100 éves a világ egyik leghíresebb nemzeti parkja

A nemzeti parkok szépségversenyében természetesen nem lehet és nem is szabad eldönteni, melyik az első, legfeljebb a top10-et tudnánk megnevezni. Sokkal egyértelműbb válasz van például arra, melyik a legrégibb, hiszen 1872-től Yellowstone Nemzeti Park a neve Észak-Amerika – azon belül a Kanadához közel fekvő Wyoming, Montana és Idaho államok – csodájának, a legnagyobb gejzír és Maci Laci otthonának.

Azon megint lehet vitatkozni, melyik a leghíresebb, de a legtöbb ember talán a Grand Canyon Nemzeti Parkról álmodik a legtöbbet, ide szeretne egyszer eljutni.

Ez nem volt mindig így, olyannyira nem, hogy a Grand Canyon időrendben csupán a 15. helyen kapta meg ezt a státust az Egyesült Államokban, ami önmagában is sokat elmond arról, e földet milyen szinten áldotta meg természeti kincsekkel a Jóisten.

A védettséget méltán élvező területekből csak Arizonának annyi jutott, hogy akár az egész állam egy gigantikus nemzeti park lehetne, ráadásul megannyi különböző karaktert találunk errefelé. A Canyon de Chelly, a Petrified Forest vagy éppen a Saguaro Nemzeti Park mellett a utahi határvidéken még ott van a filmrendezők egyik nagy kedvence, a Monument Valley, és persze mindenek előtt a Grand Canyon.

1903-ban Theodore Roosevelt elnöknek állt itt el a lélegzete, ez pedig mentette meg a páratlan látnivalót.

A természet eme nagy csodája maradjon meg olyannak, amilyen most. Tökéletesíteni már nem lehet rajta, de azt megtehetjük, hogy megőrizzük a gyermekeinknek, a gyermekeink gyermekeinek és mindenkinek, aki utánunk jön. Olyan helyként, amelyet minden amerikainak látnia kell

– mondta Roosevelt elnök, akinek a hatására megszületett a védettségi státusz, de nemzeti park hivatalosan csak 1919-ben Woodrow Wilson elnök aláírásával lett. A tervek pedig, amelyek alapján itt vízerőművek használták volna fel a a Colorado folyó energiáit, füstbe mentek.

Ilyenkor elgondolkozik az ember, mekkora természeti csoda és turisztikai vonzerő maradhatott volna a dél-erdélyi Kazán-szoros duzzasztás enélkül, hiszen még így is fantasztikus hely.

A Grand Canyonnal ugyanis az amerikaiak alighanem sokkal többet nyertek, mint erőművekkel, hiszen évente hatmillió látogatót vonz a 446 kilométeren át kanyargó szurdokvölgy. 

Nagy többségük a 2100 méter magasan fekvő Déli Peremet választja, amely könnyen megközelíthető közúton és szinte egész évben nyitva áll. A turisták mindössze tíz százaléka jut el a másik oldalra, az Északi Peremhez, ami még nagyobb kaland. Légvonalban 16 kilométerre található a Déli Peremtől (ezzel el is mondtuk a kanyon szélességét), mégis 354 kilométeres utat jelent autóval, mert 200 kilométerrel arrébb található az egyetlen átjutási lehetőség.  Az Északi Perem májustól októberig fogad csak látogatókat a téli havazások miatt, ennyivel is még különlegesebb. Egyetlen szálláshely és egyetlen táborhely áll rendelkezésre, vagyis e vidék jóval vadabb is.

Mivel a kanyon átlagos mélysége másfél kilométer, geológusok zarándokhelye is: a mélyén kétmilliárd éves, prekambriumi réteget csodálhatnak. Viták tárgya, hogy maga a Crand Canyon 5 vagy 17 millió éve keletkezett a fennsík kiemelkedésével és a Colorado-folyó munkájával, annyi bizonyos, hogy Amerika őslakói már laktak benne, a Pueblo-indiánok szent helyként tisztelték. García López de Cardénas spanyol konkvisztádor 1540-ben az első európai lett, aki megpillantotta, mit sem sejtve abból, hogy fél évezreddel később özönlenek majd ide az emberek Európából és az egész világból.

Kiemelt kép: pixabay