Földi paradicsomot teremtett magának az ifjú házaspár Böhönyén

A Somogy megyei Böhönyénél, de a közigazgatásilag mégis Segesdhez tartozó Lászlómajorban hívogat az az álomszép kert és ház, ami szinte teljes egészében a tulajdonosok keze munkáját dicséri. Pilkhoffer Zoltán kőművesként maga végezte a munkálatok nagy részét a házon, a kert kialakítása feleségével közösen történt, de a gazdaságos és nagy kemencét teljes egészében ő tervezte és alkotta meg  Pilkhofferné Palló Mária kedvére és nagy örömére.

A kerti grillsütő és kemence bontott tégladarabokból készült nagyrészt, és ha már belekezdtek, úgy gondolták, legyen tető is a sütögetőhelyek felett. Hűvösebb időben is jólesik a bográcsolás, és a társaság is elüldögélhet, beszélgethet, kártyázhat, míg a finomságok készülnek.

A 2500 négyszögöles telek mindig ad elég munkát a házaspárnak, akik 1993-ban döntöttek úgy, hogy a város zaját felcserélik a falu csendjére, nyugalmára. Rá is találtak egy kis házra Böhönyén, de mindenki le akarta beszélni őket a megvásárlásáról, hisz a kicsiny községből, zsákfalu lévén, inkább elmennek az emberek, nem odaköltöznek, így ott egy ingatlan nem jó befektetés.

Miután lebontották a telken lévő első házat, és 2000-ben felépítették az elképzeléseik szerinti, régi stílusú tornácos, mégis környezetbarát új házat – amelyben jelenleg laknak -, már tudták, hogy a lehető legjobb döntést hozták meg, akármennyire is taksálják álmaik házát az ingatlanpiacon.

A kertben található akácos terület, de vannak császárfák és különböző gyümölcsfák is, hisz ha már úgyis nagy a terület, legyen hasznuk is belőle, vallják Pilkhofferék. Így a veteményesben megtermelik maguknak a szükséges zöldséget, paradicsomot, paprikát, tököt, de vannak fűszernövények is, a fákon pedig bőséggel terem gyümölcs.

Virágoskert is van természetesen, hisz nélkülük egy kert sem nevezhető igazinak.

Az egynyáriakat és az évelőket is nagyon szeretem, van mocsári hibiszkuszom, amolyan igazi nagyvirágú. Gyönyörű látvány, és az illata is csodás, akárcsak a petúniáé

– meséli lelkesen Mária, a kertfelelős.

Zoltán hobbiszinten pálinkát is főz, a kertjükben megtermett kajszi, szilva körte, meggy és cseresznye mind kiváló, zamatos alapanyag, és jut is, marad is belőle bőven.

A majorságban, amit megvettek, hajdanán állatokat is tenyésztettek. Földje kiváló, a falusi életérzés minden négyzetcentiméteren érződik. Hajdanán virágzó falusi közösség volt itt, de a zsákfalukra jellemző elnéptelenedés Segesd-Böhönyét sem kímélte meg. Igaz, rengeteg az üres ház, mert a fiataloknak nem vonzó a hely de egyre több külföldi vásárol itt telket és elhagyottan álló házat, ahol a hétvégi kis birodalmát kialakíthatja, ahová évente néhány alkalommal elvonulhat a családjával.

Angolkertszerű, zegzugos a kertem, teleültettem mindenfélével, de én ezt a fajta kaotikus rendet szeretem itt. Ennek igazi vidéki hatása van, mint egy vadvirágos rétnek és egy nem telepített erdőnek. A térkövet sem szeretem. Tennivaló persze akad bőven, hisz amit kitalálok ide, igyekszünk is megvalósítani. A falazott kerti kút, a csobogó, most pedig a legújabban elkészült filagória alatti sütögető a nagy kedvencem és büszkeségem

– folytatja a hobbikertész ápolónő.

A kőműves férj megvalósítja, amit a felesége megálmodik: ezt a két év alatt elkészült filagória és kemence is mutatja. Itt aztán igazán finomakat lehet sütni, hisz a nagy öregek hagyományos módján készítette el Zoltán, aki maga is nagyon megszerette a nyugodt falusi életet.

Pécsről származom, de már nem cserélném el a város zajára ezt a békés kis otthont. A legközelebbi nagyobb város, Nagyatád vagy épp Kaposvár 40 kilométerre van, ezért kell a kocsi, a gyerekek pedig kollégisták, de minden megoldható, csak akarni kell. Képtelenek lennék már panelban élni

– teszi hozzá Zoltán.

Közösségi életet is élhetnek, hisz itt is, mint minden magyar faluban – ahogy nevetve mondják -, Segesden és Böhönyén is van kocsma, ahol az események zajlanak. De a kerti sütögetés, a barátokkal való találkozás is tökéletesen kielégíti ilyetén igényeiket.

Hisz a legfontosabb, amit mostanra megtanultak, hogy csöndes, stresszmentes helyen élhetnek, ahol jó a levegő, forgalom pedig annyi van, amennyit ők csinálnak. Eleinte csodabogárnak tartották őket, hogy városból költöztek falura, de időközben a rokonok és a barátok is megértették a választásukat.

Kiemelt kép: Pilkhofferné Palló Mária