1822. május 21-ig senki nem tudta, hová tűnnek a madarak télen

Az európai madarászok számára egészen a XIX. századig hatalmas rejtély volt, mi történik a gólyákkal télen, írja az Atlas Obscura.

Arisztotelész görög tudós és filozófus azt hitte, hogy a gólyák más madásrfajokkal egyetemben hibernálják magukat talán a tenger mélyén. Fennmaradt írások szerint évezredekkel ezelőtt meg voltak győződve róla, hogy a fecskék csapatostul gyűlnek össze a mocsarakban, hogy tömegükkel maguk alá hajtsák a nádat a vízben, hogy így merüljenek alá és téli álmot aludjanak.

Sőt, egy 1703-ban készült röpirat azzal érvelt, hogy a madarak télen a Holdra repülnek.

Végül 1822. május 21-én találtak egy kevésbé földöntúli bizonyítékot arra, hová tűnnek a gólyák a hideg évszakokban.

Aznap a németországi Mecklenburg városától nem messze ejtettek el egy fehér gólyát, amelynek nyakából egy 80 centiméter hosszúságú közép-afrikai nyíl állt ki. A madár képes volt úgy átszelni két kontinenset, hogy sérült volt, a tudósoknak pedig ez segített rájönni, valójában honnan is érkezett, a fegyvert ugyanis ismerték.

A lenyilazott gólyát kitömték, ma a Rostocki Egyetem zoológiai gyűjteményében tekinthető meg. Ráadásul nincs egyedül: az utóbbi két évszázadban 25 hasonló esetet regisztráltak a madarászok.

Elindult telelőhelyére az ország legismertebb gólyája

Párja és öt fiókájuk és megkezdte a vonulást.

Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor