A felhívások, figyelmeztetések ellenére is egyre több őzgidát mentenek meg séta közben az erdőkben – pedig nem kellene. Még mindig nem terjedt el a köztudatban, hogy a legtöbb, ilyen módon megmentett kis jószág nem feltétlenül árva, magára hagyott őzgida. Aki a nemkívánatos mentésre ragadtatja magát, az felelőtlenül veszélyezteti az állat életét. Az esetek zömében, ha kiragadjuk az állatot a természetes környezetéből, a gida elpusztulhat.
Úgy tűnhet, hogy az anyjuk magukra hagyta a gidákat, de nem ez a helyzet, írja a Madármentő Állomás Facebook-oldalán.
Az őz is kénytelen a szoptatás időszaka alatt megnövekedett extra tápanyagigényéről gondoskodni kicsinye érdekében is, ezért muszáj magára hagynia kicsinyét, amíg elmegy legelni. Az emberek és állatok elől gondosan elrejtett, ismeretlen helyen hagyja magára a gidát az anya az ösztönei szerint, ami viszont az életterük folyamatos szűkülése miatt egyre nehezebben megoldható számára. A gida ez idő alatt mozdulatlanul meglapul a fűben, és várja a hozzá visszatérő anyját. Ilyenkor nem elhagyatott, nem sérült, nem árva, egyszerűen így próbál védekezni a maga ösztönös módján a rátalálóktól, a makacs mozdulatlanságával.
Az édesanyjuk érzékeli, ha megtalálják a gidáját, de veszélyt érezve nem mer megjelenni a színen, nem avatkozhat közbe. Ám figyel valahonnan, ahol nem vesszük észre őt, és addig nem tér vissza kicsinyeihez, míg mi a közelben vagy akár a távolban vagyunk.
Az őz ilyetén viselkedése ne tévesszen meg senkit, és miután észrevette a gidát meglapulva a rejtekén, semmiképpen ne érjen hozzá! Ez végzetes lehet, hisz ha megérinti, megsimogatja, és ezek után otthagyja, az anyja az idegen szag miatt elfordul kicsinyétől, és sorsára hagyja. Tehát csodáljuk meg a kicsit, visszafogottan, és azonnal forduljunk vissza onnan, ahol találtuk.
A szakemberek tanácsolta fő szabály:
Kiemelt kép: Pixabay
