A diákok rajzórán felvetették, hogy mi lenne, ha nem csak mindig rajzolnának, tanáruk pedig komolyan vette a kérésüket. Ez a mezőberényi kupak-porté rövid története. Persze, van ennél hosszabb is, ugyanis nem kis munka előzte meg az alkotás létrejöttét – írja a BEOL.
Pócs József, a Mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola rajz-vizuális kultúra szakos pedagógusa, az ötletgazda korábban gyöngyékszerfűzéssel is foglalkozott, amihez egy számítógépes programot is használtak a tárgyak design-jának megtervezésénél. Ezzel készítette a portré mozaikdarabkáinak kiosztását is.
Első feladatként megfelelő színű kupakokat kellett gyűjteniük, majd a feladatokat több mint 200 diák között felosztva egy hét alatt készült el a mű. Volt, aki az elején szkeptikusnak tűnt, de aztán annyira belejöttek az alkotásba, hogy a tanítás utáni délutánjaikon is folytatták.
A költő nevét viselő iskolaként nem volt kérdés, hogy Petőfit mutatja be a portré, melyet a kollégium aulájában állítottak ki.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="625" width="640" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
