Harminceggyel nőtt a kihalt fajok száma a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint, amely a napokban nyilvánosságra hozta a veszélyeztetett állatokat osztályozó friss vöröslistáját a svájci Glandban, írta az MTI.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A szervezet szerint a listán szereplő 128 918 állat-, növény- és gombafaj több mint negyedét fenyegeti a kihalás veszélye. A kihalt fajok között számos béka és több mint egy tucat édesvízi hal van.
Ez jól mutatja, hogy a világ hatalmas nyomás alatt van. A vöröslista célja, hogy felhívja a figyelmet a fajokra és megpróbálja megakadályozni a kihalásukat, a folyamat azonban néha túl gyors
– mondta Craig Hilton-Taylor, az IUCN illetékes vezetője.
Valószínűleg kihalt például egy hivatalosan csak nemrég felfedezett cápafaj, a Carcharhinus obsolerus (elveszett cápa). Tavaly a túlhalászott Dél-kínai-tengerben néhány 80 év körüli példányt találtak, azóta azonban nem láttak egyedeket öt célzott kutatáson sem. Ez alapján a fajt a súlyosan veszélyeztetett (valószínűleg kihalt) kategóriába sorolták.
A történelem bizonyította, hogy a cápák erősek és ellenállóak, több százmillió évet éltek túl a bolygón, még olyan tömeges kihalással járó eseményeket is átvészeltek, mint az aszteroidabecsapódás, amelyet a dinoszauruszok kihalásáért is felelőssé tesznek
– olvasható a jelentésben.
Will White, az ausztrál nemzeti tudományos intézet (CSIRO) halkutatója szerint az elveszett cápa lehet az első cápafaj, amely az ember idejében hal ki.
Sajnos az, hogy egy faj nagy túlélő a természetben, még nem jelenti azt, hogy nagy túlélő az emberrel szemben is
– mondta White.
Az IUCN nagyon visszafogottan bánik a kihalt jelző használatával, hiszen ennek kijelentése a végét jelentheti az adott faj megmentésére irányuló erőfeszítéseknek és intézkedéseknek. Ezért azok a fajok, melyek a valószínűleg kihalt kategóriába kerültek, többnyire már ki is haltak.
Egy pozitív változás is történt a listán: az európai bölény (Bison bonasus) populációja 2003 óta több mint háromszorosára, 6200 egyedre növekedett, így egyel jobb kategóriába, a mérsékelten fenyegetett fajok közé sorolták.
A bölények száma megtizedelődött az első világháborúban a mai Lengyelország és Fehéroroszország területen, majd teljesen eltűntek a vadon élő példányok. A megmentésükre hozott intézkedéseknek és az újratelepítéseknek köszönhetően javult azóta a helyzet.
