Mondhatjuk, hogy a földimogyoró a klímaváltozás nyertese? Bár közel 100 évvel ezelőtt is próbálkoztak termesztésével hazánkban, akkor széles körben mégsem terjedt el. 2017-től kezdve azonban új lendületet vettek a hazai gazdák.
A földimogyoró története
Érdekességként említhetjük, hogy neve ellenére nem a mogyorók nemzetségébe tartozik, sokkal közelebb áll a babokhoz és a borsókhoz, mivel a hüvelyesek rendjébe tartozik.
A gyümölcs valószínűleg Peruból vagy Brazíliából származik, pontos adatot nem lehet tudni, de biztosan több ezer éves, hiszen 3500 évvel ezelőtti cserépmaradványokon már feltűnnek mogyorómintázatok.
Az ókori Dél-Amerikában már széles körben elterjedt. Kr.e. 1500-ban a perui inkák már magában és feldolgozva is előszeretettel fogyasztották. Európa elsőként a kora újkorban, az Újvilág meghódítása után találkozott vele, ezután az egész Földet meghódította. Bár trópusi növény, mely szereti a napot, és csak enyhén tűri a hideget, a fajtanemesítéseknek is köszönhetően Ázsiától Európáig, Afrikán át egészen Óceániáig mindenhol megtalálható. Az olajpálma után ez a Föld második legelterjedtebb, olajáért termesztett növénye- írja Greendex.
Már az 1930-as években megpróbáltak hazánkban is földimogyorót termeszteni az Alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet támogatásával Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Kiskunhalason, de igazából 2017-től vettek új lendületet a hazai gazdák.
Miért jó a földimogyoró?
Az apró, finom pörkölt mag vitaminokban gazdag, egészséges táplálék. Összetevőinek fele az értékes olaj, ami jó hatással van a szervezetre, ( olajsav-glicerid illetve linolsav-gliceridészter), emellett pedig jelentős a fehérjetartalma is, ami különösen a vegán, vagy vegetáriánus táplálkozás híveinek nyújthat nagy segítséget, az állati eredetű fehérjéket helyettesítve. E tulajdonsága alapján akár a szuperételek közé is sorolható.
Segít optimalizálni a felborult hormonháztartást, kalciumtartalma révén véd a csontritkulás ellen, illetve segíti ezek, és a fogazat egészséges állapotát. Csökkenti a leggyakoribb betegségek miatti elhalálozás veszélyét, beleérve a légzőszervi betegségeket és a cukorbetegséget, illetve a szívproblémákat. Értékes összetevője a B-vitamin, az antioxidáns E-vitamin és a fitoszterol, amelynek gyulladáscsökkentő hatást tulajdonítanak
A magokból készült, hidegen préselt olaj az olívaolaj használati értékével vetekszik.
Fontos tudni: a földimogyoró az arra érzékenyek számára súlyosan allergizáló hatású, légzészavarokat okozhat, sőt, anafilaxiás sokkot, életveszélyes állapotot is előidézhet.
A Fejér megyei Nagylókon élő Pintér József 8-10 éve foglalkozik mogyorótermesztéssel, eddigi tapasztalatai szerint mindenkit arra biztat, hogy aki szereti a mogyorót, bátran termesszen akár kis konyhakertjében is. Mint említi:
Ez az a növény, ami túl sok gondozást nem igényel, és egyelőre nincs kártevője.
A földimogyoró melegkedvelő, szereti a vizet, de a túlzott öntözésre érzékeny, így belvizes területeken nem érdemes próbálkozni a termesztésével.
A fejlődő mogyorópalánta beszél. Ha élénkzöldek a levelei, akkor jól érzi magát, ha pedig világos, kókadozó sárgászöldek, akkor szomjasak.
Vetés időpontjának május közepét javasolja a szakirodalom, de József tapasztalatai szerint a májusi hónap kedvezőbb, lévén megelőzhető a magok esetleges megfázása, elfagyása. Miután fényigényes növény, napfényes területre vessük az egészséges, nyers (nem pörkölt) magokat. Ma már dobozolva kaphatók a mezőgazdasági üzletek nagy részében.
Vetési módja olyan, mint a bokorbabé, hozzávetőlegesen, a magot 60×60 cm távolságra, 5–8 cm mélyen vessük. 2 hét alatt kikel ezt követően megfelelő időjárási körülmények között gyorsan is fejlődik. A sorközi kapálást meghálálva hamarosan megjelennek a palántákon a sárga színű, pillangós virágok, minél több van, annál több lesz a termésünk, hiszen ezekből az önbeporzó virágokból keletkező “indák” a földbe ágyazódnak, és ebből fejlődnek majd az apró termések. Ebben az időszakban kell földdel feltölteni a növényt.
A termések október elejére, közepére érnek be. Ásóval óvatosan emeljük ki a bokrot, vigyázva, hogy a terméshüvelyek ne szakadjanak le. A termés héja ilyenkor sárgásfehér. Ezután következik egy fontos folyamat, a 3-5 napos levegőn való szárítás, majd óvatosan leszüreteljük a hüvelyeket és szellősen kiterítve száraz helyen tároljuk.
Figyeljünk, mert éretlen mogyoró hajlamos a penészedésre, ennek fogyasztása nem javasolt.
A bal oldali fotókon az kevésbé jól száradt termések, a jobb oldalon a jók.
Hogyan pirítsuk?
Ha igazán finom földimogyorót szeretnénk enni, akkor a nyers változat pirítására különös figyelmet kell fordítani. Pintér József az alábbi praktikákat javasolja:
Sütőben 200 fokon pirítsuk 10-15 percig, majd lecsökkentve a hőmérsékletet 150-170 fokra percenként kevergetve további 10-15 percig pirítsuk, függően attól, hogy mennyire nedves a mag. Ha nem figyelünk eléggé és túlsütjük, akkor keserű ízű lesz a mogyoró. Akkor lesz jó, ha a mogyoró feltörése után a mag aranysárga színű.
