A majomfa vagy más néven pozsgafa Dél-Afrikában és Madagaszkár szigetén őshonos, innen terjedt el a világ minden részére, mint dísznövény. A kőtörőfű-virágúak rendjébe, ezen belül a varjúhájfélék családjába és a hájvirágformák alcsaládjába tartozik. Idehaza a névhasonlóság miatt a köznyelvben tévesen majomkenyérfának is nevezik, mely valójában egy hatalmas termetű Afrikában honos fa.
Én sosem formáztam különösen a fát, néhány kilógó ágat letörtem, mert ha megfelelőek a körülmények, akkor nem nyúlik fel, hanem ilyen terebélyes, fa formája lesz. Már több mint 150 centi magas és méteres átmérőjű a lombja, a törzsének a körmérete pedig több mint 40 centi
– mondta el érdeklődésünkre Süle Gyöngyi, aki jelenleg a fia házának garázsában telteti a gyönyörű pozsgafát, amelynek a történetéről is mesélt. A húszas évei derekán kapta a kis növényt a szomszéd nénitől, aki lényegében pótanyaként vigyázott rá gyerekkorában, mikor a szülei dolgoztak.
Nagyon könnyű szaporítani, hiszen ha egy ágacskát letörünk, gyakorlatilag már gyökérkezdeményekkel együtt tudjuk elültetni. Én is így kaptam az elsőt.
Gyöngyi szerint az első probléma, amit elkövetnek vele szemben az a túlöntözés.
Ha meg tudjuk állni, hogy ne adjunk neki indokolatlanul vizet, akkor sokáig él és megtartja a formáját, amihez az is kell, hogy teleltetés után, már nagyon korán, mikor megszűnnek a fagyok, ki kell vinni a kertbe és fokozatosan hozzászoktatni a naphoz. Előszőr félárnyékos helyre, majd néhány hét múlva naposabbra tegyük, a tűző napot is jól bírja, ha így szoktatjuk a kinti élethez a fát.
Az egyik titok az, hogy meg kell találni az ideális helyet a fának nyáron és télen is.
Az enyém például az esős időszakban az eresz alatt van és csak akkor kap vizet, ha a szél bevág az eresz alá. De ha nagy záporok jönnek nyáron, akkor fóliát teszek a cserépre, hogy lecsorogjon a víz. Nem szabad alá tálcát sem tenni, mert a pangó víz nagy ellensége a növénynek.
A fa mozgatása már évtizedek óta kétemberes feladat Gyöngyiéknél, pedig a fagyok után be kell vinni teleltetni a majomfát.
A téli száláshely megválasztásának is figyelni kell, hogy világos legyen, mert a majomfának ekkor is kell napfény. A 8-15 fok közötti tartomány az, ahol jól érzi magát, legalább is nálam ez vált be. Egyébként egészen a fagyokig kint maradhat. Volt olyan, hogy ha csak egy éjszakára jött a fagyosabb idő, akkor letakartam és úgy védtem meg, de továbbra is kint maradt
– tette hozzá Gyöngyi, aki elmondta, hogy a fa minden évben decemberben virágzik, és ő maga legalább négy fajta pozsgafát nevel, de hobbikertészként van még legalább 100 cserepes növénye, amit egy költözésnél több mint 300 darabból válogatott ki. Gyöngyi jelenleg Nagykanizsán él, két évig volt nyugdíjas, de ismét visszament dolgozni egy óvodába, mint mondta, nagyon szereti a munkáját és bizony hiányoztak a gyerekek.
A most virágzó majomfának van két másik 40 éves testvére is, de azok kicsit sanyarúbb körülmények közt fejlődtek, sokáig egy cserépben voltak.
Most is fele akkor a cserepük és a méretük is, náluk a bonsai-hatás érvényesül. De jól látható a kontraszt a virágzó és a másik két fa között.
