Egyes gyümölcsfafajoknál már februárban elkezdődtek a metszési munkák, de a java még hátravan a kerti tevékenységeknek. A Kertészettudományi Intézet Gyümölcstermesztési Kutató Központ két munkatársát, Dr. Kovács Szilviát és Kalmár Klementinát kérdeztük a gyümölcsöskertekben elvégzendő legfontosabb feladatokról.
Mikor és milyen munkákkal kezdődik a gyümölcsfák tulajdonosai számára a tavaszi munkaidőszak, melyek biztosítják, hogy a gyümölcsfán szép és egészséges termések legyenek?
A bő termés és jó gyümölcsminőség érdekében rendszeresen ápolnunk kell gyümölcstermő növényeinket. Metszéssel, gondos növényvédelemmel, trágyázással, öntözéssel tudjuk biztosítani gyümölcstermő növényeink jó kondícióját, melyet bő terméssel, megfelelő növekedéssel hálálnak meg. Az ápolási munkák nyugalmi időszakban, tehát lombhullás után a fakadásig, a metszési munkákkal kezdődnek. Érdemes betartani az egyes gyümölcsfajok metszési sorrendjét. Januárban és februárban a metszést az almatermésűekkel (alma, körte, birs, naspolya), a korai fakadású bogyósokkal (ribiszke, köszméte, málna, szeder), a mogyoróval és a dióval kezdjük.
Ezután következnek a csonthéjasok, melyek közül legkorábban a szilva és a meggy metszhető, de e fajokkal is érdemes megvárnunk a február közepét. A kajszi, a mandula és az őszibarack metszését hagyjuk a legkésőbbre, ezek akár még virágzáskor is metszhetők. E fajok késői metszési időpontjának növényegészségügyi oka van. A sebzési felületeken át fertőző kórokozók a téli időszakban is aktívak, a sebgyógyulási folyamatok lassabbak. Tél végén, kora tavasszal, a nedvkeringés megindulásával a sebgyógyulás gyorsabb, a kórokozók fertőzési nyomása pedig mérséklődik.
Vannak gyümölcsfajok, melyeket minden évben meg kell metszenünk. Ezek közé tartozik az őszibarack, mert csak így fejlődnek megfelelő hosszúságú, erősségű, virágrügyekkel gazdagon berakódott vesszők, melyekről szép, darabos gyümölcsöket szüretelhetünk. Ha úgynevezett szálvesszős metszést alkalmazunk, vagyis a termővesszőket teljes hosszukban meghagyjuk, akkor a fa korától, méretétől függően egy őszibarack fán 40-80 db vesszőt hagyhatunk meg. Szintén minden évben meg kell metszenünk a málnát és a szedret, melyeknél a letermett, elszáradt növényi részek mellett a gyenge, beteg vesszők is eltávolításra kerülnek. Málnánál méterenként 10-12, szedernél tövenként 3-6 sarjat hagyjunk meg.
Metszés, permetezés kapcsán melyek az alapvető szabályok, illetve tiltólistás tevékenységek?
Termő fák metszésénél lehetőleg tőből távolítsuk el az egymást keresztező, árnyékoló koronarészeket. Szellős koronában hatékonyabb növényvédelem folytatható, a jó megvilágítottságnak köszönhetően nem tolódik ki a termőfelület a korona palástjára, hiszen kedvező feltételeket teremtünk a virágrügyek kialakulásának a vázágakhoz közeli részeken is.
Gyakori hiba a vesszők rövidre metszése, mellyel erőteljes hajtásnövekedést idézünk elő. Ez nemcsak a korona elsűrűsödéséhez vezet, hanem rövidre metszéssel eltávolítjuk az értékes termőrügyeket is, felborítjuk a vegetatív-generatív egyensúlyt. A metszéssel az első „növényvédelmi kezelés” is kezdetét veszi, hiszen ekkor nemcsak a felesleges növényi részeket távolítjuk el, hanem a fákon maradt gyümölcsmúmiákat, beteg növényi részeket is (például almánál a lisztharmatos, őszibaracknál a tafrinás, meggynél a moníliás vesszőket, gallyakat).
Ezeket a beteg növényi részeket semmisítsük meg, így mérsékelni tudjuk a kora tavaszi fertőzések mértékét. Fontos, hogy a nagyobb metszési sebeket (2-3 cm átmérőnél nagyobbakat) lehetőleg a metszés napján zárjuk le sebkezelő anyaggal. Érdemes metszőeszközeinket tisztán tartani, fertőtleníteni, különösen, ha előzőleg beteg részeket távolítottunk el, vagy ha például szilvahimlő vírussal fertőzött növényt metszettünk.
Milyen külső környezeti hatásokat és más szempontokat kell figyelembe venni ezekben a hetekben, hónapokban?
A metszést fagymentes időben végezzük. A metszés erősségénél, mely az eltávolított koronarészek mennyiségét jelenti, vegyük figyelembe az előző év termésmennyiségét, illetve az esetleges téli fagykár mértékét. Ha előző évben nagyon sok gyümölcs volt a fán, érdemes megvizsgálni metszés előtt a rügyeket, hogy azok valóban virágrügyek-e vagy hajtásrügyek.
A rügyvizsgálat tartós, erős téli fagyok után is indokolt. Metszéssel ugyanis elkezdjük beállítani a fák „terhelését”, vagyis a leendő termés mennyiségét, melynek végső értékét majd a termésritkítással adjuk meg. Törekedjünk arra, hogy az évenkénti rendszeres terméshozás mellett biztosítsuk a megfelelő hajtásnövekedést, mely a rákövetkező év(évek) megfelelő terméshozását szolgálja.
Milyen kártevőkre, kórokozókra kell különösen tekintettel lenni? Hogyan lehet ezekre felkészülni?
A kórokozók, kártevők a növényi részekben, így például a lehullott levelekben, gyümölcsmúmiákban, kéreg repedéseiben, rügyekben telelnek át. Fontos ezért a fertőzött növényi részek eltávolítása, megsemmisítése (ezeket ne komposztáljuk), a levelek talajba történő forgatása vagy összegyűjtése, komposztálása. Érdemes megfontolnunk, hogy kertünkben meghagyjuk-e azokat a fákat, melyek egészségi állapota leromlott, évről-évre csak fertőzési gócot jelentenek (például erős szilvahimlő tüneteket mutató szilvafa, vértetűvel erősen fertőzött almafa, tafrinára nagyon fogékony őszibarackfa). A fák törzsének oltott mésszel való festése nemcsak a napsugárzást veri vissza, így csökkentve a téli fagy károsító hatását, hanem a kéregben telelő kártevők ellen is hatékony, ugyanis a telelő alakokat, tojásokat kiszárítja. A kéregben áttelelő kártevők, kórokozók ellen (pl. szilvamoly, almamoly, sodró- és aknázómolyok, atkák, pajzstetvek) hatékony a kéregkaparás is.
Gyümölcsöskertünkben ne hagyjuk el a tél végi lemosó permetezést, melynek hatékonysága fokozható, ha már előző évben, lombhullás kezdetén is beiktatunk egy kezelést. A lemosó permetezéshez olyan szert válasszunk, mely rezet és ként tartalmaz. A rézgomba (pl. őszibarack tafrinás levélfodrosodása, almatermésűek varasodása) és baktériumos betegségek ellen hatékony, a kén hatásos a lisztharmat ellen, gyéríti az atkákat. Növényi olajjal kiegészített készítmények pedig a levéltetvek, atkák, pajzstetvek áttelelő alakjait ritkítják. A tél végi lemosó permetezést szélcsendben, lehetőleg 5-10 oC-os hőmérsékleten, a rügypattanáshoz legközelebbi időpontban végezzük.
Mikor és milyen munkafolyamattal zárul a tavaszi időszak?
Gyümölcsöskertünkben a metszést követően a lemosó permetezéssel zárjuk le az apróbb metszési sebeket és gyérítjük az áttelelő kártevőket, kórokozókat. Nem szabad elfeledkeznünk gyümölcsfáinknál az esetlegesen előtört tő- vagy gyökérsarjak tőből történő eltávolításáról (nem talajszintben történő visszametszéséréről!), gyümölcsöskertünk talajának meglazításáról, a megfelelő gyümölcshozamot és a hajtásnövekedést biztosító tápanyagutánpótlásról sem.
A tápanyagutánpótlás ültetvényekben rendszeres talaj- és növényminták laboratóriumi vizsgálatán alapul. Házikertben sokat elárul a fák kondíciójáról a termés mennyisége, a gyümölcsfajtára jellemző méretű-e, a lomb színe és van-e legalább 40-60 cm-es hajtásnövekedés. Nyugalmi időszakban szerves anyagok (pl. érett szerves trágya, komposzt), komplex műtrágyák talajba történő bedolgozásával, vegetációs időszakban pedig lombtrágyákkal pótoljuk a kivont tápanyagok mennyiségét.
