Húsz év munkájának gyümölcse a kecskeméti nádtetős parasztház

Mindenütt jó, de a legjobb otthon - ezt a kertet és házat látva nincs kétségünk.
Kapcsolódó cikkek

A kecskeméti Ackerl Lajos sorsa akkor pecsételődött meg, amikor 14 évesen Szentedrén járt a skanzenben, és meglátta a nádfedeles parasztházakat. Ott határozta el, hogy ha valaha az életben háza lesz, az csakis autentikus, nádfedeles parasztház lehet.

Miután pedig panelban nőtt fel, még inkább vágyott a kertre, a szabadságra, a térre. Nagyapjától örökölte meg azt az 1000 négyzetméteres szőlős telket, amelyen előtte ő lakott. Ezen állt egy borospince és egy kis házikó.

1993-ban vágott bele kivitelezőként a hatalmas munkába, hogy megépítse álmai házát. Az álom pedig 1999-ben valósággá vált, amikor is feleségével beköltöztek a nádtetős házba.

A hagyományos parasztház teljes egészében természetes anyagokból épült: fából, kőből, nádból és téglából. Lajos saját kezűleg végezte a kőműves, festő és burkoló munkálatokat a pincétől a padlásig, felesége segített be neki, aki akkor még a menyasszonya volt.

Arra is odafigyeltek, hogy bontott anyagot használjanak, hisz otthonukat is környezettudatosan tervezték, építették, szépítették azóta is folyamatosan.

A feleségem akkor még a menyasszonyom volt. Amikor a pincét ástuk ki, hogy megmentsük, elveszítette a gyűrűjét a homokban. Volt is riadalom, de aztán megtaláltuk szerencsére. Viszont a pince sajnos beomlott, hiába próbáltuk megmenteni. Építettem helyette másikat, hisz már gyerekkoromban csodáltam nagyapám szőlőjét és borospincéjét

– meséli Lajos.

A konyhabútor a nagymama kredencét idézi színében és hangulatában egyaránt, ez Lajos kedvenc helye a házban.

A kertet is mindig rendben tartotta a házaspár, a feleség, Klára is jócskán kivette a részét a munkálatokból, de a kisfiuk is örömmel segédkezett. A kerti medencét együtt ásták ki, mikor nyolc éves lett.

Azt mondtam magamnak, akkor lehet csak medencénk, ha a fiam megtanul úszni. Hétévesen járt tanfolyamra, és a nyolcadik születésnapján az volt a meglepetés, hogy hozzákezdtünk a medence kiásásához. Onnantól kezdve pedig ketten csináltuk, míg el nem készült. Annál nagyobb volt az öröme, mikor már használhattuk is

– folytatja büszkén a történetet Lajos.

Nagyapám mezőgazdasággal foglalkozó ember volt, sokat tanultam tőle, de a dísznövényekhez nem értettem, csak a haszonkerthez. Saját magam tanultam meg mindent a növényekről, a kertépítésről, és aztán apránként megvalósítottuk a terveket. Ez a mostani állapot húsz év munkájának a gyümölcse

– teszi hozzá a boldog tulaj.

A kis kerti tó is örömforrás, de még nagyobb büszkeség a búbos kemence, amit Lajos teljesen egyedül épített meg. És hogy minden klappoljon, kitanulta ezért a cserépkályha- és kemence építő szakmát is Esztergomban.

Az alapkemencét vesszővázra tapasztott agyagból készítettem, hagyományos módon, aztán erre került a búbja. Tökéletesen működik, és minden ízében hagyományos kemence, amilyet mindig is akartam. Az Öcsödön élő barátom régi parasztházának kemencéje adta az ihletet.

A kert is csodaszép, sorakoznak benne a különleges növények, virágok. A nagy kedvenc az árnyékliliom, amit gyűjt is Lajos, mostanában 60-70 faj is van belőlük a díszkertben.

Sokat jártam a világban, de mindig úgy jöttem haza, mintha egy másik nyaralásra mennék. Nagyon szeretek itthon a házon és a kertben tevékenykedni, minden perce öröm. A javításokat én végzem, de ez számomra nem fárasztó kötelesség, hanem élvezetes tevékenység, amit semmiért nem adnék

– zárta szavait.

Kiemelt kép: Ackerl Lajos

Különleges varázsa van a 250 éves tiszasasi tornácos parasztháznak
A férfi, aki itt találta meg a vidéki élet nyújtotta harmóniában a maga boldogságát.