Az első találkozás a Kerekes Banddel egy életre meghatározó élmény lehet: simán eldönti, megőrülünk-e mi is a zenekarral együtt, vagy messze elkerüljük. Az első vizuális hatás sokkoló lehet, de aztán a zene és a szenvedély ilyen szintű találkozása könnyen magával repítheti az embert. Velünk ez történt.
Ez az a fajta őrület, amely nélkül nem érdemes normálisnak lenni. Ez a zene maga a végzet.
Hihetetlen, hogy immár 25 éve játszik együtt a csapata iszonyatos energiával és fiatalsággal. A jubileumi év nyitányaként pedig minden várakozásunkat felülmúló, telt házas koncertet adott január derekán a Fesztivál Színházban, a Müpában.
Fehér Zsombor, az egri együttes alapító-frontembere a szokásoktól eltérően nem a furulyajátékával és nem is zenével, hanem néhány tiszta szóval érintette meg az elején a közönséget: azokról a gyimesi mesterekről beszélt, akiktől a furulyázást tanulta.
A Kerekes Band – 1995-ös alapítása után, akkor még Kerekes Együttes – a gyimesi Tímár Viktorral és Tímár Jánossal zenélt együtt, moldvai és gyimesi táncházakban játszotta a talpalávalót:
A népzenéből pedig idővel világhódító világzene lett, amely építeni kezdett a paraszti kultúrára és Jimmy Hendrix-gitárjátékának hangzására is:
(Pásztor)furulya, koboz, brácsa, basszusgitár és dob: az ember egyszerre két élményt kap így, dübörgő rockzenét az erdélyi havasokba repítő ősi dallamokkal. Leírva borzalmas, átélve elmondhatatlan.
Soha ne kerültünk válaszút elé az együttes élete során. Mindig a rögös úton jártunk, és együtt jutottunk el mindenhová
– mondta Fehér Zsombor a közönségnek.
Papírjuk van róla, hogy már őseik is nagyon rögös úton jártak, hiszen – amennyiben a wikipediát papírnak tekintjük – a Fehér-fivérek, Zsombor és Viktor (a dobos) ükapja bújtatta Vidróczki Mártont, a Mátra leghíresebb betyárját.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Már ükapjuk ükapja is juhász volt az egri érseknél, vérükben van a pásztorokhoz, betyárokhoz, paraszti kultúrához való vonzalom. Ilyen múltra teremtettek új stílust, és eljutottak a zeneakadémiára, Európa szinte minden országába, Jamaicába és tavaly Kazahsztánba is. Íme utóbbi összefoglalója:
A kazahsztáni élményekből (is) született a Trans-Nomád Express nevet frenetikus előadás.
Népzenei gyökerű dalait a funk és a rock energiáival ötvözi, és az így létrejött megszólalást találóan csángó boogie-nak nevezi
– így a Kerekes Bandről a Müpa honlapja.
A moldvai zene pulzálását idéző tempó kiegészülve a riffközpontú furulya és koboz témákkal, másnéven Ethno Funk
– így önmaguk stílusáról a saját honlapjukon.
A jubileumi év előtt a Roadsternek adtak a testvérek hosszabb interjút.
Lehet, hogy a táncházasnak könnyűzene vagyunk, a könnyűzenésznek meg népzenész, de mégis beférünk a Szigettől a Mesterségek Ünnepéig bárhová. (…) Sokkal jobban érdekeltek azok a markáns, erős, őszinte tájegységek, amelyeknél a paraszti kultúra mellett a pásztorkultúra ért el dominánsabb szerepet, és ez Nógrád megye, Heves megye, a Palócföld, a somogyi népzene, és az erdélyi népzenék közül a Mezőség és Gyimesnek a zenéje, ahol a furulyamuzsika kivirágzott
– mondta az interjúban Fehér Zsombor.
A Kerekes Band óriási érdeme, hogy a Müpában (is) megismertette a nagyközönséggel a PásztorHóra zenekart, amely a Fehér-fiúk szerint manapság a legütősebben játssza a moldvai népzenét. Ma már tudjuk, egymás iránti példamutató alázattal olyan örömzenét ad elő a két együttes (együtt és külön-külön is), amely egész évre feltölti az embert, de amelyet mégis újra meg újra keresünk majd.
Kiemelt kép: a Kerekes Band (YouTube)