A jellegzetes bóbitájáról könnyen felismerhető bíbic hazánk síkvidéki területeinek fészkelő partimadara. Kedveli a nedves réteket, legelőket, időszakos vízborítású szántókat, árasztásokat. A KMNP tájain a számára megfelelő élőhelyeken általánosan elterjedt – írta meg a nemzeti park.
A legnagyobb számban Geszten a Kerek-réten, Biharugrán Simotán, valamint Mezőgyánban Kisgyantén került elő. Mindhárom helyszínen egyaránt 25-30 pár körül van az állomány, de a Kivágási-legelőn, Mágor-pusztán és a Sző-réten is szép számmal költ. Ezen kívül még több helyen is előkerült kisebb számban.
A Kis-Sárráten az átlagosnál több alkalmas élőhely is van a faj megtelepedésére. A régi mocsármaradványok mellett több, az elmúlt években elkészült vizes élőhely-rekonstrukció kínál számára megfelelő táplálkozó- és fészkelőhelyet. Ebben az évben ezeken az élőhelyeken a korábbinál jobbak az életkörülmények a faj számára. Jól sikerültek az őszi árasztások, és a késő őszi-téli csapadékok együttes hatására közel 1000 hektáron sikerült megőrizni a vizes pusztai környezetet.
A bíbiceknél korán, már március végén megkezdődik a költési időszak, amely áprilisban teljesedik ki, de pótköltése később is lehet. A fészek legtöbbször a vizekhez közel épül, általában négy tojásból áll, a kotlási idő 24 nap. A fiókák fészekhagyók, egy-két nap után már nagyobb távolságra is követik a szülőket táplálkozás közben. Jelenleg a legtöbb pár már fiókáit terelgeti, de van néhány példány, amely még tojásait melengeti.
Táplálkozni a gyepekre és a sekély vizekre járnak. Itt elsősorban különböző rovarokat, pókokat, apró csigákat, gilisztákat fogyasztanak, de az apró magvakat sem vetik meg. Bízunk benne, hogy pusztáink felett még sokáig gyönyörködhetünk akrobatikus mozdulatokkal tűzdelt nászrepülésükben és jellegzetes, panaszosnak tűnő hangjukban.
