Ardian Jusufi és csapata a Max Planck Intézetben végzett kutatásokat a kutyák farkának jelentőségével kapcsolatban. A vizsgálatok során kiderült, hogy nincs szerepe az állat mozgékonyságában, a futás közbeni egyensúly megtartásában, hanem egészen másra használja azt, mégpedig kommunikációra.
A kutatók egy matematikai modellt készítettek, amelynek segítségével ellenőrizték, mi történik, amikor a kutyák futás közben a testüket, a lábukat és a farkukat is mozgatják. A bioRxiv preprint szerveren közzétett tanulmányuk szerint megtudták, hogy a farok mozgása szinte semmit sem változtatott a kutya röppályáján, amikor az a levegőbe emelkedett. Ebből azt vonták le, hogy nem olyan fontosságú testrészük a mozgás szempontjából, mint más állatoknak. Kivételt képez ez alól például az úszás, ahol kormányzásra tudja használni.
Emiatt úgy gondolják, ez a testrészük inkább kommunikációra, vagy a kártevők – például a legyek – elhessegetésére szolgál.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a kutyák a farkuk segítségével mutatják ki a dominanciát, a barátságosságot, a félelmet, a nyugalmat is, ha magasra tartja, akkor magabiztos, ha alacsonyan, a lábak közé húzva, akkor fél, ha csóválja, akkor barátságos, ha inkább jobbra csóválja, akkor boldog, míg ha inkább balra, akkor izgatott.
