A Bremerhaveni Alfred Wegener Intézet (AWI) kutatói több területen is, így Bajorországban, Brémában, Helgoland szigetén, a Svájci Alpokban és az Északi-sark térségében gyűjtött hómintákban találtak mikroműanyagot, írja az MTI.
A kutatók abból indulnak ki, hogy a mikroszemcsék a légkörben terjednek, és a hó mossa ki őket a levegőből és juttatja el a földre. A mikroműanyagok ilyen terjedését még alig vizsgálták a kutatók, bár az a tény már régóta közismert, hogy a virágpollenek ugyanilyen módon képesek eljutni akár az Északi-sarkvidékig, és a szaharai por is képes a levegőben többezer kilométert megtenni.
A mikroműanyagok a pollenekhez hasonló nagyságúak. Legnagyobb mennyiségét a kutatók egy bajorországi autóút mentén mérték, literenként 154 ezer részecskét. Az északi-sarkivdéki hóban literenként ,,csupán” 14 400 részecskét találtak, amik tömlőkhöz használt nitrilkaucsukból, ragasztóknál alkalmazott akrilátokból és festékszemcsékből származtak.
Egy amerikai kutatók vezette tudóscsoport a Kanada sarkvidéki területén lévő Lancaster-szorosban gyűjtött jégmintákban vett észre a szemmel jól látható műanyagdarabokat. A tengerszorosról úgy vélték eddig, hogy viszonylag védett a tengeráramlatok által sodort műanyagszeméttől.
Amikor megnéztük szabad szemmel közelről a mintákat, nagyon jól látható volt, hogy szennyezett, a felfedezés olyan volt, mintha gyomron ütöttek volna
– mondta Jacob Strock, a Rhode Island-i Egyetem kutatója.
A kutatócsoport 18 jégmintát gyűjtött, két méter mélyre fúrtak a jégtáblákon négy helyszínen. A mintákban műanyagszemcséket, különböző formájú és méretű műszálakat láttak. A kutatók szerint felfedezésük megerősíti azokat a megfigyeléseket, hogy a mikroműanyag-szennyezés koncentrálódik a tengervízhez köthető jégben is.
A szakemberek a mintákat további elemzésnek vetik alá, hogy segítsék a kutatási erőfeszítéseket annak megértésére, miként károsítja a műanyag a halakat, tengeri madarakat és a nagy tengeri emlősöket.
Kiemelt kép: Pixabay.com
