A madarak többsége egy életre választ párt, ám vannak kivételek. Egyes példányok annak ellenére váltanak, hogy előző párjuk életben van még. Megcsalás vagy túl sok külön töltött idő: a madarak okai hasonlóak az emberéhez, írja az Infostart.
A jelenséggel több kutatás is foglalkozott már, a kutatók pedig ezek során egyértelműen arra jutottak, inkább egyes madárfajok csoportjaira vagy éppen párokra bontva érdemes vizsgálni ezt a jelenséget. Két olyan motívumot is sikerült azonosítaniuk, amelyek arra késztethetnek egy madarat, hogy szakítson korábbi párjával – az egyik az, ha a hím más tojókkal kezd “viszonyba”, a másik pedig a messzire történő vándorlás.
Kínai és német kutatók leírják, hogyan kutatták 232 madárfaj válási arányainak korábban közzétett adatait, halálozási adatokat és vonulási távolságokat. Az eredmények azt mutatják, hogy a feltűnően magas válási arányú fajok általában szoros rokonságban állnak egymással, és ez a megállapítás a feltűnően alacsony válási arányú fajok esetében is érvényes. Hasonló mintázat volt megfigyelhető a hímek promiszkuitásában is.
A lilék, a fecskék, a verébfélék és a feketerigók magas válási rátával jellemezhetők a hímek promiszkuitása mellett, míg a rétisasok, az albatroszok, a ludak és a hattyúk alacsony válási rátával írhatók le
– közölte a kutatócsoport.
A kutatók azt találták, hogy a magasabb hím promiszkuitás magasabb válási rátával járt együtt, addig a nőstény promiszkuitás esetében nem ez volt a helyzet.
Amikor egy hím madár vált párt, azt a tojók gyakran az elkötelezettség csökkenéseként fordítják le, mivel figyelmét és erőforrásait több nőstény között osztja meg. Ez kevésbé vonzóvá teheti őt partnerként. Ezzel szemben a hím növelheti fittségét, ha több nősténnyel párosodik
– mondta Zitan Song, a németországi Max Planck Állati Viselkedési Intézetben végzett kutatás társszerzője. Ennek eredményeképpen a szakítási arányok növekedhetnek ott, ahol a hímeknek több lehetőségük van a promiszkuitásra.
Ha a tojó szűri össze több hímmel a levet, akkor azok mind vélelmezik saját apaságukat a fiókák esetében, így ez a nőstény nem veszti el népszerűségét.
Az eredmények azt sugallják, hogy a madaraknál a válás nem egyszerűen az egyed fittségének növelését célzó stratégia, vagy ökológiai tényezőkre, például a vándorlásra adott válasz, hanem egyszerre mindkettő hatással lehet rá.
Az éghajlat változásával a vándorlás sokkal nehezebben kiszámíthatóvá válhat, ami több váláshoz vezethet.
