A Pest megyei Pándon élő Gáspár János vályogfal-építő mester a természetes otthon, a vályogfal újra felfedezett világának gyakorlatban is jártas hírvivője és megvalósítója. A szakember 2020-ban szép jubileumot mondhat el magáról: 20 éve gyakorolja az ezt az ősi mesterséget.
Ezt a tudást könyvből nem lehet megtanulni
Gáspár Jánosnak olyan idős mesterekkel volt szerencséje együtt dolgozni, akik több generáción keresztül vályogépítéssel és tapasztással foglalkoztak, akik keze munkáját ma is számtalan épület őrzi. Nekik köszönheti a mesterség iránti alázatát és elhivatottságát, hogy több száz éves tudást szerezett, amit a mai napig őriz és munkája során végez.
A Sokszínű vidék korábban megírta, hogy a pándi szakember és munkatársai miként mentettek meg egy 200 éves vályogházat, hogyan újították fel a néhai tanítómestere által épített szentendrei épületet, milyen egy vályogház, melyben a bútorok is sárból készülnek, és megmutatta keze nyomát a zalai lankákon magasodó portán is.
A vályog állapota a részletekben rejlik
A jubileum kapcsán Gáspár János szakmai titkokba avatja be a Sokszínű vidék olvasóit. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, milyen kérdésekkel és problémákkal keresik őt azok az emberek, akik örököltek egy vályogból épült házat és szeretnék rendbe tenni vagy éppen vályogház vásárlása előtt állnak.
Fontos tudni, hogy három típusú vályogház a leggyakoribb. A tömés falú – más néven vert vagy döngölt falúként ismert -, a rakott sárfalú és a vályogtéglából készült épület. Ezeket az ismérveket falbontás nélkül a falazat vastagságából lehet megállapítani. A falazat típusa, a technológia és a felhasznált agyag vagy föld nagyban behatárolja, hogy milyen szinten lehet a házat átalakítani és komfortosabbá tenni, hiszen ezek a házak nagy része legalább 100 éves, és ennyi idő alatt sokat változtak az igények és a szokások
– mondta a mester.
Vizesedés és felújítás
A legsűrűbben két dologgal keresik meg: az egyik a falak vizesedésének problematikája, a másik a ház átalakítása az örökös vagy a vevő mai igényeinek megfelelően.
A falak vizesedése abból ered, hogy ezek a házak alap nélkül épültek, esetleg pár sor téglára vízszigetelés nélkül. A probléma mégsem ettől alakul ki, hiszen több száz éves épületeket is ismerünk, amiket agyaggal tapasztottak és meszeltek. A probléma akkor kezdődött, mikor ezeket az épületeket már nem a saját, természetes anyagával tatarozták, hanem mindenféle olyan anyaggal, amivel könnyebb dolgozni. Ezek az anyagok viszont általában nem engedik a házat szellőzni és az alulról érkező nedvességtől szép lassan felvizesednekk
– tárta fel a probléma fő okát Gáspár János.
Ebben a folyamatban az a legnagyobb probléma, hogy nem jelentkezik egyből a vizesedés, csak 4-5 év múlva. Mire “előbukkan” a baj, addigra sokszor már statikai problémát is okoz a háznak. Ennek a mértéke függ attól is, hogy milyen talajra épült a ház, kötött, homokos vagy köves. Az utólagos vízszigetelés ugyanakkor csak akkor hatásos, ha a fal teljes szélességében tökéletesen zár, mert a víz megtalálja a legkisebb rést.
Mivel semmi nem állja útját a talajpárának, így az szabadon a tapasztáson keresztül gyakorlatilag kiszellőzött a falból. Amennyiben a régi aljzat döngölt föld vagy hajópadló volt, ott is sok pára el tudott távozni és egyszerűen a szellőztetésnél kiment. Általában az alulról jövő nedvességet a vályogvakolaton keresztül ki tudja párologtatni a fal abban akkor, ha csak mészfesték van rajta. Kedvezőtlenebb esetben a betonaljzathoz is hozzá kell nyúlni
– említette a mester.
Természetesen vannak szélsőséges esetek is, hiszen minden ház más. A háború után épült házaknál sok esetben alkalmaztak kátrányos szigetelést, ezeknél nem annyira jellemző a vizesedés. Ám ha mégis, ezeknél az épületeknél általában elég kicserélni a padlóburkolatot és a megfelelő festéket használni a házon.
Korszerűsítés, de hogyan?
A második nagy kérdés az, hogy hogy lehet a mai igények szerint átalakítani egy házat és komfortosabbá tenni azt.
Legtöbbször a fürdőszoba, konyha és nyílászárók azok, amiket szeretnének átalakítani. Számítani kell az átalakításnál arra, hogy kompromisszumot kell kötni, mert vannak olyan főfalak, amiket nem érdemes elmozdítani. Nagyon sok ház már több átalakításon esett át, sok a vegyes falazat, a falban futó kémény, régi befalazott nyílászárók, régi kemence nyílás. Ezeket a fal korából elég jól ki lehet szűrni, így az ember tudja, mire számíthat
– sorolta a legfőbb ismérveket a pándi vályogfal-építő szakember.
Régen a régi nyílászárók fölé nem tettek áthidalót, ezért a cserénél az áthidalást is meg kell oldani. Nagyon fontos, hogy a régi házakon nincs koszorú, csak sárgerenda, ami teljesen megfelel a célnak. Ezt minden tetőcserénél érdemes figyelembe venni. Ha a sárgerenda rossz állapotban van, akkor mindenképpen cserélni kell, mert nem tudja a födém és a tető súlyát megtartani és elosztani, és ez problémát okoz később.
A bogarak is nagy kárt tudnak tenni a falban. Sokszor ez nem is látszik, mert a födémgerenda alul-felül be van deszkázva és tapasztva. A hagyományos pórfödémnél ez könnyen észrevehető.
Ha ezekre a részletekre odafigyel az ember és szereti a természetközeli életet, a vályogházak hangulatát és romantikáját, akkor egy nagyszerű otthont tud magának és családjának teremteni
– összegzett Gáspár János.
Drága lehet a tanulópénz
Ahogy a szakember említette, a legtöbb vályogházat olcsóbban meg lehet venni a téglaépületnél az anyaga miatt, de az általa elmondottakra érdemes figyelmet fordítani. Ő maga nagyon sok rossz példát láttott már, amikor a vevők csak felületesen vagy egyáltalán nem nézték át a portát, nem hívtak hozzáértő mestert, és a megvásárlás után jöttek az igazi problémák. Ilyenkor nincs visszaút, abból kell főzni ami van és ez elég drága tanulópénzt jelenthet.
Ezért érdemes vásárlás és felújítás előtt szakember véleményét kérni, odafigyelve a Gáspár János által említett problémákra, és kellő körültekintéssel vásárolni vagy felújítani a vályogházat.
Kiemelt kép: Facebook/Vályogfal
