Októbertől elhalkul, az addig szarvasbőgéstől hangos őszi erdő. Az agancsos daliák a hetekig tartó nászidőszak befejeztével lenyugszanak és igyekeznek még a tél előtt visszanyerni a kondíciójukat. Kezdődik viszont a dámszarvasok időszaka, a barcogás, írja a National Geographic Magyarorország.
Míg a gímszarvasoknál kereső bikákat találunk, akik nyughatatlanul, nagy távolságokat megtéve járják az erdőt a tehenek után és közben öblös hangjukkal hívják viadalra a riválisokat, addig a dámbikák egy sokkal kényelmesebb módot választottak a párkeresésre. Ők gyakorlatilag magáért a barcogó helyért verekednek meg egymással, hogy minél jobb pozíciót tudjanak elfoglalni a barcogó területen, az úgynevezett lekkben.
Ezekben a lekkekben a bikák egy helyen összegyűlnek és barcogóteknőket kaparnak ki maguknak, amit a különböző bűzös szagmirigyeikkel, vizelettel és ürülékkel szagosítanak. Ezek a kikapart teknők a legtöbb esetben körkörösen helyezkednek el ligetes erdőrészekben, minél beljebb van egy hely, annál jobb esélyekkel indul a „párkeresés”, így ezekért komoly összecsapásokkal verekednek meg egymással.
Miután kialakultak a végleges pozíciók, a bikák befekszenek a teknőkbe és ott barcognak, várva a teheneket. A gímek bőgéséhez hasonlítva, ám ez sokkal kevésbé figyelemfelhívó hang, inkább röffenetek sorának hallik. Éppen ezért kevesebb helyen lehetünk fültanúi is ennek a násznak, talán legintenzívebben a kifejezetten dámok számára létesített vadaskertekben van esélyünk rá.
A gímszarvasokhoz hasonlóan a dámszarvasoknál is addig tart a szaporodási időszak, ameddig megtermékenyítésre alkalmas tehén található a területen, így a barcogás többnyire október végén, maximum november közepén véget is ér.
