Helga élete a válásával fordult ki a megszokott medréből. Addig Kecskemét gyönyörű városnegyedében egy szép nagy kertes házban lakott, a váláskor azonban neki és lányának új otthont kellett találniuk. Mivel Kecskeméten ez nem könnyű megfizethető áron, Helgáéknak pedig gyorsan kellett valami megoldás, Kecskemét külterületén vettek egy nagyon jó állapotú házat, amihez 4000 m2 terület is tartozott.
Először rémisztően nagynak tűnt a 4000 négyzetméter. A logika azt mondta, hogy lakást vegyünk. Nyilván könnyebb lett volna, de a lányomnak van egy pulikutyája, terápiás célokra vettük neki korábban, s mivel mindene a kutya és anélkül nem élte volna túl a váltást sem, így maradt a kertes ház alternatíva.
Helga tökéletesen tisztában volt vele, hogy nőként egyedül nem tud megbirkózni felújítással, mesterekkel, műszaki problémákkal, ha egy régi házat vesz, így esett a választása a külterületben lévő házra, amely kiváló állapotban volt és van ma is, viszonylag új építésű, a technika minden vívmányával felszerelve, és ideális, fenntartható méretű.
Gondoltam van két kezem, tehetségem a növényekhez, majd kihozok a kertből valamit. Azzal is szoktam magyarázni a dolgot, mikor megjegyzik, hogy őrült vagyok, hogy a Jóisten ezt adta segítségnek, csak élni kell vele
– meséli Helga, akinek hite és magabiztossága saját gyerekkori hátteréből táplálkozik, hiszen már gyerekkorában rajongott a növényekért, nagyszülei mellett kertészkedett, s titokban mindig saját kertecskére vágyott.
Télen költöztünk.
Az első nehézségek a közlekedésben adódtak. A 800 m földúton, ami hozzánk vezet, sokszor szinte megoldhatatlan a közlekedés. Volt, mikor a kocsi nem ment se előre, se hátra, a sötét, közvilágítás nélküli úton vártuk a lányommal, hátha valaki felbukkan és segít.
Problémát okoztak a fagyok is: az elfagyott vízvezetékek, apróbb műszaki nehézségek.
Az első tél volt a tűzkeresztség, de kibírtuk. Rájöttem hogy tanulni, tanulni, tanulni kell, mert egy ekkora telken egy házban egyedül egy nőnek mindig van dolga, olyan is, amit nem tud megoldani zsigerből.
Kazán működése, műszaki leírások ismerete minden géphez, a mosogatógéptől, az elektromos kaputól a vízvezetékrendszerig, mi hogy kell működjön, hol kell kinyitni, elzárni, feltölteni – ezeket mind meg kellett tanulni. És még egy fontos dolgot: Helgának meg kellett tanulnia kérdezni és segítséget kérni. A makacsságból, dacból lejjebb kellett adni.
Még most is bennem van, hogy majd én megoldom. De minden nem megy. Legtöbbször marad a telefonos segítség – így tanultam, tanulok meg mindent. Amit tudok, megoldok, pénz híján szerelőt csak végső esetben hívok. Ami meg várhat, azt sokszor elengedem. Nem görcsölök rajta. Ha nem működik a kapu, ki lehet azt kézzel is húzni. Majd megoldódik.
Az első telet tehát sikeresen túlélték, így maradtak. Megszerették a csendet, a nyugalmat, azt, hogy ember nincs körülöttük. Gyógyuló lelküknek éppen ez kellett, Helga kamaszodó lányát amúgy is nagyon megviselte a válás. Neki egy védelmező fészek lett a ház és a telek, ahová elbújhatott a külvilág elől.
Tavasszal aztán teljes erővel, akarással nekiugrottam a hatalmas, lényegében évtizedek óta nem művelt területnek, hogy megvalósítsam fejemben élő álmaimat. Munka után szinte minden szabad percemet sötétedésig ezzel töltöttem. Telepítettem a télen eltervezett díszfákat, gyümölcsfákat, bokrokat, virágokat. Ástam a rengeteg gödröt, kézzel, hordtam a trágyát, locsoltam éjjel-nappal a homok talajt, küzdöttem.
Ekkor újabb nehézséggel szembesültem – a saját határaimmal.
Helga egy nap nem tudott felkelni – ízületi gyulladást kapott. Se mozdulni nem tudott, se fogni a kezeivel. Megijedt, orvostól-orvosig ment, mindent kipróbált. Aztán rájött, hogy vissza kell fogni magát. Rá kellett jönnie, hogy egyedül nem megy minden rögtön, s bizony a férfimunka nem véletlen férfimunka.
Mivel megfizetni nem tudtam a segítséget, így a munkát kellett jobban beosztanom, eltenni későbbre, vagy jövőre, mert munkából aztán volt sok. A nehéz fizikai munka nem nőnek való, de enélkül nincsenek álmok, nincs park, nincs semmi. Mindent apróra megterveztem, melyik évszakban mit, mennyit ültetek, milyen munkálatot végzek. Álmatlan éjszakákon agyaltam, számoltam, gondolkodtam.
3 évet adott Helga magának az alapnövények betelepítéséhez. Pénz nélkül meg kellett találnia az utakat, hogy mit, hogyan tud beszerezni. Ültetett sok fűzfát például, mert ingyen van. Levágott valahol egy-egy ágat, egy év alatt kigyökerezett, és lett szép kis csavartfűz és szomorúfűz fája is. Rátalált virág cserebere csoportokra, ahol sokan szívesen adtak, segítettek, sokszor ingyen, viszonzás nélkül.
A környezetemben elindult a növényáradat az ismerősöktől, mondván, hogy neked van helyed, túlszaporodott ez és ez, kell-e? Persze minden kellett. Azóta sem tudok ennek gátat szabni, nemet mondani. Mindent elfogadok. Így lett sok-sok növényem. Nagy része ingyen.
Helga szíve csücske a tó, ami méltán a tanya ékessége. Természetesen megtanulni való dolgok, hatalmas munkák, felmerülő problémák egy tó körül is adódtak, de ezek elől sem szaladt el.
A második évben próbáltam kicsit rendbe hozni, tótechnikára költeni valamennyit, hogy jobb állapotba kerüljön. Tavirózsák és halak voltak már benne, de sok különlegességet kaptam. Idén egy lótuszvirágom is lett bele. Ennél gyönyörűbb, mint a tó meg a körülötte levő élővilág, nekem nincs.
Az első év minden szempontból nehéz volt, hisz a tél, a tanyával és a fizikai megpróbáltatásokkal járó gondok mellett Helgának még egy nagyon komoly gonddal is meg kellett küzdenie.
Az első évben szembesültem az egykeresős modell nehézségeivel. Pénz az mindig és mindenre kevés. Nincs. Egy tanya fenntartása bizony nagyon sokba kerül, bárhogy is nézzük. Indulásnak semmilyen szerszámom nem volt. Pont mindig az a méretű, az a fajta csavarhúzó nem volt, ami kellett. Most már épülget a szerszámpark, de sok pénz, sok idő. A méretek miatt olyan eszközök nem jók ide, mint egy városi kiskertbe. Ide bizony kellett egy benzines fűnyíró (működését megtanulni, jó bicepsz a berántáshoz, jó technika), az emberes sövénynyíró, amit még egy nő is elbír persze. Ez mind beruházás, mert muszáj. Kis játékeszközök nem vágják a vastag gazt meg a 2-300 méter sövényt. Fűkaszát nem sikerült használnom, mert nagyon nehéz nekem.
Helga senkit nem ismert, ezért meg kellett tanulnia kiépíteni a kapcsolatokat. Kellett ember, aki a rengeteg trágyát kihordja, leteríti, beszántja… ezernyi tennivaló, amihez mind embert kellett találni, de nem adta fel. Bár volt, hogy sírva ült a tanya közepén tehetetlenül, felállt, mert makacsul akarta az álmait.
Rájöttem hogy egy keresetből nem tudunk megélni, csak nagyon nehezen. Kell valami kiegészítés, azért is adta a Jóisten ezt a tanyát. Akkor ki kell belőle hozni mindent. Értek a növényekhez. Úgy telepítettem, hogy egyben szaporítóanyag, anyanövény lesz legtöbb növénykéből. Amiket majd remélem el tudok adni. Évelő bokrok, dáliagumók, íriszek, rengeteg nárcisz, tulipán, minden ami szaporodik és eladható. A legtöbbet kedvenc virágomtól, a levendulától remélek. Levendula palántákat szeretnék majd eladni. Meg ami kialakul. Talán hirdetek a virágokra szedd magad akciót. Egy levendula mező a szívem vágya. A levendulák közé pedig gyümölcsfákat ültettem, főleg sárgabarackot. Mert úgy gondolom, azt mindig el tudom majd adni. Lekvárt mindig főz mindenki. Ha nem, akkor pálinkát.
Azt, ami körbevesz, azt magam teremtettem. Olyanra, amilyenre én szerettem volna. Bármit hozhatok, ültethetek, mivel hatalmas a telek. Az ami körbevesz már most engem, az az én csodabirodalmam. Minden nap, minden pillanatban van miért kimennem, mert ott vár valami új csoda, egy virág ami most nyílt ki, egy madár, ami épp a tóból iszik, vagy csak egyszerűen a smaragdzöld gyönyörű pázsit. Autók és emberek zajától mentes, természetes környezetben élek, erre van szükségem. Egy megnyugvás, energiaforrás és boldogság. A friss, isteni gyümölcsök, zöldségek öröme az enyém. Más az íze. És benne van a két kezem munkája. Nekem megéri. Csak akkor hagyom itt, ha már fizikailag nem fogom tudni csinálni. Addig élvezem a létrehozott csodát, amit folyamatosan lehet tervezgetni, alakítani. Nem kell elmennem nyaralni, nem is vágyok. Nekem elég ez. Itthon otthon vagyok.
Kiemelt kép: Szántó Helga
