacsalánfélék családjába tartozó növénynemzetség. Őshonos Európában, hazánkba az 1700-as években került.

Legelterjedtebb nálunk a közönséges levendula (francia levendula – Lavandula angustifolia). A száraz, jó vízelvezetésű homokos vagy kavicsos talajt kedveli, nagyon szereti a napfényt.

Kártevői nincsenek, permetezést nem igényel, trágyázni sem kell, összességében elmondható róla, hogy egészen igénytelen növény. Mindössze arra kell vigyázni, hogy ne legyen túlöntözve, szinte elég neki a természetes csapadék. Örökzöld, téltűrő, bokrosodó, hosszú ideig elél. Télen megáll a növekedésben, tavasszal aztán frissen hajt.

Június elejétől egészen július végéig virágzik, gyakran, ha időben vissza van vágva, egy kisebb másodvirágzásban is gyönyörködhetünk ősszel.

Másik téltűrő levendulafajta, ami hazánkban is jól áttelel, az angol levendula (Lavandula intermedia). Ennek illata erősebb, mint a franciáé, színe kékes. Magja nincs, csak tőről szaporítható. Egy hónappal később virágzik francia rokonánál. Kedveli a semleges talajt, ami jó vízelvezetésű. A pangó víz tönkreteheti.

A levendulát főképp tőosztással lehet szaporítani, kora tavasszal vagy késő ősszel. A francia levendula magról is szaporítható, de nehézkes, időigényes folyamat. Levendulapalántát is lehet vásárolni, kiültetni ezeket is kora tavasszal vagy késő ősszel érdemes.

Ilyenkor tavasszal sokan visszavágják a levendulát. Ezt azoknak érdemes mindenképp megtenni, akik ősszel a másodvirágzás után elmulasztották, és a növény vágás nélkül telelt át.
A helyes vágás az, mikor virágzás után vágjuk vissza a bokrot a felére-kétharmadára. Arra vigyázzunk, hogy a fás szárig ne vágjunk le. Ez segíti a bokrosodást és megújítja a növényt, ami hálából rengeteg virágot hoz.

A levendulák nagyszerű tulajdonsága, hogy a levéltetveket és a hangyákat is távol tartja, célszerű tehát például rózsák mellé ültetni őket.

Azok se keseredjenek el, akiknek nincsen kertje, a levendula gyönyörűen nevelhető teraszokon és balkonokon is, csak arra kell figyelni, hogy elég helye legyen: nagy virágcserépbe, dézsába ültessük a töveket.

Teraszon nevelve rendszeresen öntözni kell. A francia és az angol levendulát télre is kint kell hagyni.

A levenduláról régen mindenkinek azonnal a nagymama ruhásszekrénye jutott eszébe, hisz régen leginkább illatosításra használták a levendulát, hiszen kiváló molyűző.

Mára azonban nagyon sokoldalúan hasznosítják. Felhasználható étkezési célra (pl. méz, szörpök, fagyik, teák), erre a francia levendula alkalmas. Készülhetnek illóolajok, a legjobb minőségű olajokat szintén a francia levendulából készítik. Illatpárnák, szappanok is készülhetnek belőle.

A levendula illóolajban gazdag, értékes gyógynövény. Gőze nyugtató hatású, jól alkalmazható fejfájás, levertség, álmatlanság ellen. Főzete fertőtlenítő hatású.

A növénynek számos gyógyhatása ismert:

• segít fejfájás ellen és könnyíti az elalvást,
• javítja a memóriát,
• csökkenti a fertőzéseket, tisztíthatja a légutakat,
• lelassítja a hajvesztést, csökkenti a hajhullást, remek zsíros hajra és korpás fejbőrre,
• gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő hatású,
• megnyugtatja az emésztőrendszert, csökkenti az ideg alapú gyomor- és bélbántalmakat,
• kiváló pattanások ellen,
• nyugtató hatású, hangulatjavító,
• csillapítja a hőhullámokat,
• csökkenti a gátmetszésen átesett nők fájdalmai, segíti a szülés utáni felépülést,
• hatásos a stressz ellen, alvászavar ellen,
• görcsoldó.

A levendulacsokrot fejjel lefelé lógatva kell szárítani száraz, hűvös, sötétebb helyen. Ha így tároljuk, sokáig élvezhetjük illatát.

Kiemelt kép: Pixabay