Előszőr 2022 telén fedezték fel az idegen harcsafajt, majd több merülést hajtottak végre a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai, és találtak egy másik, világosabb színű egyedet is, majd sikerült több felvételt is készíteni róluk.
Idén 2023. április 4-én került sor újabb búvármerülésre, ekkor a párducmintás vértesharcsa felnőtt populációjából 3 különböző egyedet sikerült lefényképezni – írta közleményében a nemzeti park.
Az eltelt egy év során a szakemberek igyekeztek irodalmi forrásokat felkutatni erről az új jövevényről. Vajon milyen hatással van/lesz a tó ökológiai rendszerére? Okozhat-e problémát és ha igen milyen jellegűt? Van-e bármiféle tapasztalat a betelepítését/behurcolását követő változásokról?
Ezekre a kérdésekre igyekeztünk válaszokat keresni, és amit találtunk az nem volt szívderítő
– írták.
A párducmintás vértesharcsa (Pterygoplichthys disjunctivus) Brazíliában és Bolíviában őshonos, a Rio Madeira medencéjében és mellékfolyóiban. Nem túl magas a hőmérsékleti igénye, 22°C feletti vízben már jól érzi magát. Az egyik legnagyobb méretűre megnövő faj a tepsifejűharcsa-félék családján (Loricariidae) belül, kifejlett egyedei elérhetik akár a 60-70 cm-es testhosszúságot is. A Hévízi-tóban látott egyedek közül több is meghaladta az 50 cm-es testhosszt.
Fiatal korban a tapadószájuk segítségével még sok algát, moszatot fogyasztanak, idősebb korukban már növényekkel és elpusztult állatok tetemeivel is táplálkoznak. Szaporodásuk során akár méteres járatokat is vájnak a folyók partjába (ezt a Hévízi-tóban is tapasztalták). A nőstények a járatokba helyezik az ikráikat, amiket a hímek gondosan őriznek.
A világ számos országába (USA/Florida, India, Indonézia, Japán, Szingapúr, Tajvan, Fülöp-szigetek, kivadult állományai élnek Bangladesben, Hondurasban, Törökországban, Malajziában, Mexikóban és Puerto Ricoban) betelepítették már.
Több helyen megfigyelték, hogy megváltoztatják a víztestekben a táplálékviszonyokat, az őshonos fajok kárára. Azokon a területeken, ahol nem éltek vértesharcsák, az őshonos ragadozók (halak, madarak, emlősök) nincsenek felkészülve ezeknek a halaknak a páncéljára és az elcsontosodott, tüskeszerű mellúszóikra, emiatt könnyen megsérülhetnek, megfulladhatnak.
A szakemberek most azon dolgoznak, hogy hogyan tudják megakadályozni ennek az invazív halnak a további szaporodását. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához azonban további merülések szükségesek, hogy megtudják, mi történik a kikelő ivadékkal és egyáltalán mekkora lehet a tóban élő állomány, mikor és mivel táplálkoznak.
