A hadimúzeum kitalálója és létrehozó Verbovszki Dániel. A fiatal családapa jelenleg még Budapesten él, de Háromhután született és itt töltötte gyermekkorát is. Néhány éven belül tervezi, hogy visszatelepülnek, addig pedig kétlaki életet élnek. A villamosipari projektmenedzserként dolgozó Dániel szabadidejének nagy részét had- és helytörténeti kutatásokkal, gyűjtéssel, valamint különböző értékmegőrző projektekkel tölti.
Szülőfalujában vásárolt egy ingatlant, melynek szélén egy rendkívül romos, gazzal körbenőtt épület állt. A lebontása helyett a helyreállítás mellett döntöttek. A munka oroszlárészét a családjával együtt végezték, most a ház a népi építészet jegyeit viseli magán. Itt hozta létre a gyűjtött relikviákból a hadtörténeti múzeumot.
Erősen romos állapotú épületet vásároltak meg, miért pont erre esett a választás?
Elsősorban a portába szerettünk bele, amin a múzeum épülete mellett egy nagyobb lakóház, egy nyári konyha és egy nagy csűr is áll. A nagyobbik lakóházból alakítjuk majd ki családunk jövőbeli otthonát, de mindenképp szerettük volna funkciót találni a múzeum egykor romos épületének is. Az épület helyreállításával egyrészt megmentettük a település népi építészetének egy kiemelkedő emlékét, másrészt helyet biztosítottunk a hadtörténeti gyűjteménynek is.
Rengeteg munkával csodásan helyreállították, mik voltak a főbb lépések, melyeket el kellett végezni?
Mivel a kőből épült lakóház súlyos statikai problémákkal küzdött, az első lépés az alapok megerősítése, majd a részben kiomlott, részben pedig leomlott falszakaszok visszafalazása volt. Ezt követte a tető- és födémszerkezet helyreállítása, ami után már elkezdhettük a kisebb, de szerteágazóbb munkafolyamatokat. Ilyen volt például a falak vakolása, a nyílászárók felújítása, a tőcke (tornác) megépítése, a padlóburkolás, a villanyszerelés és az egyéb tevékenységek. Ahol lehetett, ott korhű anyagokat és korabeli technikákat alkalmaztunk, így az épület lényegében tájház jellegű helyreállításon és felújításon esett át. A munkafolyamatokat egyébként már a kezdetektől nyomon követhették az érdeklődők Facebook-oldalunkon.
Hogyan jött az ötlet, hogy múzeumot hozzanak létre?
A múzeum létrehozását egy körülbelül tíz éves gyűjtőmunka előzte meg, a gyűjtemény végleges és nyilvános elhelyezésének igénye pedig már több évvel ezelőtt felmerült részünkről. Az ingatlan megvásárlásával és az adott épület helyreállításával erre sikerült megoldást találnunk.
A múzeum ükapja nevét viseli. Mit kell róla tudni?
Így van, a múzeum üknagyapám, vitéz Csupka Károly nevét viseli. Ő egy egyszerű parasztember volt, aki gazdálkodással és fuvarozással foglalkozott, majd miután letöltötte tényleges szolgálati idejét és megnősült, szinte azonnal a nagy háború frontvonalaira került. Összesen több mint három évet töltött az I. világháború frontjain, ennek során volt, hogy megbetegedett, volt, hogy megsérült. 1917-ben az II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel, 1918-ban pedig az I. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki, ezek mellett pedig a Károly Csapatkereszt birtokosa is volt. A világháború után folytatta megszokott életét, majd érdemei alapján vitézzé avatták, tehát beléphetett a Vitézi Rendbe. Az 1940-es évek elején a község bírója lett, amellett pedig tovább gazdálkodott. Hosszú, dolgos, becsületes életet élt. A múzeumot és a kiállítást egyrészt az ő, másrészt pedig a hozzá hasonlatos, kistelepülésekről bevonult bakák emlékére hoztuk létre.
Milyen tárgyak láthatók a múzeumban?
A múzeumban elsősorban magyar vonatkozású, az I. és II. világháború idejéből, vagy a két háború közötti időszakból származó hadtörténeti vonatkozású tárgyak láthatók, a kitűzőtől az egyenruhákon és fegyvereken át a motorkerékpárig.
A kiállítás május 4-én nyílt meg. Igaz, állandó nyitva tartás egyelőre nincs, ennek megoldásán jelenleg is dolgozunk. Addig is előzetes bejelentkezés után, vagy egy-egy ünnepi nyitva tartás során tekinthető meg a múzeum.
