Az ország legkeletibb csücskében, a határ menti Létavértesen él Holló Ambrusné Edit, aki évtizedeken át óvodapedagógusként és fejlesztőként dolgozott, ma pedig nyugdíjasként a kertjében találja meg mindazt, amit korábban a hivatása adott: nyugalmat, kreativitást és folytonos fejlődést. Mint mondta, arra máig hagyománya van a virágos udvaroknak, szép kerteknek.
A közel 200 négyzetméteres udvar mára virágos, élettel teli kertté alakult, ahol Edit több mint harminc éve ültet, kísérletezik, alakít, és mindig talál egy újabb tenyérnyi helyet a következő növénynek. A kert nem szimmetrikus és nem is szabályos – inkább természetes, sűrű és élő, ahogyan a gazdája is szereti. Itt minden évszakban nyílik valami, a tavaszi krókuszoktól a nyári levendulákon át egészen az őszi aszterekig.
Ez az én nappalim a szabad ég alatt
– mondja Edit, aki a virágok között nemcsak pihen, hanem inspirálódik is. Kertje egyszerre munka és kikapcsolódás, hagyomány és megújulás – egy hely, ahol a természet és az ember közösen írják a történetet.
A kert tájolása nem a legideálisabb, déli és nyugati fekvésének köszönhetően szinte reggeltől esitg erős napsütés éri, a kialakításánál figyelembe kellett vennie a más adott kocsiebeállót és a haszonkerti kert bejáratát, de az eredmény egy csodás – Edit szavaival élve – káosz, mindenféle színnel, textúrával, virággal. Erről mesélt a Sokszínű Vidék kérdéseire válaszolva.
Milyen elvek, érzelmek vagy tapasztalatok alapján alakítottad ki a kertedet? Volt tudatos tervezés, vagy inkább ösztönösen született?
A virágok, a kert szeretete a szülői ház öröksége, édesanyámnak is szép kertje volt. Az övé hagyományos falusi kert volt, rózsákkal, egynyári virágokkal, krizantémokkal, gereblyézett ágyásokkal, a bejárat előtt felfuttatott klematisszal. Az enyém bár egészen más, de az érzést magammal hozva alakítottam ki, a mostanra már főleg évelő növényekkel, cserjékkel, fákkal betelepített kertet, ahol még egy apró kis tónak is találtam helyet.
Több mint 30 éve ültetgetem, szépítgetem ezt a kertet, egyre több ágyást kialakítva, ahol még épp nem zárom el, ahogy a párom szokta mondani, a „közlekedési utat”. Mára már a nagy udvar fele kertté alakult. Az első években persze az otthonról hozott tapasztalatokra építve, nálam is a rózsák voltak az aprócska kert fő ékességei, mellettük néhány évelő, és egynyári virágok. Akkor még a nagy füves tér fontosabb volt, hiszen kellett a játékra alkalmas hely a cseperedő gyerekeinknek. De ahogyan ők nőttek, úgy gyarapodott a virágokkal beültetett hely is. Az új ágyások kialakításánál már jóval több volt a tudatosság, több szempontot is figyelembe vettem. Arra törekedtem, hogy minden évszakban legyenek virágzó növények, hogy elsősorban napfényigényes és kevés öntözést kívánó virágok, cserjék legyenek, amik bírják a tűző napot is.
Sűrűnek és kissé kaotikusnak írtad le a kertet – ez szándékos vagy a természet formálta így az évek során?
Nyár közepére már valóban nagyon nagy a „népsűrűség” a kertben, ami egyrészt szándékos, mert minél sűrűbb a levélzet, annál jobban összezárnak, és kevésbé szárad ki a föld, kevesebb öntözésre van szükség. Másrészt, ha valamilyen új növényt kapok, vagy veszek, akkor a már meglévők közé ültetem, ami mostanra egyre nagyobb kihívást jelent. De a természet is alakítja, mivel az évelők nagy részét csak tavasszal vágom vissza, így a magok bizony szépen szétszóródnak, és tavasszal én magam is rácsodálkozom, milyen sokan lettek. Persze szedek ki belőlük, és legtöbbjüket elajándékozom, de van, hogy keresek nekik új helyet bárhol, ahol még találok egy tenyérnyi a szabad területet. És valahogy minden évben sikerül azokat a tenyérnyi területet megtalálni.
Milyen növényeket választottál szívesen, és miért?
Mint már mondtam, az évelő növényeket részesítem előnyben, és az utóbbi években azok közül is a beporzó rovarokat is vonzó, napimádó, szárazságtűrő fajokat, a kert tájolása és az utóbbi évek forró nyarai miatt. Van többféle kasvirág, levendula, kék iringó, kék szamárkenyér, napszemvirág, menyecskeszem, talajtakaró napvirág, kokárdavirág. Az idei nagy „szerelem” pedig az ernyős verbéna, amivel három éve kísérletezek, magokat vetettem, és idén végre sikerült vele benépesíteni a kertet. Persze azért elcsábulok néha, mert vannak olyan, inkább félárnyékot, árnyékot kedvelők, amiket nagyon szerettem volna a kertemben látni. Ezeket a nagy magnóliafa árnyékába, és abba a picurka kertrészbe ültettem amit az északi oldalon sikerült kialakítanom. Ilyenek a színes levelű tűzesők, a hortenzia, a borostyánlevelű ciklámen.
Van kedvenc virágod vagy növényed, illetve egyéb részlet, amit különösen szeretsz?
Igazából mindig az a kedvencem, ami épp virít a kertben, de azért mégis van egy legkedvesebb, ami a gyermekkoromat idézi. Az a tő klematisz, amit 5 éve a szülői házam kertjéből hoztam, és ami több mint 40 évig díszítette a konyha előtti falrészt. Bár mindenki azt mondta, ilyen öreg tő nem fogja kibírni az átültetést, az enyém mégis kihajtott tavasszal, és azóta is minden nyáron rengeteg virággal örvendeztet meg.
Van még egy másik kedvenc, a kökörcsin, amire inkább a kedves megjelenése, a bájos finomsága miatt várok minden tavasszal.
Természetesen van magának a kertnek is olyan része, amit különösen szeretek, ez a kis tó melletti sövénnyel árnyékolt rész, ahol nagyon jó üldögélni, hallgatni a víz csobogását, elnézni az éppen nyíló virágokat, és a kertet benépesítő állatok nyüzsgését. Bár ez a tóparti nyüzsgés azért nem mindig tökéletes boldogság, gondolok itt azokra a nyári estékre, amikor, a lonc ablakon bekúszó édes illata mellett, az épp koncertet adó 7-8 béka „nótája” segít álomba szenderülni.
Hogyan változik meg a kert a különböző évszakokban? Van olyan időszak, amit különösen szeretsz?
Ahogy már említettem, igyekeztem úgy kialakítani a kertet, hogy minden évszakban legyenek minden részében nyíló virágok. Már tél végén ragyognak a téli jázmin sárga virágai, aztán márciusban a hóvirágok, a krókuszok, és a hunyorok, kankalinok hozzák az első színeket a kertbe.
Utána sorra bújnak a nárciszok, jácintok, tulipánok a fürtös gyöngyikék, és bontják a szirmukat a kökörcsinek. Teljesen elkápráztat a magnólia és a vérszilva pasztell rózsaszín virága éppúgy, mint a japánbirs harsogó pirosa.
Aztán egyre többen hajtanak, itt is, ott is különböző zöld színű kis bokrocskák jelennek meg, más-más formájú leveleket, apró bimbókat hozva, aztán egyszerre minden szirom kibomlik, felváltva az eddig nyílókat. Csipkeszerű levek fölött ringatóznak a harangláb pasztell színű kelyhei, a hegyi imola kékjét jól kihangsúlyozza az enyves szegfű rózsaszínje, és mindezeknek szép hátteret ad a habos fehér zanót. Ebben az időszakban olyan vagyok, mint egy kisgyerek, reggelenként végigjárom a kertet és rácsodálkozok minden újabb nyíló virágra. Ilyenkor úgy érzem a legszebb évszak a tavasz.
A nyárral megérkezik az igazi illat és színrobbanás, a kert déli részén a lila levendulákkal, a sárga menyecskeszemekkel, a narancs sásliliomokkal, kokárdavirágokkal, és a föléjük magasodó rózsákkal. Utánuk következnek a kasvirágok, a méhbalzsam, az iringó és a szamárkenyér kék gömböcskéi.
A nyugati részen a liliomok, nagy trombitái körül mint megannyi pillangó, a gyertyavirág apró szirmait röpteti a szellő. Virágba borul a lonc, aminek az illata az egész kertet belengi. Ilyenkor már valóban úgy tűnik, nincs tenyérnyi hely sem az ágyásokban. Ebben a varázsvilágban azt gondolom, mégis a nyár a legszebb.
Az ősz más színeket hoz, lágyabbakat, pasztellesebbeket, nyugodtabbá válik a kert. A még virágzó nyáriak színe is kifakul, és őket váltják a lila minden árnyalatában az aszterek, majd krizantémok. A levelek a sárguló, vörösödő színei szép kontraszot adnak a még virágzóknak. Ilyenkor az őszt látom csodálatosnak.
A téli időszakban az örökzöldek díszítenek, mint a kecskerágók, a magyal, törpefenyő, a kerítésre futott borostyán. De a lombhullatók ágain és az elszáradt virágok termésein megülő zúzmara, hó is szép látvány. És ami igazán élővé teszi számomra még a tél kertet, a nyáron itt bogarászó, fürdőző madarak sürgése-forgása az etetők körül.
Milyen szerepet játszik a kert az életedben a mindennapok során? Pihenőhely, munka, inspirációs tér?
A kert az, amitől sok éve már kerek egésznek érzem a napjaimat. Tavasztól őszig itt élem a mindennapjaim, ez az én nappalim a szabad ég alatt. Egyrészt valóban pihenőhely, reggelenként jó a tóparton meginni a kávét, délután az árnyékban olvasgatni, vagy csak egyszerűen figyelni a bogarászó, fürdőző madarakat, a sütkérező gyíkokat, a színes lepkéket.
Munka? Lehet mások annak neveznék, hiszen valóban szinte mindennapi tevékenységet kíván a kert, de én ezt soha nem munkának érzem, inkább aktív kikapcsolódásnak. Épp ezért szoktam azt mondani, itt már nincs is munka, mára már „önjáró” a kert, mindenki tudja a dolgát, hajtanak, nyílnak, visszahúzódnak, rengeteg örömöt, és igen, inspirációt is adnak. Szívesen díszítem a kinti és bent teret is a kert adta virágokkal, termésekkel, de magába a kertbe is folyamatosan kerülnek, „ez pont oda illene” dolgok, amiket megálmodok, és néha azért a párom segítségét is kérve valósítok meg.
Van, aki segít a kert gondozásában, vagy teljesen a te kezed munkája?
Magának a kertnek a gondozását egyedül végzem, de a kertet szegélyező sövény és az udvar füvének a nyírása a párom feladata. Az ágyások kialakításában is ő segített, meg persze mint már említettem, minden új ötletem kivitelezésében is partner.
Mit jelent neked a szépség egy kertben? Szimmetria, színek, természetesség, káosz?
Számomra inkább a természetesség adja a kert szépségét, ami a szó jó értelmében valóban kicsit a „káoszt” is jelenti. Szimmetriát nehéz itt nálam felfedezni, de a színeknek és textúráknak bizonyosa ritmusa miatt mégis van benne valamiféle rendezettség, ami a szépségét adja.
Ha megtehetnéd, mit ültetnél még el? Vagy mitől óvnád meg leginkább ezt a teret?
Szívesen ültetnék még árnyat adó fákat, ha lenne megfelelő hely számukra. Van egy konkrét vágyam is a következő tavaszra, szeretnék 1-2 tő bugás hortenziát, ami a napos helyet is kedveli és hosszú virágzásával egy újabb szép színfoltot adna még a kertnek. Persze már vannak újabb tulipán- és nárciszhagymák, kasvirágpalánták, amik ültetésre várnak, mert egy tenyérnyi hely azért még biztosan akad számukra is.
Azt gondolom igazából egy kert soha nincs kész, folyamatosan változik. Mindig alakul, gyarapszik, vagy előfordul, hogy épp eltűnik egy-egy növény, aminek a helyére valami olyan kerül, aminek már pont megfelelő lesz a hely. Ettől válik az egész kert igazán élővé, élhetővé, szerethetővé, ami nem csak egyszerűen a növények sokaságát jelenti számomra, hanem a képzelet valósággá válását.
Számos gyönyörű kertet bemutattunk már, így a Gerecse lábánál levő csodakertet, a magyar pár angliai kertjét, melyet 3 év alatt „varázsoltak” a semmiből és a hunyorok tömegétől pompázó budajenői kertet is érdemes megnézni.
