Két éve, a koronavírus-járvány előtti utolsó nyáron átlagosan 280-300 forintba került egy gombóc fagyi a Balatonnál, tavaly ez 300–350-re kúszott fel, és a növekedés az idei évben is borítékolható volt – írta cikkében a Növekedés.
A nyersanyagok nagy része külföldről érkezik, ilyenek az olajos magvak, a csokoládék vagy a gyümölcspürék, ezeket az idei euro–forint árfolyam miatt drágábban lehetett beszerezni
– nyilatkozta a portálnak Erdélyi Balázs, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének elnöke.
Míg a gyümölcsök terén sokáig kiváló minőségű hazai alapanyagból dolgozhattak a fagylaltkészítők, az elmúlt pár évben a hektikus időjárás rányomta bélyegét a termésre, ezért a folyamatos utánpótlást kénytelenek francia, olasz, vagy spanyol cégek fagyasztott termékeivel megoldani, még úgy is, hogy ezek lényegesen drágábbak a magyar gyümölcsnél.
Az ipartestület elnöke rámutatott, hogy az ár emelkedésére a nyersanyag árakon túl, a bérköltségek drasztikus emelkedése is hatással van, a minőségi fagylalt készítéséhez rengeteg élőmunka szükséges, ami a mai bérigényekkel igen komoly terhet jelent az üzleteknek.
Ha valóban kézműves, minőségi fagylaltot kínál egy fagylaltozó, vagy cukrászda, akkor ahhoz, hogy nyereséges legyen az üzlet minimum 300 forintért kell kínálnia a fagyit, különben nem marad talpon hosszú távon. Éppen ezért, ha nagyon olcsó, 200 forint körüli fagylalttal találkozunk, akkor kezdjünk el gyanakodni
– tanácsolja Erdélyi Balázs, mivel ennyi pénzért valószínűleg csak mesterséges aromákat és ételszínezéket kapunk. Nem beszélve arról, hogy az adalékanyagoknak is a megengedett többszörösét használják fel általában, hogy minél több levegőt tudjanak megkötni és ezzel extra nagy térfogatnövekedést tudnak elérni.
Fagylalt nélkül szinte veszteséges lenne a legtöbb cukrászda üzemeltetése
– mutat rá az ipartestület elnöke, mivel a süteményeket még mindig kelet-európai áron tudják csak értékesíteni, miközben a bérek és az alapanyagok többsége már szinte a nyugati árszínvonal környékén vannak.
