Szorgalmasan kopognak már a harkályok a Maros-árterében, írja a Körös-Maros Nemzeti Park .
Megérkezett a tavasz Körös-Maros Nemzeti Park erdős területeire, a Maros hullámterének tél végi csendjét reggelente többféle harkály kopácsolása mellett széncinegék és csuszkák éneke töri meg.
A hím harkályok napok óta csalogatják tojóikat jellegzetes, hangos kopogtatásukkal. Kis, közép és nagy fakopáncsok, zöld küllők és fekete harkályok példányai gyors tempóban ütögetik csőrükkel az ártéri fák törzsét. Közülük a közép fakopáncs az Alföld árterein nagyon ritkán fordul elő.
A harkályfélék családjába tartozó madaraink erdőink, kertjeink fáinak lombkoronájában, leggyakrabban párban élnek. Táplálkozásuk különleges. Csőrükkel hosszú ideig, nagy erővel, hihetetlen gyorsasággal képesek a fákon kopácsolni a kéreg alatt, a fák törzsében élő férgek és lárvák után kutatva, melyek a hangyákkal együtt legfőbb táplálékukat adják.
A harkályok másodpercenként 15-20 ütést is képesek leadni a fa törzsére.
Kopogásuk nemcsak táplálékszerzésük kísérő jelensége, a mélyebb üregekbe gyakran fészkelőodújukat is megépítik. Saját területük határainak kijelölése után a későbbiekben a tojók odacsalogatásában is fontos szerephez jut különleges hangkeltésük. Fajtától függően három-nyolc, fehér színű tojást raknak fészkükbe.
A harkályféléken kívül sok más hazai madarat látni-hallani már a Maros árterének erdőiben. Széncinkék, erdei pintyek és csuszkák is dalolnak reggelente. A kis testű énekesek mellett a fák ágain egy kis testű verébféle, a rövidkarmú fakusz is megjelent. Bár a fakusz nem tipikusan alföldi madár, az Maros árterének erdeiben mégis egyre gyakrabban fordul elő.
Kiemelt kép: Pixabay