Egy nagyon kedvelt növény, külalakja és gyümölcse miatt terjedt el. A diófa hatalmas, méltóságteljes koronával lett megáldva, ami alatt sokan elférnek, ráadásul hosszú életű, valódi örökséggé válhat, írta az Agrároldal.
A diófa koronája magas és széles, ezért érdemes nagyobb területet biztosítani számára, már a kezdet kezdetén ügyelni kell a felnőttkori méretére, mivel nagy árnyékot ad, és a légvezetékeket is zavarhatja.
Talajigénye nem összetett, kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, viszont nagyon jól érzi magát átlagos kerti földben is. Nem kedveli a szélsőséges talajtípusokat – nagyon laza homokos, vagy túl kötött agyagos talajt.
Tudnunk kell, hogy gyors sikerre nem számíthatunk, hiszen egy magról ültetett fának legalább 10 évre van szüksége ahhoz, hogy termést hozzon. Természetesen lehet gyorsabb megoldás is, ebben az esetben oltott csemetére van szükségünk, ez 3-4 év múlva kezd el teremni – éppen ezért magasabb az oltott csemeték ára.
A diófának is szüksége van metszésre, hogy szép formás legyen, és bő termést hozzon.
Először is le kell szegeznünk azt, hogy tavasszal tilos metszeni a diófát, mivel ilyenkor magas a gyökérnyomás és rothadást indíthat el a metszés.
A metszés legjobb időpontja az ősz elejei időszak.
Már az ültetés során érdemes megkezdenünk a diófa koronájának kialakítását. Kezdésként válasszunk 3-4 olyan vázágat, ami egyenletes távolságra helyezkedik el egymástól, ezután vágjuk vissza ezeket 20-30 centiméterre. A sudárhajtásokat úgy vágjuk vissza, hogy körülbelül 20 centiméterrel nyúljanak túl a vázágakon. A fa növekedési erélye eléggé gyenge az első évben, de a harmadik évtől látni fogjuk a jelentős növekedést.
A jól kialakított, szellős koronaformának nagy szerepe van a diófa esetében is, éppen ezért célszerű minden évben karbantartani a diófa lombkoronáját. Azt tudnunk kell, hogy a vázágak maguktól is elég elágazóan nőnek, így ezeket szükségtelen visszametszeni az ültetést követő hét-nyolc évben. Koronaalakító metszés során fontos, hogy a keresztbe és a lombkorona belseje felé növő ágakat, valamint a sérült, beteg növényi részeket távolítsuk el.
Ennél a metszésnél a termőrészek megújítása a legfontosabb feladat. Ekkor törekedjünk arra, hogy a korona belső részei kellő fényellátásban részesüljenek, valamint el kell érnünk, hogy az ágrendszer kiegyensúlyozott legyen. Érdemes tudni azt is, hogy minél kevésbé metsszük a fa egyes részeit, annál rosszabb lesz a termőképessége, tehát soha ne hagyjuk, hogy a fa lombjának közepe túl sűrű legyen.
A fenntartó metszés elvégezhető nyáron és ősszel egyaránt, de célszerű az őszi időpontot részesíteni előnyben, mivel ilyenkor alacsony a gyökérnyomás, a metszés során ejtett sebfelületek könnyebben begyógyulnak.
