A sárgafejű és a tüzesfejű királyka Európa és hazánk legkisebb madárfaja. Testsúlyuk alig éri el az 5 grammot, ami lássuk be pille könnyű, elképzelni is nehéz, hogy ezek a parányi madárkák hogyan képesek túlélni a téli zord hónapokat.
A két aprócska madár nehezen megkülönböztethető egymástól, hiszen szó szerint állandóan mozgásban vannak, ha meg is torpannak az sem tart tovább egy szempillantásnyi időnél. Ha mégis sikerül szemügyre venni őket, akkor a tüzesfejű királykát leginkább fehér szemsávja, fekete szemöldöksávja és a nyaki részén viselt élénk okkersárgás folt különíti el a sárgafejű kicsiny rokonától. A királyka elnevezés nem véletlen, hiszen úgy néznek ki ezek a kedves arcú madarak, mint akik ékes fejdíszt, különleges koronát viselnek piciny fejükön.
A magasabb, hegyvidéki területek királykái, amikor az időjárás egyre hűvösebbre fordul – általában az ősz első két hónapjában -, lehúzódnak az alacsonyabban fekvő, kevésbé zord területekre, hogy ott vészeljék át a tél hónapjait. Hazai állományuk egy része idehaza telel át, és az északról lehúzódók között is akadnak olyanok, amelyek nálunk töltik a hideg hónapokat. Ebben az időszakban főként fenyvesekben, fenyősorokon, örökzöldben gazdag kertekben mindennapos vendégek lehetnek.
Sok kerttulajdonos még csak nem is sejti, hogy fáinak örökzöld ágainak rejtekében prinyó madárkák töltik az idejüket, hiszen tollazatuk kiválóan álcázza őket, piciny testüket pedig a fák, a bokor sűrűje könnyedén rejti el.
Azonban, ha az ágak szélébe röppennek, megfigyelhetjük szorgalmas rovarászgatásukat. Ilyenkor akár hosszabb időn át is gyönyörködhetünk a koronás fejű, kedves tollas törpék mozdulataiban, kitartó munkájában és fáradtságot nem ismerő kutatásában. Egy pillanatra sem pihennek, elevenen vizsgálják végig a levelek minden zugát, miközben szárnyaikat meg-meg libbentik, majd, ha finom csemegét találnak, akár egy helyben is lebegnek, mint a földre szállt angyalok.
Bizalmasan, minden félelem nélkül keresnek-kutatnak, és mit sem törődnek a szemlélőjükkel, még akkor sem riadnak meg, ha alig pár lépésnyire közel kerülünk hozzájuk. Ilyenkor bizalmasan ránk néznek éjfekete szemükkel, hogy a következő pillanatban tovább tudják folytatni szorgos munkájukat.
A királykák az idei esztendőben is egyre gyakrabban tűnnek fel azokban a kertekben, ahol az örökzöld fák és bokrok védett rejtekeiben ízeltlábúak, pókok, levéltetvek, hernyók, különféle peték és lágyabb kültakarójú rovarok húzódnak meg a hideg idő elől, ugyanis finom, vékony csőrük nem alkalmas a magok felcsipegetésére, megtörésére.
Ezeken a fákon télen is biztos táplálékot találnak, sőt akár a védelmező ágak sűrűjében esténként pihenőre is térnek. Kóborlásuk idején városi környezetben, parkokban és falvak kertjeiben megfigyelhetjük őket.
Mészáros Katalin Kecskeméten található kertjében az idei esztendőben is, az ősz második hónapjában újra feltűntek az örökmozgó, egy pillanatra meg nem torpanó, egészen apró és igazán barátságos sárgafejű királykák. Akik teljesen elvarázsolták – érthető módon -, a fiatal hölgy szívét.
Egyik kedvenc kismadaram a sárgafejű királyka. Évről-évre rendszeres látogatója a kertünknek. Hozzánk általában október elején csapatban érkeznek, és március vége körül vonulnak el. Igazán kedves, és nagyon barátságos kismadarak. Nem félősek, az ember közelségét nagyon jól tűrik. Nekem pedig sokszor nagy szerencsém van hozzájuk. Olykor pusztán csak egy karnyújtásra csipegetnek tőlem az ágakon
– osztotta meg a sárgafejű királykák titokzatos életét a Sokszínű vidékkel.
Katalin számára a királykákkal való találkozás újra és újra nagy élményt tartogat. Annak ellenére, hogy szinte minden nap látja őket, szíve épp olyan hevesen veri az ütemet, mint amikor az első találkozás megadatott velük.
11 évvel ezelőtt, amikor Katalin először a kezében vette a fényképezőgépét nem is sejtette, hogy kis idő múlva élete egyik legfontosabb része lesz a pillanatok megörökítése.
Kezdetben csak hobbinak indult. Ma már elképzelhetetlen nélküle az életem. Megnyugtat, kikapcsol. Imádom a természetet, a madarak igazi szerelmese lettem. A királykákat igazi kihívás megörökíteni, hiszen amilyen kicsik, olyan gyorsak is
– osztotta meg érzéseit, mit is jelent számára a fotózás és hogyan érez a madarak iránt.
A tüzesfejű és a sárgafejű királykák szó szerint örökmozgó madarak. Ha egy helyben maradnak az sem tart több ideig, mint pár röpke pillanat. Az örökzöldek levelei közül, piciny csőrükkel a másodperc tört része alatt kicsippentik a rovarságot, azon nyomban lenyelik miközben már az újabb falat után kutatnak. Fáradhatatlanul keresgélnek, és csak akkor pihennek meg, amikor az alkonyat védett vackukba tereli őket.
A fiatal hölgy kertje madárbarát, minden egyes tollas vendég fontos a számára. Nagy örömmel tölti el, hogy életüket segíteni, könnyíteni tudja.
A kertem immár több mint 8 éve madárbarát kert. Télen kirakott madáretetőkkel és változatos étrenddel várja a madarakat. Természetesen nem maradhatnak el az itatók sem, több helyen kisebb nagyobb “pancsolási ” lehetőséggel, friss ivóvízzel
– avatott be birodalma mindennapjaiba, ahol a főszereplők a madarak.
A cikkben szerelő fotókat Mészáros Katalin készítette. A fiatal hölgy, amikor csak ideje engedi a madarakat figyeli és fotózza, további felvételeit a Facebook oldalán lehet megtekinteni.
