Aki belép Dr. Biczó Andrea Loretta kertjébe, az Arany Lótusz kertbe, egy világkörüli utazás kellős közepén találja magát – és még csak útlevél sem kell hozzá. A hódoscsépányi kertben bebarangolhatjuk a Mexikót, sétálhatunk Japánban, majd megpihenhetünk Srí Lankán – miközben mindezt Borsodban tesszük.
Loretta gyógyszerészként végzett, de ma már inkább a természet gyógyító erejében hisz. Kertje nemcsak növényekből áll: kultúrák, érzések és történetek is hozzátesznek. Elmesélte, hogyan lett „szobanövény-gyilkosból” kertrajongó.
Honnan, milyen állapotból indult a kert? Nektek milyen kertészkedési tapasztalatotok volt?
Debreceni vagyok, de az első gyerekünk születése után Ózdra sodort minket az élet, majd öt évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy itt le is telepszünk. Hódoscsépányon vásároltunk egy dupla telkes házat, ahol létre tudtam hozni az áhított oázisomat. Egyből a kert kialakításához kezdtem, a ház átalakítása majd csak azután következett. A telkünkön csupán néhány klasszikus növény volt eredetileg (orgona, tuja, aranycserje…), és azok is elvadult állapotban. Belevágtam a lehetetlenbe úgy, hogy semmiféle kertészeti tapasztalatom nem volt előtte, 10 évvel korábban még egy szobanövényt sem sikerült életben tartanom. Nagyon elszánt voltam, azt hiszem, enélkül nem sikerült volna, hiszen számtalan kudarc ért az elején. A telkünk adottságai nem éppen ideálisak, az ország északi részén élünk egy északi lejtésű teraszos domboldalon, ahol több fagyzugos pont is található, váltakozik a homok és az agyagos talaj. Elkezdtem komposztálni, ami néhány év alatt hatalmas változást hozott a kertben, közben hőmérőkkel tanulmányoztam a telek minden egyes pontját. Természetesen a mai napig kísérletezek, de mára már sokkal több a siker, mint a kudarc. Időközben az északi lejtésű területről is megváltozott a véleményem, már nem állok sóvárogva a fagyos téli napokon, bámulva a szemközti házakat a déli lejtőn, hiszen tudom, hogy nyaranta fordul a kocka. Apró trükköket alkalmazva a téli időszakra megpróbáltam meleget és fényt csempészni a kertbe, ezen azóta is dolgozom, de már így is eredményesnek bizonyulnak a praktikák.
Mi hozta az ötletet, hogy különböző térségekre jellemző részek legyenek a kertben? Milyen utazási élmények, helyszínek inspirálták a kert kialakítását?
Az első meghatározó élményünk a mexikói Tulumban töltött néhány hét volt. Tulum kifinomult, mégis laza, bohém életérzést tükröző ikonikus stílusa azonnal beindította a fantáziámat, hiszen azt az életérzést nyújtja, amire a modern ember vágyik: nyugalom és harmónia, vissza a természethez érzés. Így egy jeges januári napon, hazaérve az utazásból azonnal munkához láttam. Később bekúszott hozzánk a Közel-Kelet varázsa, miután több arab országot is meglátogattunk. A vízipipák és a füstölők bódító illata, a soha véget nem érő forgatag azt az érzést keltették bennem, hogy egy mesébe csöppentünk. Az örök kedvencünk, a bájos mediterráneum a ciprusok illatával és az egyszerű tavernákkal szintén nem maradhatott ki a kertből.
A kert egy 4000 négyzetméteres területen található. Az eredeti részhez vásároltunk egy kisebb akácerdőt is, amiben azóta már több kertrészt kialakítottunk. Pár éve létrehoztunk egy erdei japánkertet, az idei újdonság pedig a borneói dzsungel, ahol februárban jártunk. Az esőerdőből hazahoztuk az érzést, amit egyedi megoldásokkal próbálok előhozni az emberekből. Néhány éve blogot írok az utazásokról (discoverwithkids.hu), illetve a YouTube-csatornámra (discoverwithkids) készítek kisfilmeket. Ezekből az írásokból és kisfilmekből teszek ki néhányat QR-kóddal ellátva az egyes kertrészekbe, hogy az élmény még teljesebb legyen. Például a borneói dzsungelünkben megnézhetnek egy elgondolkodtató kisfilmet, amit csupán néhány hónapja készítettünk Borneón. De ugyanúgy az indokínai kertrészben a Kambodzsában játszódó, a kegyetlenségről, a kultúráról és a történelemről szóló filmünk megtekintése is hozzájárul az eredetiséghez. De a kisfilm emel az iszlám kert varázsán is, ráadásul ott helyben megértheti a látogató a kert mélyen vallásos eredetét. Az idei újdonságunk továbbá az azori-szigeteki kertrész. Decemberben jártunk az Azori-szigeteken, ami annyira megbolondított, hogy január 1-én neki is álltunk az ötlet megvalósításának. Az egyik része az erdőben kapott helyet, ahol egy párás páfrányerdő kialakítása volt a cél, míg a naposabb területen egy gazdag, változatos növénytársítás létrehozására törekedtünk, sok hortenziával, tűlevelűvel és hosszan virágzó trópusi növényekkel.
Mikor döntöttétek el, hogy a kertetek nem csak saját otthon, hanem időnként megnyitott élményhely is lesz? A hozzátok érkezők nem „csupán” a látványt kapják, hanem valóban kicsit az adott helyszínen érezhetik magukat, mesélsz erről?
A ház előző tulajdonosa rendszeresen visszajár hozzám, neki évről évre megmutatom az újdonságokat. Ő, látva a lelkesedésem, szervezett egy alsó tagozatos osztályt, akik eljöttek az iskolából megnézni a kertet. Ez a találkozás a gyerekekkel akkora lendületet adott nekem, hogy még nagyobb erőbedobással kezdtem dolgozni, mint korábban. Akkor döntöttem úgy, hogy másoknak is megmutatom a kertet. A gyerekektől és a szüleiktől olyan visszajelzéseket kaptam, amire álmomban sem gondoltam volna. A kicsiket utaztattam, elvarázsoltam őket, beöltöztettem arab fiúknak és lányoknak. Saját készítésű festményeken, odaillő zenéken, növényeken, történeteken és ízeken keresztül ismerkedtek a különböző kultúrákkal. A lányom sütött nekik marokkói palacsintát amlou-val, ahogyan mi is ettük Marokkóban. A görög tavernában táncoltak, és görögös ételt kóstoltak. A kerti kisházban meditáltak, az indokínai kertrészben rizskalapot próbáltak. A látogatás végén pedig egy vetélkedőt is játszottunk. Azóta már több osztály is járt nálam.
Idén elkezdődtek a kertlátogatások. A három órás program keretében végigvezetem a látogatókat a több mint 20 féle kertrészen (Kína, Srí Lanka, Franciaország, Mexikó, Afrika, Indokína, Kanári-szigetek…). Beszélek növényekről, stílusokról, több ezer éves kultúrákról, szokásokról, utazási tapasztalatokról, egészséges életmódról, aminek kapcsán mesélek hagyományos kolostorkerti növényekről és az ájurvédikus orvoslás alapjairól, amihez idén májusban Srí Lankán kerültünk közelebb. Van egy kis bennszülött sátrunk, ahol közép-amerikai indiánok által készített kézműves termékeket és ruhákat mutatunk be. A kézzel készített portékákért óriási utat tettünk meg, órákon át gyalogoltunk öten a gyerekekkel a vad panamai dzsungelben, meg hajóztunk az eldugott népcsoporthoz a Karib-tengeren, vagy kapaszkodtunk fel a trópusi köderdők rejtelmes világába a híres kávéültetvényekre, hogy személyesen találkozhassunk a törzsekkel. Így minden egyes darabnak saját története van, többet érnek számunkra ezek a tárgyak, mint bármelyik drága szobor vagy ékszer. Ezután házi készítésű tematikus kóstolókkal kedveskedünk, ezeket a 8 és a 11 éves lányaim készítik.
A túra végén hagyok a vendégeknek egy szabad órát, amikor önállóan fedezhetik fel a különböző részeket. A sok virág által valódi pillangós kertet varázsoltam, az ösvények a méhek zümmögésétől hangosak, a víz csobogása szinte az egész kertben hallható. Ezek az elemek mind nyugtatják a lelket, kitisztítják a fejet, ezzel teret hagynak a fantáziának, ami könnyen beindul a számtalan kreatív alkotásnak köszönhetően. A célom ezzel az, hogy mindenkinek a felszínre kerüljenek a legmerészebb álmai, és ösztönözzem őket a megvalósításra. Szeretném, hogy valami ahhoz hasonló érzéssel távozzanak a kertből, mint amit én érzek egy utazás után. Még csak most kezdtem el a látogatásokat, és máris elcsíptük a bűvös mondatot az egyik látogatónk szájából: “Itt egyszerre érzek nyugalmat és kalandvágyat.” Azt hiszem, ilyesmi érzés kiváltására törekedtem.
A kert leírásánál szerepel, hogy „a kert tökéletessége az általa kiváltott érzelmekben nyilvánul meg” – mit szeretnél leginkább átadni a látogatóknak?
A kertünk bejáratánál, az utcafronton a következő gondolatom áll: “Egy kert tökéletessége csak az általa kiváltott érzelmekben nyilvánulhat meg. Soha nem lehet tökéletes képeken vagy videón, hiába a formára nyírt növények, a mértani elrendezés vagy a kifogástalan rend. Amikor belép valaki egy kertbe, elragadja egy érzés, mert ekkor az ember maga is a részévé válik. Ha ez az érzés eszményi, akkor mondhatjuk a kertre, hogy tökéletes.” Ez a kertekről alkotott saját véleményem, ami az utazások során gyűjtött tapasztalatok alapján fogalmazódott meg bennem. Ez az érzés lehet mindenkiben más, a lényeg azon van, hogy valami remek dolgot csalogasson elő az emberből a kertben eltöltött idő.
Rengeteget utaztok, hogy bírják addig a növények?
A hosszabb (egy hónapos) utazásokat a téli időszakra időzítjük, amíg a növényeink pihennek. Nyáron rövidebb utakra indulunk, ilyenkor az anyukám és a barátaink segítenek a kert gondozásában.
Mik a további terveitek? Új kertrészek, további látogatói élmények…?
Eddig a telkünk körülbelül kétharmada van beépítve, így van még hova bővítkeznünk. Jelenleg egy kolostorkert épül, ahova igyekszem minél több gyógynövényt telepíteni. A kínai kertünk bővítése is tervben van, egy pavilon építésére fog sor kerülni a közeljövőben.
A többi terület kialakítása még várat magára, azt a jövőbeni utazások fogják meghatározni. Én is ugyanolyan kíváncsian várom a folytatást, mint mások, hiszen az még előttem is titok.
Számos különleges kertet bemutattunk már korábbi cikkeinkben, így a magyar pár angliai csodakertjét, a jánoshalmi házaspár kertjében levő óriási tavat és a Gerecse lábához négy év alatt „odavarázsolt” zöld kertet.
