Bár az élet az elmúlt két évet derekasan felforgatta, azért mi igyekeztünk néhány hagyományt megtartani. Az egyik ilyen az volt, hogy csodás otthonokat, tanyákat, portákat kutattunk fel és mutattuk meg azt, hogyan alakultak át, hogyan kaptak új külsőt, hogyan váltak otthonná.
Nagy álmát valósította meg a zalai lankák ölelésében élő fiatal, kétgyermekes házaspár, amikor öt éve lakóhelyüktől néhány kilométerre vásároltak egy telket. A kis házat, ami a telken állt, vintage stílusban varázsolták újjá. A romos szerszámtárolóból csodás kis lak lett, ahol a nagyszüleik és dédszüleik kedves tárgyai és bútorai is helyet kaptak.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Mediterrán házat álmodott meg Szilvia és férje, Sándor, s az álmaikat végül meg is valósították, így épült meg Győrladaméron a családi otthon, melyben a házaspár szíve-lelke és kétkezi munkája is jócskán benne van. Gletteltek, festettek, tapétáztak, parkettáztak, konyhát csempéztek, lépcsőházat és teraszt burkoltak, fugáztak, de a kandallót is ők építették meg, sőt a lakásban a TV alatti „antik” gerenda is házilag készült.
Az eredmény meseszép lett.
Szinte menthetetlen állapotúnak tűnt Mártélyon az a vályogtéglából épült lakatlan parasztház, ami új életet kapott, hála Somodi Ágnesnek, aki hirtelen ötletből, belső sugallatra tett ajánlatott a romos házikóra. Ágnes hisz abban, hogy minden érték, amit már egyszer megépítettek vagy létrehoztak, így igyekezett mindent megmenteni a házból, amit csak lehetett. Ma már rá sem ismerni az egykor romos épületre, a béke és a nyugalom szigete lett a porta.
A kitartó, kemény munka és a lelkesedés meghozta a gyümölcsét Ivett és Tibor esetében is, akiket sokan bolondnak tartottak, amiért megvásárolták az általuk kinézett ,,romhalmazt”. Ők azonban a romokban is meglátták a szépséget, ezért időt és erőt nem kímélve dolgoztak a házon hétfő reggeltől vasárnap éjfélig másfél éven keresztül.
Végül nekik lett igazuk, és igazi, takaros porta, igazi otthon lett a régi lepusztult vályogházból, ahol öröm az élet.
Bontásra volt ítélve, végül olyan bájos otthon lett a fancsali házból, ahová jó megérkezni. A 400 fős községben található rossz állapotú porta már 10 éve lakatlan volt és teljesen lepusztult, mikor családi-baráti összefogással, szorgos munkával új életet kapott. A ház egyediségéből sok minden megmaradt, sok dolgot újrahasznosítottak. A bútorok nagy része bolhapiacról beszerzett és felújított darab lett, de néhány bontásból származó gerenda is kapott új feladatot a háztartásban.
Az összhatás megnyugtató, barátságos és nagyon-nagyon kedves lett.
Van, mikor az ember dédelget egy álmot, aztán egyszer csak eljön az idő, és megvalósítja. Valakinek ez az álom egy utazás, egy kutya, egy cél megvalósítása, másoknak egy ház. Ákos és párja, Zsuzsanna álma egy nyaraló volt. Megvásárolták a Balatonszentgyörgyön található 1850-es években épült házikót, majd romjaiból varázsolták újjá a nádfedeles balatoni parasztházat.
A korhűen felújított épület nyolc hónap alatt csodás külsőt kapott.
Házak, porták mellett egy gyönyörű, egyedi kerítés létrejöttéről is volt szerencsénk írni. A 23 méter hosszú, párját ritkító kerítést Gácsi Varga László rozsdamentes acélból készítette. A barokk stílusban készült kerítés kimondottan díszes, nagy virágok, virágszirmok egyvelege. László tervezett rajta mindent, a díszeket, motívumokat is. A Városföld községben található kerítés nyolc éves munkával készült.
