Zergegida a Szegedi Vadaspark új kedvence

Az Alpokban és a Kárpátokban is őshonos zergét a hazai állatkertek közül egyedüliként Szegeden mutatják be. Bár a környező országokban is előfordul, bizonyos szempontból a Szegedi Vadaspark egyik legegzotikusabb állatának számít, hiszen természetes élőhelye, a magashegységek világa teljes ellentéte az alföldi tájnak. A kassai és az innsbrucki állatkertekből 2019-ben érkezett tenyészpár számára – Magyarország legmélyebb pontjától néhány kilométerre fekvő kifutójukban – egy sziklás domb kialakításával teremtettek komfortos környezetet. A meredélyen már a néhány napos zergegida is feltűnik.

A kecskeformájú párosujjú patás Európa magashegységeiben él, az Alpoktól egészen a Kaukázusig. A gravitációt meghazudtoló fürgeséggel mássza meg a legmeredekebb hegyoldalakat, köszönhetően erős lábizmainak, ízületeinek és rugalmas, szétterülő patájának. Legelterjedtebb alfaja az alpesi zerge, viszont egyes elszigetelt alfajai, mint a tátrai és a dél-franciaországi kartauzi zerge – az emberi tevékenység következtében – veszélyeztetettnek számítanak. Ferenc József császár nagylelkű ajándékának köszönhetően Európán és Kis-Ázsián kívül még Új-Zéland déli szigetén is élnek zergék.

Kapcsolódó

Megérkezett Szegedre Csülök, a vadaspark új kedvence

Hamarosan társa is érkezik Angliából.

A 110-130 centiméteres zergék kontrasztos mintázata egyrészt a rejtőzését szolgálja, másrészt egyedi, tetszetős megjelenést kölcsönöz számukra. Fejükön a fekete és fehér szín váltakozik, így olyan, mintha álarcot viselnének. Testük többi részén a 20-60 kilogrammos bakok és a 15-50 kilós nőstények színe hasonló: nyáron világosbarna a háton fekete csíkkal, télen majdnem teljesen fekete. Az állatok nyakán és a farán meghosszabbodott szőr izgalmi állapotban felborzolódik, ez a közismert “zergetoll”, amely a vadászok körében még a szarvaknál is népszerűbb trófea.

Mindkét nemre jellemző a hátrafelé hajló szarv, amely más tülkösszarvúakkal ellentétben vékony, felfelé álló, enyhén kampós. Védekezésre és a szaporodási időszakban a hímek a nőstényért vívott küzdelmében szolgál.

Több nőstényből és utódaikból álló nyájakban élnek a bakok territóriumain belül vándorolva, amely területekért azok heves csatákat vívnak. A nőstények vemhessége 24-26 hétig tart, többnyire egy, ritkán két kicsinyüket hat hétig táplálják, míg önállóan el nem kezdenek legelészni.

A kifejlett egyedeknek nincs természetes ellensége, egyedül a fiatalokra lehetnek veszélyesek az olyan nagyméretű sasfajok, mint a szirti sas. Ezért is fontos, hogy a gidák mielőbb el tudjanak menekülni a veszély elől, így már pár naposan is ügyesen ugrálnak a köveken. (MTI)