Aggodalomra lehet és van is ok, ám a pánik és a borágazat temetése túlzó és felesleges. Míg egyes szőlőfajták, például az olaszrizling, a kadarka vagy a hárslevelű termelése sokkal bizonytalanabbá válik, a vörösborok esetében a minőség és a versenyképesség javulásával is lehet akár számolni.
De ehhez is szükség lesz alkalmazkodásra, egyebek között új fajták bevonására, különböző klónok használatára, új dűlők kialakítására
– hangsúlyozza az éghajlatváltozás hatásait bemutató weboldalon szerdán közzétett bejegyzésében a szakember.
Buzási Attila szerint a magyar fogyasztóknak meg kell szokniuk, hogy az időjárási szélsőségekből adódó veszélyek és befolyásoló tényezők miatt nem várhatnak el konstans minőséget, ízélményt és mennyiséget a hazai borászoktól.
A közép-európai régióra vonatkozó éghajlati előrejelzések masszív felmelegedést, illetve a csapadékeloszlás változékonyságát, a lehulló csapadék intenzitásának növekedését emelik ki. Ezek mind erősen befolyásolják a szőlő fejlődését és az elkészült bor minőségét, élvezeti értékét. A klímamodellek a század végéig drámai változásokat jeleznek előre
– mutat rá a kutató.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1694" width="3012" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Buzási Attila figyelmeztet arra is, hogy a klímaváltozás nem egyenlő a felmelegedéssel, sokkal inkább az extrém időjárási jelenségek gyakoriságának növekedésén keresztül ragadható meg. Ide tartoznak akár a tavaszi fagyok vagy a villámárvízi elöntések is, amelyek jelentős negatív következményekkel járnak az ültetvényekre.
A termelők az emelkedő hőmérséklet miatt szerte Európában magasabb cukortartalmú szőlőszemekkel dolgoznak, ami magasabb alkoholfokot eredményez.
Elkezdődik tehát egy nagyon vékony pallón futó mutatvány: az elkészített borokban alapvetően az egyensúlyt keressük, az alkohol, a sav és az aromák egységét. Mindemellett a fogyasztók az utóbbi években a könnyebb, gyümölcsösebb karakterű borokat keresik, amivel szöges ellentétben állnak a klímaváltozás által kiváltott hatások
– fogalmaz a szakember.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="3216" width="4824" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Buzási Attila szerint azonban már több alkalmazkodási megoldást is bevezettek a nagyobb termelők és borvidéki szövetségek. Sokfelé a helyben jellemző, ám a klímaváltozással szemben sérülékenyebb, hagyományos szőlőfajtákat új, ellenállóbb fajtákkal próbálják meg helyettesíteni. Erre jó példa, hogy a Bordeaux és a Bordeaux Supérieur boroknál már bizonyos portugál szőlőfajták is megengedettek.
Klasszikus alkalmazkodási megoldás az egyre magasabbra ültetett szőlőtőkék esete: itt azonban a nagyobb lejtőszög, a talajminőség romlása és a helyben megtartható víz hiánya ellenpontozza a kezdeti pozitív hatásokat. Egy másik adaptációs jelenség is megfigyelhető, főleg az újvilági borászoknál. Idáig jellemzően a déli (a déli féltekén az északi) kitettségű lejtőket használták bortermelésre, azonban a túlzott felmelegedés miatt elkezdték az északi oldalt is intenzíven használni, így előzve meg azt, hogy a melegben könnyen “elégjenek”, azaz lebomoljanak a szőlő savai
– áll a bejegyzésben.
Megoldás lehet ezen felül a fajtaválaszték megváltoztatása vagy a szőlőterületek nagyarányú áttelepítése. Egyre szélesebb körben terjed továbbá az éjszakai vagy lépcsőzetes szüretelés, a különböző klónokkal kapcsolatos kísérletek, a talajtakaró növényzettel összefüggő vizsgálatok a víz helyben tartására, illetve a korábban őshonos magyar fajták telepítésének számba vétele.
A klímaváltozással kapcsolatos kihívások a vörösborok tekintetében jelenleg még lehetőségnek hatnak, ám minden szegmensnek változnia szükséges. A borászok munkájában fontos szerepet kell, hogy játsszanak az éghajlati adottságok és változások folyamatos monitorozása és számba vétele, a fogyasztók részéről pedig nagyobb rugalmasságra lesz szükség
– összegez Buzási Attila.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="269" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
