Kertünk-Portánk

Az agyagos talajt is megszelídítette Harsány csodakertje

A Bükk-vidéki település gazos, elhanyagolt portáján alkotott csodát az Erdei család, akik még több kocsi fekete földet is hozattak, és munkagépet hívtak, hogy feljavítsák a talajt.

A Miskolctól mindössze 10 kilométerre található Harsány községben egy népszerű halastó mellett, erdőszélen, tóparti panorámás telket vásárolt Erdei-Nagy Mónika családjával, ahová 2022 augusztusában költöztek be.

Ezt megelőzően Gesztelyben éltünk, ahol már létrehoztunk és neveltünk egy gyönyörű kertet, amely 2020-ban elnyerte a „Virágos balkonok, virágos kertek” verseny előkertek kategóriájában az „Ápolt zöldkert” tematikus díjat. Sokan nem értették amikor azt a döntést hoztuk, hogy megválunk tőle. Úgy hozta az élet, hogy még ebben az évben utunkba akadt a mostani otthonunk, ami akkor még egy nyakig gazban álló romhalmaz volt, nekünk mégis első látásra szerelem. Már akkor tudtuk, hogy itt szeretnénk leélni életünk hátralevő részét

– mesélte Mónika, aki területi képviselőként dolgozik az Egrokorr Festékipari Zrt-nél.

Galéria

Az agyagos talajt is megszelídítette Harsány csodakertje

Fotó megosztása:

Munkámból kifolyólag egész nap autóban ülök, járom az országot és nincs is annál jobb érzés, mikor hazaérek az otthonunkba, mert számomra ez az a hely, ahol elfelejthetem az állandó nyüzsgést, és ahol minden egyes perc a tökéletes kikapcsolódást jelenti.

A kert kialakításához azonban komoly munkálatokra volt szükség. A család 2021 tavaszán kezdett hozzálátni a földmunkákhoz.

Mivel dombtetőn vagyunk, így a telek nagyon lejtős, ezért első lépésként munkagépeket kellett hívjunk ahhoz, hogy megcsinálják a szinteket, ahová többek között a kis tavunkat terveztem. A föld nagyon agyagos, ezért a tómeder is munkagéppel lett kiásva, mert akkor még az ásót sem bírtam belenyomni a földbe.

Több kocsi fekete földet hoztak az agyagos talajra, hogy valamennyire feljavítsák, majd Mónika elkezdte kijelölni a leendő ágyások helyét, megkezdődött az első növények beültetése. Az előző kertükből egy-két tuját és más növényeket hoztak el, amelyek tőről szaporíthatóak.

Nap mint nap járom az országot autóval, ennek köszönhetően elég sok kertészetet megismertem, ahonnan viszont növények nélkül nagyon ritkán sőt, szinte soha nem tudok távozni. Így folyamatosan érkeztek az újabb és újabb zöldek, cserjék, virágok, fák a kertünkbe. Most 2023 őszén azt tudom mondani, hogy a kert ezen részének a látványával elégedett vagyok, persze lesznek még változtatások, mert mint tudjuk, egy kert soha nincsen kész.

Egy ilyen burjánzó csodakert látványával érkezik is a praktikus kérdés: mennyi gondozást igényelnek a növények?

Nagyon nagy szerencsém, hogy nekem a kertészkedés nem a munkát, hanem a kikapcsolódást jelenti. Ahhoz, hogy így nézzen ki, mint jelen állapotában, azt tudom mondani, hogy minden nap foglalkozni kell vele. Szinte mindenki azt mondta, hogy ezen az agyagos talajon soha nem lesz szép füvünk, ennek ellenére elmondhatom, hogy gyönyörű pázsitot sikerült ide varázsolnunk, amire nagyon sokan azt hiszik, hogy műfű

– mondta Mónika kiemelve: ahhoz, hogy ilyen szép legyen nagyon sok törődést igényel. Kétnaponta vágja a füvet, száraz időben hajnalban felkel és locsol, és folyamatosan kapja a szerves és lombtrágyákat is.

A növényekről is ugyanez mondható el, folyamatos törődést igényelnek. Metszés, locsolás, trágyázás és így tovább, de rengeteg szeretetet kell, hogy kapjanak, mert anélkül nem lennének ilyen szépek.

A kertben nagyon sok kedvenc növényem van. A fák közül kiemelném a himlájai cédrusokat, amiből megtalálható a golden és csüngő változata is. Nagy kedvenceim a juharfák, belőlük már ötféle van a kertben, de még továbbiakat tervezek, mert nem bírok betelni a látványukkal, ahogyan évszakról-évszakra folyamatosan változtatják a lombkoronájuk színét.

Az évelők közül Mónika a hortenziákat emelte ki, melyekből már több tő bugás és Annabella hortenziát sikerült ültetnie. De szeretne még párat, mert nagyon hálás növény, hatalmas virágokkal hálálják meg a gondoskodást.

Elmondhatom, hogy nincs olyan növény, amit én nem szeretek, mert mindegyiknek megvan a maga szépsége, legyen az örökzöld vagy évelő.

Mónikáék kertjének egyik éke a halastó, amelyben 18 koi ponty él.

A mostani jóval nagyobbra sikerült az előzőnél, ez 21 köbméteres lett, ahol nagyon jól érzik magukat a pontyok, akik velünk együtt költöztek az új otthonukba és szerencsére mindannyian megvannak azóta is. A halakat egész pici koruktól kezdve, hat éve nevelgetjük, mostanra a nagyobbak már elérik az 4-5 kg-ot is.

A tó egyébként rengeteg élőlényt vonz. Igazán felemelő egy-egy dolgos nap után ülni a tóparton és nézni, ahogy úszkálnak a halak, repkednek a szitakötők, napoznak a békák vagy éppen szomjukat oltani jönnek a madarak.

Mivel a kertben fagytűrő növények vannak, ezért a teleltetés szerencsére nem okoz sok gondot. Egyedüli a sétányrózsát szokta Mónika ősszel felére visszavágni, majd így kerülnek le a pincébe.

Számos tervünk van még a kerttel kapcsolatban. Mivel elég nagy, 155o négyzetméteres a telek, ezért azt kettéosztottuk egy leylani ciprus sorral, így az egyik fele díszkertként funkcionál, ami már hellyel-közzel készen is van, a másik felébe pedig gyümölcsfákat szeretnénk ültetni, ezen kívül magaságyásokat is tervezünk, ennek a kialakítása jelenleg is folyamatban van.

Egy kert soha nincs kész – tartja egy ősi kínai mondás és ezt vallom én is. Mindig jönnek újabbnál-újabb ötletek, amiket szeretnénk megvalósítani, ezért nem tudom, mikor jön el az az idő, amikor azt fogom mondani, hogy készen vagyunk, most már semmi változtatás nem lesz. Talán soha…

– emelte ki Mónika, aki egy másik kínai közmondással zárta a beszélgetést:

,,Aki egy órára boldog szeretne lenni, az lakomázzon be finom ételekből, aki egynapi boldogságban akar részesülni, az házasodjon meg, de aki egy egész életre szóló boldogságot szeretne, az építsen kertet.

Kapcsolódó
Csodaszép mesekertet gondoz a jogászból lett bútorfestő
Az 1500 négyzetméteres kertben több mint 200 tő rózsa él a több száz másik növény mellett. 2021-ben tájkert kategóriában első díjat nyert a Kertvilág pályázatán.
Olvasói sztorik