Ha szerencsénk van, és napsütésben érkezünk, már a repülőről elénk táruló látvány is arra késztet, hogy visszatartsuk a lélegzetünket, amikor megpillantjuk Izlandot.
Gleccserek csúsznak vontatott monotóniával a hatalmas hegyekről a tenger felé, óriási, kék jégkockává szelídült jéghegyek fürödnek a tavakban, lagúnákban, a fehér hótakaró alól ki-kibukkan a hatalmas vulkanikus hegyek fekete kőzetrengetege, a termálvizes tavak és medencék fölött gőzölgő pára messziről úgy tetszik, mintha a hegyi trollok ebédet főznének, és néhányszor bele-belekavarnának óriási fakanalukkal a kékesfehér vagy épp átlátszó folyadékba.
Ahhoz, hogy Izlandot a maga teljes valójában fogadhassuk a szívünkbe, meg kell értenünk előbb az izlandiakat. A vikingektől származtatják magukat, mégis hamarabb volt itt parlament és demokrácia, mint bárhol másutt a világon. A nők egyenjogúsága nem csak üres gesztus, nyelvük az azt beszélők kicsiny tábora ellenére sincs veszélyben, mert kiállnak mellette, minden korszerűtlensége ellenére is, még akkor is, ha a szigeten valóban mindenki beszél angolul. Őrzik a hagyományaikat, de a legmodernebb technikákat alkalmazzák az élet minden területén. És mindez nem gátolja meg őket abban, hogy teljes lényükkel higgyenek a sziget rejtőzködő őslakóiban, az elfekben és a trollokban. Tudják, hogy az ő beleegyezésük nélkül a sziget nem virágozhat tovább, és ennyi szépség megőrzése mindenki számára kötelező, bár egyáltalán nem terhes feladat.
Az ősi hit és a legek birodalma
Az elfek, a hegyes fülű kicsi manók sok jótettet hajtanak végre, de ha figyelmen kívül hagyjuk őket, vagy megsértjük a területüket, bosszút is állnak akár.
Amikor például évtizedekkel ezelőtt meg akarták építeni az ország egyetlen nagy autóútját, az egyik szakasz elfek lakta területen vezettet volna át. A rosszalló figyelmeztetések ellenére is ott kezdték el az építkezést, ahol eredetileg tervezték. Igen ám, de az útépítéshez szükséges kotrógép csütörtököt mondott, hiába nézte meg több szerelő is, nem lehetett beindítani. Sebaj, hoztak helyette egy másikat. Aztán egy harmadikat. A munka hetekig állt, ugyanis egy gép sem akart a területen működni, amit odavittek, viszont ahogy elvitték őket onnan, kifogástalanul dolgoztak tovább. Ez így ment egy darabig, míg végül az építésvezetők és az úttervezők is belátták, náluk nagyobb hatalmakat sértettek meg. Elvitték onnan az utat és az építkezést, az elfek lakta sziklás területtől egy kilométerre, és újra működött minden, az 1-es út zavartalanul megépülhetett.
De vannak más történetek is tengerbe csábított asszonyokról, megnémított férjekről, csodás gyógyulásokról. Azt pedig mindenki tudja, hogy a sziget déli partján fekvő, óceánparti település fekete homokjára a trollok hordták oda a köveket, vagyis jobban mondva elejtették ott őket, miközben máshová igyekeztek. Azóta pedig sziklákként magasodnak ott, és állják az erős hullámverést és a széllökéseket.
Az izlandiak hisznek abban, hogy ezek a mesés lények velük élnek, egy sokak számára láthatatlan dimenzióban, sőt kirándulásokat is szerveznek a felderítésükre.
Itt található a világ legészakabbra fekvő fővárosa, Reykjavik, ami mindazonáltal a világ legtisztább levegőjű nagyvárosa is.
Reykjavikban hoztak létre először a világon egy egyedülálló múzeumot: a Péniszmúzeumot, ahol is mindenféle hím földi állat nemzőszerve megtalálható, a legnagyobb egy kék bálnáé.
Egyedülálló a világon a névadásuk is, nincs tulajdonképpeni vezetéknevük. A gyerek kap egy keresztnevet, és ha fiú, az apa keresztneve után biggyesztik a son, vagyis a fia szót. Tehát például ha Erik az apa, a fiát pedig Olafnak nevezi el, akkor a fiú anyakönyvezett neve: Olaf Eriksson lesz. Ha pedig lánya születik, és Ingridnek akarja hívni, Ingrid Eriksdóttir lesz a teljes neve. Ezzel a különleges névadással csak egy gond van: a konzervatív Egyesült Államokban, ahol rendkívül szigorúak a beutazási feltételek, meggyűlhet a baja egy hagyománytisztelő izlandi családnak a hatóságokkal, ugyanis nehezen fogják elhinni nekik, miután a család összes tagjának más lesz a vezetékneve, hogy valóban szülőkről és gyerekeikről van szó, ahogy történt ez Ólafurékkal is (Az Ólafur keresztnév – a szerk.).
Izlandon az emberek rendkívül büszkék könyveikre. Szinte a sziget minden lakosa írt már és adott ki egy-egy könyvet.
Természeti csodák és legek
És akkor ejtsünk néhány szót Izland bámulatos természeti csodáiról, melyek önmagukban is több könyvet kitennének.
Európa legnagyobb kiterjedésű gleccsere is itt halad az óceán felé, a Vatnajökull, vagyis a Vatna gleccser. Egyedülálló látványt nyújt kékes, helyenként feketével tarkított felülete, ami a lávának, és különleges ásványi összetételének köszönhető. A gleccserlagúna pedig, ahová apránként belecsúszik a jégfolyó, nem más, mint a gyönyörű Jökulsarlón lagúna. A híd túloldalán található Gyémánt parttal valódi természeti csodák, amelyet senki nem hagyhat ki, ha Izlandon jár. Cuki oroszlánfókákhoz is lehet szerencsénk, szeretnek itt úszkálni, vagy épp a jégtömbökön napozni. Kötelező a jéghegydarabka megízlelése, és ne csodálkozzunk majd azon, hogy sós íze lesz.
Vízesések, lávabarlangok, gejzírek és hőforrások
Izland monumentális vízesése a Gullfoss, télen-nyáron gyönyörű. A szivárvány fürdik a habokban, ahogy a Skógafoss és a a Seljalandsfoss vízesésnél is. Ez utóbbi vízzuhataga mögé nyáron be is lehet sétálni: egyedülálló panoráma tárul elénk a vízfátyol mögül kikukkantva.
Izland területének nagy részét a lávaföldek teszik ki, aktív vulkanikus tevékenység figyelhető meg az egész szigeten, aminek a következtében a talajvíz felforr, és gejzírként tör a magasba. Minden gejzír atyja az izlandi Nagy Gejzír, mely 60 méter magasba tör fel naponta háromszor, de népszerű igen aktív kistestvére is, a Strokkur (jelentése gejzír). Ez utóbbi ötpercenként megörvendezteti a turistákat 20 méteres kilövelléseivel. Az izlandiak pedig okosan hasznosítják a geotermikus tevékenységet, fűtésre, áramtermelésre is felhasználják.
A geotermikus tevékenységnek köszönhető a rengeteg hőforrás, és az ezekből kialakított termál medence is, a leghíresebb és talán legszebb a Kék Lagúna nevű, ahol a forró termálvízhez az óceán vizét adják, ezért sós ízű, tejfehéren kékes színét pedig a magas szilíciumtartalmának köszönheti.
Ahol két földrész találkozik
Az izlandiak büszkék arra, hogy a világon elsőként hozták létre a parlament intézményét, a Thigvellier Nemzeti Parkban fel is állították az emlékhelyet, aminek külön érdekessége, hogy az emelvény mögötti sziklafal földrajzilag Észak-Amerikához tartozik, a másik oldal pedig már Európa. Itt találkoznak ugyanis a kontinensek tektonikus lemezei, amelyek átvágnak Izlandon, és napjainkban is folyamatosan mozognak.
Izlandi minilovak, lundák és az északi fény
Sokan nevezik a bájos izlandi minilovat póninak, amit az izlandiak kikérnek maguknak. Ezek a kisméretű lovak izlandi tenyésztésűek, itt őshonosak, nagyon strapabírók, ridegen tartják őket.
Izlandon amúgy is sok cuki kis állatféle él, ilyenek a lundák is. Ezek a szép tengeri madarak nyáron ellepik a tengerparti sziklákat, az izlandiak pedig csemegeként fogyasztják őket, a külföldiek számára pedig bájos szuvenír.
Az északi fényről lehetne sokat írni, de nem érdemes. Az Aurora Borealis jelenségét, a zöld-rózsaszín-vörös-kék fények semmihez sem hasonlítható gyönyörűséges táncát egyszer az életben mindenkinek látnia kell!
A tűz és a jég országa itt mindennapos valóság, a hótakaró alól előtörő gejzírek, vulkánok, a csodálatos jég és lávabarlangok, az északi fény, a lakatlan vidék, a mindössze 300 ezer lakos egy ekkora szigeten, akik annyi természeti katasztrófát átvészeltek már, hogy megtanulták, hogyan éljenek túl, sőt legyenek egyedülállóan boldogok egy állandóan változó, forrongó, mindössze tíz százaléknyi termőfölddel rendelkező, mégis varázslatos szigeten.
Kiemelt kép: Gullfoss vízesés – Dubóczky Krisztina
