Kertünk-Portánk

Ébredeznek a kertek rémei, a spanyol csupaszcsigák

illusztráció/wikimedia commons
illusztráció/wikimedia commons
Nyárra akár 10-15 centiméteresre is megnőnek, és képesek letarolni egy egész kertet. Kezdődik a kétségbeesett küzdelem.

Márciusban megkezdődtek a munkák a kertekben. Ki gazol, ki metsz, ki talajt készít elő, ami viszont szintén márciusi jelenség: éledeznek a kertek rémei, a spanyol csupaszcsigák.

Több olvasónk március első napjaiban arról számolt be, hogy a kert “tisztítása” közben már találkozott az apró rémekkel, amik nyárra akár 10-15 centiméteresre is megnőhetnek, és képesek letarolni egy egész kertet.

A spanyol meztelencsigák a legtöbb petét – egy csomóban akár 150-et is – nyár végén, ősszel rakják tereptárgyak, vagy mulcs alá, vagy üregeket vájnak a talaj felső rétegébe. Ezekből kelnek ki tavasszal, és indulnak növekedésnek.

A spanyol csupaszcsigák “totális támadása” akkor kezdődik, amikor tavasszal az elvetett magból alighogy kikelt csírát nyomban megeszik, a kipalántázott zöldségféléket és lágyszárú növényeket az ültetést követő éjszaka pedig gyakran tarra rágják. Akinél felbukkan a kertben, az gyorsan megtanulja a nevét.

A nagyon durva inváziós faj Portugália – mások szerint Spanyolország – területéről indult el “világhódító” útjára.

A spanyol meztelencsiga egy kategóriába került az afrikai vándorpoloskával és a dióburok-fúróléggyel, mint a legveszélyesebb inváziós fajjal. Terjedése áruszállítás, fuvarozás során passzív úton, elrejtőzött potyautasokként történt. Természetes ellenségeik hiányában, kedvező időjárási körülmények esetén szaporodásukat semmi nem korlátozza.

Ezek a csigák fénykerülők, táplálkozásuk, kártételük sötétedéskor kezdődik és reggelig tart. A harmat felszáradását követően vonulnak vissza nappali rejtekhelyikre. Mivel nedvesség-kedvelők, ha esik, tömegesen hagyják el rejtekhelyeiket, és ekkor okoznak súlyos károkat a növények leveleinek és hajtásainak lerágásával. Forró, aszályos időben viszont visszahúzódnak, kisebb a kártételük.

A fajnak gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga, szürke és fekete változata létezik, oldalán gyakran sötét oldalsáv húzódik. Talpa fehéres, nyálkája színtelen.

Hazánkban 1985-ben észlelték először a Dunántúlon, ahol mára teljesen átvette a hazai fajok helyét és egyes területeken szinte lehetetlenné teszi a kiskerti növénytermesztést.

A spanyol csupaszcsiga kannibálként is ismert, mert elfogyasztja a saját fajtársait és az összes többi, őshonos csigát is, ami viszont döbbenetes: legtöbbször bemerészkedik a kutya-, vagy macskatányérba is.

Irtásukra gazdag szakirodalom áll a kertészkedők rendelkezésére, ám a sok praktika közül az indiai futókacsák tűnnek a leghatékonyabbnak. Kérdés, kinek van lehetősége a tartásukra, hiszen háziállatként ezek a szárnyasok is törődést érdemelnek.

Kapcsolódó
Így harcol Borbás Marcsi a csupasz spanyol csigák ellen
Két hét alatt kétezer darabot szedett össze a kertjében.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik