A természetes élőhelyek feldarabolódása és az ezzel járó izoláció egyre nagyobb problémát jelent a repülni nem képes, kis életterű állatfajok számára. Ezek közé tartozik a rejtőzködő életmódot folytató rákosi vipera is, írja a Kiskunsági Nemzeti Park.
Mára ez a kígyó a magyar gerinces fauna legveszélyeztetettebb faja lett. Vadon élő állománya a védelmi intézkedéseknek köszönhetően még mindig csak 700-1000 példány lehet. Ráadásul ez az alfaj a Kárpát-medencében csak Erdélyben és Magyarországon fordul elő. Hazánkban a Hanság és a Kiskunság gyepein, legelőin maradtak fenn kisebb állományai. A Kiskunságban Dabas, Táborfalva és Kunpeszér környékén, illetve a bugaci pusztákon találhatóak meg.
Bugaci két élőhelye a Nagypuszta és az egykori katonai lőtér, a Tolvajos. A két területet egy zömmel idegenhonos fajokból – akác, erdei fenyő – álló erdőtömb választja el egymástól. Az apró termetű kígyónak az erdő áthatolhatatlan akadályt jelent, így a két populáció nem tud genetikailag keveredni egymással.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság egy uniós projekt támogatásával a tájidegen fafajokból álló erdő 15 hektárosy részének letermelésével és a terület visszagyepesítésével most kapcsolatot teremt a két terület között. Így nem csak újra összeköttetésbe kerülnek egymással a vipera-populációk, hanem megnöveljük az élőhelyüket is.
A tél folyamán az igazgatóság letermelte a viperák számára akadályt képező akácos-fenyves faültetvényt, meghagyva benne az őshonos fafajok kisebb csoportjait, így a későbbiekben reményeik szerint itt egy fás legelő jön majd létre. A természetes visszagyepesedési folyamat sebessége határozza majd meg, hogy mikor tudják használni a 400 méter széles átjárót a viperák, és mikor tud újra keveredni a két állomány.
Kiemelt kép: Flick/Nicola Rachmé
