Andó Szilvia Salgótarjánban született, s minden értelemben hosszú utat tett meg, mire új otthonába érkezett Írországba. Jelenleg ápolónőként dolgozik egy idősek otthonában.
2 évvel ezelőtt fotókon látott egy wexfordi házat, ami teljes egészében kagylókkal volt borítva. Ez adta az alapot a saját kertfaluk egy részének díszítésére. Szilviának akkor nagyon megtetszett az ötlet, s megfogta a 100 éves épület bája és a kagylókkal borított falak időtálló szépsége is.
Az elmúlt 2 évben folyamatosan dolgozott bennem a gondolat, hogy miként és hogyan tudnám megvalósítani, megalkotni ezt a saját otthonomban. A kutyám, Bruce sétáltatása közben a környező tengerparton mindig lestem a kagylókat, gyönyörködtem a különböző formáikban és színeikben
– mesélt a Sokszínű Vidék kérdésére Szilvia, aki hiszi, hogy minden tervezgetést, álmodozást előbb-utóbb meg kell valósítani, hisz csak így jut egyről kettőre az ember.
Az ő álmainak és terveinek megvalósítására, valamint új képességek elsajátítására és kiteljesítésere tökéletesnek bizonyult a vírushelyzet, és vele a kijárási korlátozás.
A saját otthonomban nem érezhettem magamat szabadnak a szabadnapjaimon, mert az irodaházzá minősült a home office-ban otthon dolgozó gyermekeink miatt. Mivel náluk folyamatosan mentek az online találkozók és értekezletek, így bármilyen zajjal, vagy zavarral járó tevékenység száműzve lett a nap nagy részében. Házimunkák, vagy zajosabb konyhai tevékenységek, melyek amúgy kitöltötték a szabadidőm nagy részét nem voltak kívánatosak. Ebbe a kényszer semmittevésbe beleunva jött az elhatározás, hogy a régóta dédelgetett tervet elkezdjem megvalósítani
– mondta el Szilvia.
Az egyik kutyasétáltatás alkalmával elkezdte gyűjteni a kagylókat és olyannyira lelkes lett, hogy egy egész vödörnyivel állított haza. A terasz fedett padlóján nekiállt, és lemosta, megszárította majd méret, forma és szín alapján szétválogatta első szerzeményeit. Ezek a kagylók és csigák eltértek a wexfordi házon látottaktól, de a terasz burkolt padlója tökéletes volt gyakorlásra, így Szilvia szárazon kirakott pár formát.
Elsőként virágokat formáztam a földön, hogy lássam miként kellene alkalmazni a különböző kagylókat. Mivel ez házon kívüli foglalkozás volt, ráadásul elég időigényes, megfelelő megoldásnak bizonyult a saját magam lefoglalására anélkül, hogy az ,,irodistákat” zavartam volna munkájukban. De az is mellette szólt, hogy módfelett kikapcsolt és felszabadított
– árulta el Szilvia.
A szedés több szempontból is időigényesnek bizonyult, mert amellett, hogy időjárás függő, több közeli tengerpartot is be kellett járni, valamint igazodni kellett az ár/apály mozgásokhoz is. Tanulással is járt a szedés, hisz közben Szilvia megtapasztalta, hogy kagyló és kagyló között rengeteg különbség van színen, formán és méreten túl is. Az egyik számára legfontosabb tulajdonság például a kagyló erőssége volt.
Eleinte a szedés közben sok gyengébb, vékonyabb kagyló elpattant, de a király kagyló nem, ami mind közül a legerősebb fajta. Bár a kis kagylók mutatósabbak, a nagyobbakkal könnyebb volt a munka.
A munka-, és időigényessége miatt a család nem jósolt ennek a hobbinak nagy jövőt, ennek ellenére támogattak. Párom olyannyira támogatott, hogy felajánlotta a segítséget az első oszlop borításához, de még az ő segítségével együtt is 2 hétbe került, mire végeztünk
– mondta el Szilvia.
Az oszlopokkal erősített, betonblokkokból épített kerítés fal felületét először le kellett drótkefével tisztítani, hogy a kültéri csemperagasztó tiszta és jó tapadású felületre kerüljön. Mások ajánlása miatt esett a választás a kültéri csemperagásztóra, mert időjárás állósága mellett az is mellette szólt, hogy a fal szürkéje helyett egy világos alapot adott a kagylóknak.
Eleinte semmi előrajzolás nem készült, pusztán az érzéseimre hallgatva raktam ki a formákat, melyek így folyamatosan alakultak a felrakás közben. A kagylók felhelyezésere 15-20 percem alig volt, mert a szokatlan nagy meleg gyorsította a ragasztó száradását. Teljesen sikerült ráhangolódnom a munkára és további lelkesítést adott párom az első kész oszlopra mondott elismerése, és a gyerekeink dicsérete is. Ezek a pozitív visszajelzések sokat javítottak az irodaház okozta atmoszférán
– emlékezett vissza Szilvia a munkafolyamatra.
Az első oszlop elkészülte után már könnyebb és gyorsabb volt a folytatás.
A kagylókat Szilvia már a begyűjtésnél elkezdte szelektálni formák szerint. Tanácsra a kész borításokat lenolajjal kezdte kenni, hogy kiemelje és élénkítse a kagylók eredetei színeit. Így készült el bő 4 hónap alatt a jelenlegi állapot, ami korántsem a végleges.
Bár munka még bőven lenne a fallal, Szilvia azt gondolja, idén már nem készül el, mivel a kagylók felrakásához száraz felület kell, az esőmentes időszakok pedig ritkábbak a nyár elmúltával, és elkezdődött a munka is.
Így 4 hónap után visszatekintve sok mindent másképp csinálnék, de nem bántam meg semmit, mert sokkal többet kaptam, mint egy szép falburkolat. Fizikálisan és mentálisan is megerősített, amíg foglalkoztam vele, hisz a testet rettentően igény beveszi a szedés közbeni hajolgatás, vagy a tisztítás és válogatás közbeni mozdulatok, míg az elmét és a lelket a koncentráció és a rettentő sok pozitív visszajelzés erősíti. A családom csodálatán túl az is inspirálóan hat rám, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kapok Facebookon, mivel mindenkiben jó érzést kelt a kész falrészletek látványa. Arról nem is beszélve, hogy rendkívül megnyugtató a falat nézni, miközben leülünk pihenni és teázni a teraszon
– összegzett Szilvia.
Kiemelt kép: Andó Szilvia
