Tíz év él a Madárkórház Alapítványnál Negró, a park beszélő hollója, akit a közelmúltban a haon.hu munkatársa látogatott meg.
Déri János, a Madárkórház igazgatója a lap újságírójának elmondta, a madár 3-4 éves korában kerülhetett hozzájuk, ami már gyakorlatilag a felnőttkort jelentette akkor.
Mint fogalmazott, általában amikor a hollók ivaréretté válnak, kóborlásba kezdenek, a természetes élőhelyüket elhagyva. A szülők elzavarják őket, bandáznak, számkivetettek lesznek, és keresik a helyüket. Azonban ha egy holló beszélni tud, egyértelmű, hogy ember nevelte, akitől vagy megszökött, vagy szabadon engedték.
Negró már akkor beszélt, amikor hozzánk került. A nyírségi állatorvos kollégám hívta fel a figyelmet rá, miután egy néni bejelentette, hogy az egyik almáskertben ráköszönt egy holló. Hirtelen nem tudta, hogy papot hívjon, vagy állatorvost
– mondta nevetve a szakember.
Déri János közölte, ilyen esetekben rabosítani kell az állatot, mert bárki is nevelte előtte, valószínűleg a kóborlási vágy tört rá a madárra, ezáltal ön- és közveszélyessé vált. Ivarérettség körül ugyanis párt akarnak választani, megváltozik az identitásuk, embernek vélik magukat. Ezért fajtársaik helyett embert keresnek maguknak, így ha valaki nem szimpatikus nekik a gazdájuk körül, azt féltékenységből megtámadják. Nem félnek senkitől, bemennek a nyitott ablakon, elviszik a fényes tárgyakat, fülbevalókat, kanalakat, kocsikulcsokat.
Visszaélnek a helyzetükkel, képesek felmérni, hogy gyermekkel vagy felnőttel van-e dolguk, és hogy mennyit engedhetnek meg maguknak. Ez pedig előbb-utóbb a vesztüket okozhatja
– fűzte hozzá.
Negró jelenleg egy ketrec lakójaként tölti mindennapjait. Nem beszél állandóan, csak ha kedve tartja, vagy ha valamilyen ellenszolgáltatást kap cserébe.
A madár az igazgató köhögését is megtanulta imitálni, sőt, amikor azt hiszi, nem hallják, különböző hangokat gyakorolgat, például a közeli békák kuruttyolását.
Nagyon okos, és még a papagájoknál is ravaszabb. Volt előtte egy másik hollónk is, aki teljes telefonbeszélgetéseket bonyolított le, kicsöngött, felvette, beszélgetett, elköszönt és letette. A hangutánzás ezeknél a madaraknál nem ritka képesség
– mutatott rá Déri János.
Negrónak jó ideje igyekeznek párt találni, de mostanáig mindhiába. Volt már olyan holló, amelyik a közeli röpdében szállva száz méterről hallotta meg a köszöntését. Eltanulta, majd később át is repült a ketrecéhez, hogy udvariasan bemutatkozzanak egymásnak, megosztva ételüket mint egyfajta ajándékot.
Sajnos őt nem tudtuk ott tartani, hiszen szabadon él, abban pedig nem korlátozhattuk. De ahogy mondani szokták, a szerelem nem ismer határokat! A rácson keresztül is napokig diskuráltak. Rajta kívül másik két példány is próbálkozott, végül egyikük sem járt sikerrel. Sőt, egy sérült hollót is beköltöztettünk a ketrece mellé, de nem épült ki közöttük a megfelelő kapcsolat. Reméljük, lassan megtalálja a párját, azonban nincs könnyű dolgunk, Negró ugyanis – a papagájokhoz hasonlóan – meglehetősen válogatós
– összegezte.
