Számos veszély leselkedik a mostanában kikelő túzokcsibékre

A kikelt fiókákra számtalan veszély leselkedik, a ragadozókon kívül a mezőgazdasági művelés is végzetes károkat okozhat.
Kapcsolódó cikkek

Ezekben a napokban kel ki a túzokcsibék nagy része a Kiskunsági Nemzeti Parkban és peremterületein. A hazai állomány nagy része itt él, így különösen fontos, hogy igyekezzünk megvédeni a sok veszélynek kitett apróságokat.

A Felső-Kiskunság szikes pusztái tradicionális túzok élőhelyek, itt 569 példányt számoltak a szakemberek a legutóbbi felméréskor. A gyepeken és szántókon már hetek óta zajlik a költés. Általában magasabb füvű gyepeken fészkelnek, de ugarokon, gabona- és lucernatáblákban, esetenként egyéb növénykultúrákban (pl. kukorica, napraforgó, cukorrépa) is találni túzokfészkeket.

Kapcsolódó
Ellepték a Kiskunságot a rózsaszín seregélyek
Ahogy jöttek, úgy mennek is - vonulnak tovább költőhelyeikre.

A túzok talajon fészkel, így számtalan veszély fenyegeti a tojásokat és a túzokcsibéket.

A tyúk csak két tojást rak, melyeken viszonylag hosszú ideig, 4 hétig kotlik. Ezután még további 6-8 hét, mire a fióka már annyira megerősödik, hogy képes a gyors menekülésre, felrepülésre. Tehát csaknem 3 hónapig szinte helyváltoztatás nélkül kell túlélniük a jellemzően intenzív művelés alatt álló agrártájban

– áll a KNPI közleményében.

Ez a különösen kritikus időszak április közepétől július közepéig tart. Az apró fiókáknak ilyenkor veszély észlelése esetén az egyetlen védekezési lehetőségük a lelapulás és az elrejtőzés. Egy ragadozóval szemben ez megfelelő stratégia lehet, de a csibéket nem csak ragadozók veszélyeztetik.

Jelentős veszélyeztető tényező a mezőgazdasági művelés – kaszálás, vegyszeres növényvédelmi beavatkozások – következtében okozott tojás- és fiókapusztulás is.

Ezek a mezőgazdasági műveletek ráadásul a túzokcsibék táplálékbázisát képező rovarvilág csökkenését is eredményezik. Ez egyébként igaz nem csak a túzokra, hanem több hasonló környezeti igényű fajra is, például az ugartyúkra és a székicsérre. is.

Kovács Sándor/KNPI

A hazai túzokvédelem kiemelt feladata, hogy megtalálja és létrehozza az összhangot a mezőgazdasági művelés és a faj védelme között, ami végül az egyes területek fenntartható használatát eredményezi. A külterjes állattartásra alapozó gazdálkodási forma és a faj ökológiai sajátosságait figyelembe vevő takarmánytermesztés jó kiindulási alap ehhez.

Olyan termesztéstechnológiákat kell a túzok költőhelyeken alkalmazni, amelyek a legkritikusabb, áprilistól júliusig terjedő időszakban nem igényelnek gépi munkavégzést. Ezért például a vegyszermentesen is termeszthető gabonafélék (például tritikálé, tönkölybúza) ilyen szempontból kiváló kultúrának minősülnek. Kiemelten védendőek továbbá az ugarterületek és a gyepterületek is.

Sok múlik a gazdálkodók és a gépkezelők hozzáállásán is. Különösen, hogy a túzokállomány növekedése, az aktív beavatkozások eredményei (például légvezetékek kiváltása) és az időjárási viszonyok változása azt eredményezi, hogy korábban nem használt területeken is fészkelhetnek túzokok.

Ha a gépkezelő észrevesz egy felrepülő tojót, nagy eséllyel tojások vagy fiókák is vannak a helyszínen. Ám ők olyan rejtőszínnel rendelkeznek, hogy a veszély esetén ösztönösen lelapuló és mozdulatlanná dermedő fiókát szinte lehetetlen észrevenni, továbbhaladva pedig szinte biztos, hogy lekaszálják őket.

Mit lehet tenni?

A területileg illetékes természetvédelmi őr ilyenkor minden esetben hívható, hogy a gazdálkodók és a túzokok számára is legmegfelelőbb megoldás szülessen. Általános gyakorlatként a felrepült madár környezetében egy jókora területet (kb. egy hektárt) kihagyva a művelésből védőzónát kell kialakítani, a tábla többi részében pedig folytatható a munka. A tojó így visszatérhet, és biztonságos helyre vezetheti a kicsiket.

Kapcsolódó
Lenyűgöző természetfilm a magyar vadvizek világáról
Június 3-ikától látható országszerte a mozikban.