Különleges varázsa van a 250 éves tiszasasi tornácos parasztháznak

Sokan úgy gondolják, hogy neve a madárnévből keletkezett, ám valójában a települést körülvevő sás szóból származik a Tisza menti apró falucska elnevezése. Tiszasás egy helyesírási hiba folytán vált Tiszasassá.

Első írásos említése 1348-ból való, bár a régészeti leletek szerint jelentős Árpád-kori település volt itt. Az elmúlt évszázadokban Tiszasas olyan neves személyek birtoka volt, mint Kinizsi Pál, vagy a szolnoki vár kapitánya, Zay Ferenc. Egyhajós református temploma 1789-ben épült, késő barokk stílusban. A falu hangulatát meghatározzák a régi, tornácos, módos parasztházak, melyek közül sok épen megmaradt.

Ilyenbe szeretett bele a romantikus kis településen Bergendi Róbert, aki állítja, a többi idelátogató baráttal és rokonnal együtt, hihetetlen bája van a településnek. Annak a háznak pedig, amit megvásárolt, leírhatatlan az ereje, egyszerűen mindenkit elvarázsol.

A vidéki parasztház közel 250 éves, a kis lélekszámú, csendes falu legrégebbi zsákutcájában, egy úgynevezett zugutca végében található.

A nyugalom szigetén találtam magam 2013-ban, amikor megvettem a parasztházat. Nagymamám halála után szerettem volna az örökséget olyan célra fordítani, amellyel ápolhatom emlékét, ekkor találtam rá erre az évek óta elhanyagoltan álló ingatlanra egy hirdetésben. Falusi születésűként a városi panellakásból kiszakadva hamar otthon éreztem magam a kis parasztház falai között és az udvaron

– meséli Róbert.

A Kisbérhez közeli Vasdinnyéről származó, jelenleg Újszilváson élő ápoló otthont teremtett az elhanyagolt házból és udvarból.

A téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett épület népi műemlék, a falu egyik legöregebb háza, az 1800-as évekből származó nyílászárókkal. A XIX. század második felében építettek az egylégterű alaphoz, a tiszta szobához egy másik szobát, és ekkor is újították fel. Tornácának jellegzetesen vaskos, alul szélesedő oszlopai vannak.

Mivel a parasztház műemlék épület, így felújításokat is csak engedéllyel és bizonyos feltételek mellett lehet végezni rajta. Csak fehér színűre lehet meszelni, és kizárólag a saját, régi anyaggal javítható, agyaggal, vályoggal tapasztható, mivel töméses vályogház.

A házban bent nincs fürdőszoba, a vizet sem lehet bevezetni, épp ezért külön erre a célra építettek egy autentikus melléképületet.

Az ajtón belépve balra van a tiszta szoba, ott áll a kemence, jobbra pedig egy kamrahelyiségből átalakított kisszoba található. A tornácos parasztházat az egész család használja, hétvégi házként, nyaralások, összejövetelek alkalmával.

A műemlék házban Rákóczi-korabeli szekrények álltak, mikor Róbert megvásárolta, a berendezés pedig azóta is korhű. Helyet kaptak benne a nagymama régiségei is, a bejáratból a konyhába belépve a falon láthatjuk ezeket. Egy kemence is áll itt, számtalan alkalommal készítettek már házias finomságokat benne.

Kincs a szívünknek ez a kis ház. Aki eljön hozzánk, rögtön otthon érzi magát, a gyerekkorát, a nagymamánál töltött nyarakat juttatja az eszükbe az illat, ami az épületet átjárja. Ez pedig valószínűleg a kemencében sülő finomságoknak tudható be

– mondja Róbert.

Az udvaron külön épületben található a fürdő, a mellékhelyiség és egy kamra. A korábban elhanyagolt területen ma virágoskert van, saját termesztésű nyári zöldségek nőnek és gyümölcsfák teremnek. Az 1000 négyszögöles telek szomszédságában birkák, tehenek legelnek.

Van az udvaron egy 100 éves dézsa és egy szőlőprés, de ezeket már csak dísznek használják. Az ősrégi, hatalmas cseresznyefa az egész nagycsaládot ellátja, mindenkinek jut elég egész télre a gyümölcséből készült mennyei befőttből.

Régen a parasztházak kis ablaka alatt virágoskert állt. Visszaállítottam az ágyást, így most legényrózsával van tele. A hatalmas bazsarózsabokor a másik nagy büszkeségem

– lelkendezik a boldog házbirtokos.

A vályogház minden évben helyet ad baráti összejöveteleknek, nyaralásoknak, ahol a városi stresszt hátrahagyva, önfeledten pihenhetik ki a hétköznapokat.

Amikor először töltöttem itt több napot, meglepett, hogy nem lehet húst kapni a faluban. Minden háznál tenyésztenek jószágot, így van tojás, hús mindenütt. És persze jóféle házi pálinka is akad

– sorolja Róbert.

De a fejlődés szele ide is elért, július végén már falunapokat is rendeznek, ahol erős asszony, erős ember versengések is vannak, a közönség nagy derűjére.

De ami miatt soha nem tudna megválni a kis parasztháztól Róbert, az a megmagyarázhatatlan varázs, amit minden egyes alkalommal átélhet, amikor itt van. Röpködnek az udvaron cinegék, stiglicek, rigók, madárcsicsergéstől hangos a birtok, és a labradorja csaholásától, aki csakúgy, mint ő maga, megtalálta itt a vidéki élet nyújtotta harmóniában a maga kis boldogságát.

Kiemelt kép: Bergendi Róbert