Szerelmes élmény Balatonföldvár patinás platánsorának árnyékában andalogni, vagy Festetics Tasziló feketefenyőinek illatával töltekezni a fenékpusztai allén. A Parádfürdőtől délre húzódó Ilona-völgyi vadgesztenyesor is bájos zuga Magyarországnak, de vannak kevésbé ismert allék is hazánkban.
Egy keveset háborgatott, de annál különlegesebb fasor díszlik a Szamosközben, melyet a múlt század derekán a Túr folyó gátjára telepítettek. A sonkádi diófasor kuriózum Magyarországon.
Az Öreg-Túr varázsa
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, Sonkád település határában torkollik egymásba az Öreg- és az Új-Túr. A Kisbukó nevű gát – amely egyben izgalmas kirándulóhely – régóta népszerű a vízitúrázók körében. A gát és környéke a Szatmár-Beregi Tájvédelmi körzet része, ezen a szakaszon az Öreg-Túr erdős-ligetes partszakaszok között meanderez. A mesebeli hely élővilága lenyűgözi a vándorokat, különleges élményt nyújt a természetbarátok számára.
A Tisza Petőfi által is versbe foglalt mellékfolyója szeszélyes vízfolyás. A Túr szabályozása óta az eredeti folyó mederbe – az Öreg-Túrba – Sonkád község térségében, a „Kisbukónál”, egy speciális zsilipen keresztül folyik a víz. A Kisbukó és a korábbi tiszai torkolat közötti mesterséges meder tizenöt kilométer hosszan alkotja a Túr-csatornát. A Szamosköz ezen része mással össze nem téveszthető szépségét a folyócska fölé hajoló fáknak, az érintetlen növény és állatvilágnak, és vadregényes hangulatának köszönheti.
Komoly bevételt biztosítottak
Az 1914-ben alakult Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat tevékenységének számos nyomát őrzi a Túr menti táj. Az 1929-33 közötti gazdasági válság nehéz helyzetbe hozta az alföldi gátak, és más létesítmények fenntartóit, ezért döntöttek a védvonalak építői diófasorok telepítése mellett.
A termő ültetvényt 1948-ban plántálták, a hetvenöt éves sorokat tekintélyt parancsoló diófák alkotják. A famatuzsálemek többségének oldalágait alulról a törzsön nagyjából 2 méter magasságig csonkolták. A művelet során nem gondoskodtak körültekintően a sebkezelésről, így a csonkok mentén odvasodás indult. Ma már a fák többségének törzsén jelentős méretű odúk tátonganak, melyek nagyjából két méteres magasságig láthatók. A fasorok alatt kaszált fűfélék nőnek.
Zajlik az élet a lombok alatt
A lankás töltés szerves egységet képez a szomszédságában elterülő mezőgazdasági táblákkal. A fasorral koronázott gát alapvető biológiai szerepe, hogy a homogén táblákon élő emlősöknek menedéket nyújt azokban a hónapokban, amikor számukra a szántóföldeken kedvezőtlenné válnak a körülmények. A menyét és a mezei pocok egyaránt biztonságos búvóhelyet talál magának a töltéseken.
Ennek ellenére emlőstani szempontból a gát a rendszeres kaszálásnak és a szabályosan ültetett fasornak köszönhetően homogén összetételű. A háborítatlan, különleges élőhelyeket kedvelő egyes denevérek és rágcsálók fajai nemigen találnak maguknak megfelelő életfeltételeket.
A Túr vizében vidra is él. A szürke hosszúfülű-denevérek és a kései denevér előfordulása a területen csupán a táplálkozás idején tapasztalható. A tavi denevér ellenben megtelepedhet a fák odvas törzsében, ám ritkán bukkantak eddig a nyomára a kutatók a diófasor rejtekében. A mogyorós pelék is eszményi lakot találhatnak maguknak a fák között. Bár borzot itt még nem láttak a kutatók, az emlős előfordulására számítanak a területen.
A diófák az őszi időszakban rengeteg táplálékot biztosítanak a sárganyakú erdeiegereknek. Ezek a kis testű rágcsálók nem védettek, de a táplálékláncban betöltött szerepük jelentős. Minden bizonnyal az egerek vonzották a területre a ragadozó madarakat, melyek közül a szakemberek macska- és erdei fülesbagollyal is találkoztak már.
A cikkben szereplő fotókat Habarics Béla, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa készítette.
