Egyedül él a gyönyörű és vad norvég szigeten

Norvégia legnyugatibb régiójában a napfény alig bújik elő a téli égbolt sűrű köpenye mögül. Naponta mindössze néhány óránk van, hogy megcsodáljuk a vízparton a Solund-szigeteket, a több mint 1700 vad szigetet, melyeknek csak mintegy 20%-a lakott, írja a BBC Travel.

Szigeteink hallal, olajjal és egyéb természeti erőforrásokkal rendelkeznek, de a hagyományos tengeri értékek megőrzése is fontos feladatunk. Ezt az örökséget meg kell őriznünk az ország és a jövő számára

– mondta Gunn Åmdal Mongstad, Solund polgármestere.

Egyedüli lakos

Roar Moe számára a szigetek között közlekedő postahajó életmentő, hisz az köti össze a világgal. Több mint 20 éve egyedül él a Litle Færøy-szigeten egy faházban, a vadon élő juhok és a tengeri vidrák számára már megszokott társaság. Zajos szomszédok és légszennyezettség nélkül éli idillikus, egyszerű, ám egyáltalán nem magányos és eseménytelen életét.

Bár egyedül vagyok, nem vagyok magányos. Az emberek azért jönnek ide, hogy meglátogassanak, és segítsenek nekem, és ezt nagyon is értékelem. Úgy érzem, hogy kapcsolatban vagyok a természettel, az elemekkel és a körülöttem lévő közösséggel

– említette Roar Moe.

Moe 1991-ben fedezte fel a vad és lakatlan Litle Færøy-t (Kis-Dímun sziget), de még 10 évig nem költözött oda.

Szenvedélyes projektbe fogott, Norvégia tengerészeti és hajóépítési hagyományainak rögzítésére és archiválására szövegek és fényképek készítésébe kezdett. Napjainkban a régi hagyományokat a modern technológiák és módszerek váltották fel: az üvegszál helyettesíti a fát és a digitális navigáció segíti a kormányzást.

A Litle Færøy nemcsak tökéletes helyet kínálna Moe-nak egy hajógyár építésére, de lehetővé tenné számára azt is, hogy nyári táborokat szervezzen a fiataloknak a hagyományos hajózási ismeretek oktatására, segítve a fjordok menti Norvégia viking örökségének megőrzését. Azt is tervezi, hogy a hagyományos technikákat és anyagokat használó viking-kori hajókat, valamint kézműves másolatokat állítson helyre oktatási céllal.

Itt úgy hívjuk ezt a projektet, hogy új borokat töltsünk régi üvegekbe. Vagyis a fiatalokat megtanítsuk a hagyományos, ősi ismeretek és készségek modern technológiával való ötvözésére

– mondta el Moe.

Viking hagyományok

A vikingek tengerészeti ismereteiket a sok gyakorlati tapasztalat révén szerezték – például intuitív navigációval és a természeti környezet megértésével – , fejlesztették tudásukat, és generációról generációra tovább örökítették azt.

Ma már van gépünk a hajók építésére, de ha a tengeren meghibásodnak, szeretném, ha a fiatalok tudnák, hogyan kell a saját két kezük munkájával kijavítani a hibát, a fejükkel gondolkodva közben

– magyarázta Moe.

Nyári táboraiban Moe arra ösztönzi a fiatalokat, hogy gondolkozzanak, és önerőből találják meg a megoldást, ha problémák merülnek fel, valamint bízzanak saját magukban, az értékítéletükben, a tehetségükben és a megszerzett tudásukban. Ennek az örökségnek a továbbadását  tűzte ki célul.

Természeti örökség

Az 1960-as évek végén az Északi-tenger olajának felfedezése után az ország jelentős gazdasági növekedést ért el. De míg a szárazföld kezdett fellendülni – a légitársaságokba, a vasutakba, az acélművekbe és az erőművekbe történő beruházások által- a távoli Solund kis hasznot hozott, és majdnem teljesen elfeledkeztek róla.

A szigetcsoport továbbra is a halászati ​​hagyományaitól függött, és sok szigetlakó nagy városokba menekült a jobb munkahelyi kilátások reményében. Kjell Mongstad szerint Solund lakossága a 19. századi 2000 lakosról 2018-ra 814-re fogyott.

Moe tengerészeti projektje mellett az elmúlt években más erőfeszítéseket is tettek a szigetekért. Más helyekre utazva Solund lakói rájöttek, hogy páratlan, érintetlen tájakon élnek, erdészeti gazdálkodásuk, tisztább halászati ​​technikáik irigylésre méltók, és a juhaik gyönyörű hangamezőkön legelésznek.

Hamarosan elnyerték az őket megillető elismerést, amikor a régió környezetvédelmi osztálya 2009-ben megjelölte Norvégia 15 természeti örökségének egyikeként a szigetvilágot. 2017-ben pedig a Solund nevet Sognefjord Nemzeti Parkra változtatták a természeti táj védelme érdekében, így ismerte el a hely páratlan értékeiket a norvég kormány.

Álmaink úti célja

A mérsékelt időjárású hónapokban, áprilistól októberig, sokan szabadtéri kalandokat keresnek itt. A fjord partját gyakran norvég Velenceként emlegetik, és igazi evezős paradicsom a hely, de a túrázók is megtalálják a számításukat a hegyvidéki szigetek bármelyikén.

A tél azonban megnöveli a romantikát, sötét napok viharos éjszakákkal, de a hangulatos hajókabinok mégis tökéletes menedéket biztosítanak a természeti erők elől.

Növekvő népesség

Az ésszerű keretek között megnövekedett turizmus üdvözlendő, mivel a természetes környezet is megőrizhető így, de a helyi lakosság növekedése is szükséges. Ahhoz, hogy a kormány folytassa az alapvető szolgáltatások, például a postahajó finanszírozását, jelentős helyi lakosságra van szükség. Solund polgármestere, Gunn Åmdal Mongstad azt mondja, tudatában van annak, hogy több fiatalnak kell itt laknia, és emelkednie kell a családok számának, hogy ne csak az öregedő népesség maradjon itt.

Szerencsére Solundban kedvező a munka és a magánélet egyensúlya, valamint a természet közelsége is egyre több embert vonz.

Gunn Åmdal Mongstad szerint Solund 20 nemzetiségű embernek ad otthont, egyre többen visszatérnek vagy költöznek ide, akik sok új készséggel, szaktudással és kreativitással rendelkeznek. A helyi gyülekezetben például az orosz lakos, Lucy Savchenko remekül zongorázik, valódi zenei szórakozást kínál a közösségi rendezvényeken is. Emellett a fiatal férfiak, a Magnus Vangsnes Bjørgo, Thomas Frøyen és Bjarne Iestra együttese nemrégiben költözött a régióba más skandináv országokból való feleségeikkel és családjukkal.

Az itt élők és az ide költözők mind a szigetvilág vadon élővilágát, a természetet és az erős közösségi érzést említik, mint hatalmas vonzerőt.

A faluban is jó

Moe a szigeten való egyedüllétet a falusi közösségben enyhíti, Solund lakosainak a segítsége nélkül boldogulni sem tudna a vadonban, akik sosem feledtkeztek el róla, különösen, ha valamilyen zűr adódott.

Idővel Solundba költözött, több utat találva így a nagyobb közösséghez, a helyi történelemszövetség, a Solund Sogelag igazgatótanácsának is tagja, évente előadásokat tart az Egyesült Államokban, bemutatva a norvég kultúrát és a viking örökséget.

Úgy tűnik, a helyi lakosok, mint amilyen Moe is, segítik ezt a korábban elfeledett szigetcsoportot, hogy újra megtalálják a helyüket és a küldetésüket, és a világ többi része is megismerje őket, a gyönyörű természeti környezetet és az életmódjukat.

Olyan varázslatos hely ez, amelynek saját ritmusa van, ahol a hullámok, a szelek és a természet lüktetése továbbra is mindent átjár.

Kiemelt kép: Janfar/Wikimedia Commons

Elfek és trollok birodalma a tűz és a jég országa

Izlandon a vízesések mögött és a sziklák alatt csodalények rejtőznek.