A komposztálás az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy a kerti és konyhai hulladékból értékes talajjavító anyagot készítsünk, mégis sokan szembesülnek azzal, hogy a komposzt büdösödik, nem bomlik le megfelelően, vagy éppen nyálkás masszává válik. Pedig néhány alapvető szabály betartásával könnyen elkerülhetjük a leggyakoribb hibákat, írja az agroforum.hu.
A lehullott levelek, a levágott fű és a növényi maradványok mind hasznos alapanyagok lehetnek a komposztáláshoz. Sokan azonban úgy gondolják, elég mindent egy kupacba hordani, a természet pedig majd elvégzi a dolgát. Bár a lebomlás így is megindulhat, a jó minőségű komposzthoz ennél egy kicsit több odafigyelés szükséges. A komposztálóban ugyanis apró élőlények és mikroorganizmusok dolgoznak, amelyeknek megfelelő nedvességre, levegőre és tápanyagokra van szükségük. Ha ezek közül valamelyik hiányzik, a folyamat lelassulhat, vagy kellemetlen szagok keletkezhetnek.
Mutatjuk a hét leggyakoribb tévhitet, amelyet érdemes elfelejteni, ha szép, egészséges kertet szeretnénk.
1. Minden szerves hulladék mehet a komposztba
Attól, hogy valami természetes eredetű, még nem biztos, hogy a házi komposztálóban van a helye. A zöldséghéj, a gyümölcsmaradék, a száraz lomb és a növényi nyesedék általában jól komposztálható. A hús, a csont, a tejtermékek és a zsíros ételmaradékok viszont kellemetlen szagokat okozhatnak, és odavonzhatják a kártevőket.
A beteg növényi részekkel és a magot érlelt gyomokkal is érdemes óvatosan bánni, mert a házi komposztálás során nem feltétlenül pusztulnak el a kórokozók és a gyommagvak.
2. Minél több fűnyesedék kerül bele, annál jobb
A frissen levágott fű kiváló komposztalapanyag, de csak megfelelő mennyiségben. Ha vastag rétegben halmozzuk fel, könnyen összetapad, és nem jut elegendő levegő a kupac belsejébe. Ennek eredménye egy kellemetlen szagú, nyálkás massza lehet.A legjobb, ha a fűnyesedéket keverjük száraz levelekkel, szalmával vagy aprított, kezeletlen kartonnal. Így levegősebb marad a komposzt, és egyenletesebben zajlik a lebomlás.
3. Elég mindent egy kupacba dobálni
Bár a növényi maradványok maguktól is lebomlanak, nem mindegy, milyen körülmények között történik ez. A túl száraz komposztban lelassulnak a lebontási folyamatok, a túl nedves és tömör kupacban pedig oxigénhiány alakulhat ki. A nagyobb ágak és vastag szárak ráadásul sokkal lassabban bomlanak le.
4. Minél gyakrabban forgatjuk, annál jobb
A komposzt átforgatása segíti a levegő bejutását, de a túl gyakori bolygatás nem feltétlenül előnyös. A rendszeres forgatással ugyanis hőt és nedvességet is veszíthet a komposzt, ami bizonyos körülmények között lassíthatja a lebomlást.
Ha a kupac megfelelően nedves, levegős, és nincs kellemetlen szaga, nem szükséges állandóan átforgatni. Ha viszont tömörödik vagy büdösödni kezd, érdemes fellazítani, és száraz növényi anyagokat keverni hozzá.
5. A komposztálás természetes velejárója a bűz
Sokan úgy gondolják, hogy a komposztálás szükségszerűen kellemetlen szagokkal jár. Pedig a jól működő komposzt inkább a nedves erdei talajra emlékeztető illatot áraszt. Az erős, rothadó vagy záptojásszerű szag általában arra utal, hogy túl sok a nedvesség, kevés az oxigén, vagy nem megfelelő az alapanyagok aránya. Ilyenkor segíthet a kupac átforgatása, fellazítása és száraz lomb vagy aprított növényi maradványok hozzáadása.
6. Néhány hónap alatt minden komposzt elkészül
A komposzt érési ideje számos tényezőtől függ. Nem mindegy, milyen alapanyagokat használunk, mennyire aprítottuk fel őket, és megfelelő-e a nedvesség, valamint a levegőellátás. Egy gondosan kezelt komposzt viszonylag gyorsan elkészülhet, míg a száraz levelekből és vastagabb ágakból álló kupac lebomlása akár egy évnél tovább is eltarthat.
Az érett komposzt sötét színű, morzsalékos szerkezetű és földszerű illatú. Ha még sok felismerhető növényi maradvány található benne, érdemes tovább érlelni.
7. A komposzt csak természetes trágya
Az érett komposzt nem csupán tápanyagokkal gazdagítja a talajt, hanem annak szerkezetét és vízgazdálkodását is javíthatja. A homokos talajokon segítheti a nedvesség megtartását, míg a kötöttebb talajokat hosszabb távon morzsalékosabbá teheti. Emellett a talajlakó mikroorganizmusok számára is kedvező feltételeket teremthet.
A komposztálással ráadásul a kertben keletkező szerves hulladék jelentős részét helyben hasznosíthatjuk, így kevesebb növényi maradvány kerül a szemétbe.
A jó komposzt titka az egyensúly
A komposztáláshoz nincs szükség különleges eszközökre vagy drága készítményekre. A legfontosabb, hogy megfelelő arányban kerüljenek bele a nedves, nitrogénben gazdag és a száraz, széntartalmú alapanyagok, miközben elegendő levegőt és nedvességet biztosítunk a lebontáshoz. Ha ezekre odafigyelünk, a kerti és konyhai hulladékból idővel értékes, természetes talajjavító anyag készülhet.
A komposztáló ugyanis nem szeméttelep, hanem a kert egyik leghasznosabb része, ahol a hulladékból újra érték válhat.
Korábban megírtuk: Veszélyt jelentenek a beteg növények a komposztra.
