A sétányrózsa, vagy latin nevén Lantana camara, első pillantásra is lenyűgöző látványt nyújt: gömb alakú, színjátszó virágzataival a nyár egyik legvidámabb kerti dísze. Ez a mutatós növény nemcsak esztétikus, hanem roppant hasznos is – különösen, ha szeretnénk minél több pillangót és méhet csalogatni kertünkbe vagy balkonunkra.
Miért különleges a sétányrózsa?
A sétányrózsa különlegessége elsősorban többszínű, fürtös virágzatában rejlik. Egyetlen virágfej több színárnyalatot is mutathat: a virágok a nyílás során változtatják színüket, így a rózsaszín, sárga, narancs, piros és fehér árnyalatok kavalkádja szinte festményszerű hatást kelt. Ez nem csak esztétikai érdekesség: a virág színváltozása a beporzást is segíti, hiszen a rovarokat az épp aktuálisan magasabb nektártartalmú virágokhoz irányítja.
Eredetileg Közép- és Dél-Amerikából származik, de világszerte dísznövényként termesztik. A trópusokon gyakran vadon is elterjed, sőt, invazív fajként is ismert, arrafelé a madarak szórják szét a magjait, – de konténeres vagy kerti dísznövényként tökéletesen kezelhető.
Ideális választás balkonra és kertbe is
A sétányrózsa alacsony cserje vagy félfás szárú évelő, amely kiválóan mutat szegélyként, virágládában, cserepekben, vagy akár talajtakaróként is. Különösen népszerű napos teraszokon, mivel a napsütést egyszerűen imádja. Nagy előnye, hogy hosszú ideig virágzik – akár májustól az első fagyokig, így hosszan díszíti környezetét.
A gondozás alapjai: napfény, meleg, rendszeres öntözés
A sétányrózsa viszonylag igénytelen, de néhány dologra érdemes odafigyelni a dús virágzás érdekében:
Fényigény: A sétányrózsa napimádó. Napi 6-8 óra közvetlen napfény szükséges ahhoz, hogy gazdagon virágozzon. Árnyékos helyen megnyúlik, kevesebb virágot hoz, és könnyen megbetegedhet.
Hőmérséklet: Melegkedvelő növény: a 20–30 °C közötti hőmérséklet az ideális számára. Fagyérzékeny, így csak tavasz közepétől őszig tartható a szabadban, télen fagymentes helyen teleltetni kell.
Öntözés: Bár a szárazságot jobban viseli, mint a túlöntözést, rendszeres öntözést igényel – különösen cserepes tartásnál. Fontos, hogy a földje ne száradjon ki teljesen, ugyanakkor ne álljon vízben sem. A pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet.
Talaj és tápanyag: Laza, jó vízáteresztő virágföldet igényel. A rendszeres tápoldatozás (kéthetente virágos növényekhez való tápoldattal) elősegíti a gazdag virágzást.
Metszés: A hajtásvégek rendszeres visszacsípésével bokrosabb növekedésre ösztönözhető. Az elnyílt virágok folyamatos eltávolítása is segíti az újabb virágok fejlődését. Ősszel erőteljesen vissza is lehet vágni, ha teleltetésre visszük be. Magas, elfásodott szárú bokorrá nő, akár 1-2 méter magas fává is nevelhetjük.
Teleltetés: A sétányrózsa nem fagytűrő, így a hideg hónapokat nem vészeli át a szabadban. Ősszel, még az első fagyok előtt, világos, hűvös (8–12 °C-os) helyre kell vinni – például egy zárt verandára vagy világos pincébe. Ilyenkor csökkenteni kell az öntözést is. Tavasszal fokozatosan szoktassuk vissza a növényt a melegebb, napfényes környezethez.
Szaporítás: Dugványozással könnyen szaporítható. Nyáron vágjunk le egy 10–15 centiméteres félfás hajtást, távolítsuk el róla az alsó leveleket, majd tegyük nedves homokba vagy vízbe. Néhány héten belül gyökeret hoz, és kiültethető új cserépbe. Magról is szaporítható, de ez lassabb és kevésbé kiszámítható folyamat.
A beporzók kedvence – de óvatosan a gyerekekkel! A sétányrózsa nagyszerű méh- és pillangócsalogató növény – igazi élő „minimező”, amely mozgalmas életet visz a kertbe. Ugyanakkor fontos tudni, hogy minden része mérgező, különösen a zöld bogyói – ezért kisgyermekes családoknál érdemes elérhetetlen helyre ültetni.
Pratikus tanácsok
Olvasónk, Bereczné Erzsó megosztotta a saját gondozási praktikáit:
A sétányrózsa mediterrán virág, amit mindenképpen teleltetni kell. Mi a pincében, 10 fok körüli hőmérsékleten, szinte sötétben teleltetjük, a többi száz cserép virágunkkal együtt. Ilyenkor is locsolom, de csak ha száraz a földje, havonta nagyjából egyszer.
Tavasszal, ha a pincéből felhozzuk, és nem szükséges még átültetni – ezt 3 évente szoktuk – akkor is friss földet teszünk a tetejére. Ilyenkor még óvatosan locsoljuk, mert nincs levélzet, nehogy gyökérrothadást idézzünk elő! Az időjárástól függ, de mi már március közepén kitettük, ekkor a vesszőkön már látszanak a rügyek, hajtások. Mivel ősszel jól visszavágtam, így tavasszal csak alakító metszést végeztünk, mert azért a lantána is hajlamos a visszaszáradásra.
A jó idővel szinte berobban a virágzás is, a locsolást fokozatosan emeljük, és ami a legfontosabb: a tápoldatozása is elkezdődhet, bármilyen káliumdús tápoldatot használhatunk, keserűsót hetente teszek a locsolóvízbe. Nekem ez a bevált tápoldatozási praktikám: a Volldünger tápsót nagyon kedvelem, igaz, egy kicsit nehezebben oldódik, de előtte érdemes vízben kevergetve feloldani. A Wuxal is tökéletes, és nem csak a földjére, hanem levelére is permetezésként kiszórhatjuk. A nagy kedvencem a nadálytő oldat, ami káliumban gazdag és szinte minden virágomat ezzel a hígított oldattal locsolom. Igaz, egy kicsit macerás és kegyetlen büdös is. Ehhez a nadálytőlevelet vízben érleljük, naponta megkavarjuk, és 3-4 hét múlva kész is a tökéletes tápoldatunk.
Ha csak tehetem, esővízzel locsolom a virágaimat. A sétányrózsa nagyon sok vizet igényel, hamar konyulnak a levelei, ha szomjas. Nyáron nap 20 liter víz meg sem kottyan neki.
A napon érzi jól magát.
Fő virágzás után a koronáját ahogyan csak tudom, visszavágom, így serkentem dúsabb virágzásra is. Őszig akár háromszor is visszavágom.
A mi sétányrózsafánk több mint 10 éves, megszámlálhatatlan virággal. Vonza a méheket, a szenderkék, pillangók is törzsvendégek a fán. Kopaszon most 180 centiméter magas, fő virágzáskor akár 3 méteres is szokott lenni.
Mi így gondozzuk, neveljük a lantánát, de hozzáteszem, én nem bírom mozgatni, a család férfiatagjai nagy segítségemre vannak, az ő érdemük is ez a nem mindennapi virág!
Számos gyönyörű kertet bemutattunk már, így az angol vidéki hangulatú birtokot Somogyban, a magánarborétumot a Mecsekben és a hunyorok tömegétől pompázó budajenői csodakertet.
