A madarak is el szokták hagyni a párjukat

A madarak többsége egy életre választ párt, ám vannak kivételek. Egyes példányok annak ellenére váltanak, hogy előző párjuk életben van még. Megcsalás vagy túl sok külön töltött idő: a madarak okai hasonlóak az emberéhez, írja az Infostart.

A jelenséggel több kutatás is foglalkozott már, a kutatók pedig ezek során egyértelműen arra jutottak, inkább egyes madárfajok csoportjaira vagy éppen párokra bontva érdemes vizsgálni ezt a jelenséget. Két olyan motívumot is sikerült azonosítaniuk, amelyek arra késztethetnek egy madarat, hogy szakítson korábbi párjával – az egyik az, ha a hím más tojókkal kezd “viszonyba”, a másik pedig a messzire történő vándorlás.

Kínai és német kutatók leírják, hogyan kutatták 232 madárfaj válási arányainak korábban közzétett adatait, halálozási adatokat és vonulási távolságokat. Az eredmények azt mutatják, hogy a feltűnően magas válási arányú fajok általában szoros rokonságban állnak egymással, és ez a megállapítás a feltűnően alacsony válási arányú fajok esetében is érvényes. Hasonló mintázat volt megfigyelhető a hímek promiszkuitásában is.

A lilék, a fecskék, a verébfélék és a feketerigók magas válási rátával jellemezhetők a hímek promiszkuitása mellett, míg a rétisasok, az albatroszok, a ludak és a hattyúk alacsony válási rátával írhatók le

– közölte a kutatócsoport.

A kutatók azt találták, hogy a magasabb hím promiszkuitás magasabb válási rátával járt együtt, addig a nőstény promiszkuitás esetében nem ez volt a helyzet.

Amikor egy hím madár vált párt, azt a tojók gyakran az elkötelezettség csökkenéseként fordítják le, mivel figyelmét és erőforrásait több nőstény között osztja meg. Ez kevésbé vonzóvá teheti őt partnerként. Ezzel szemben a hím növelheti fittségét, ha több nősténnyel párosodik

– mondta Zitan Song, a németországi Max Planck Állati Viselkedési Intézetben végzett kutatás társszerzője. Ennek eredményeképpen a szakítási arányok növekedhetnek ott, ahol a hímeknek több lehetőségük van a promiszkuitásra.

Ha a tojó szűri össze több hímmel a levet, akkor azok mind vélelmezik saját apaságukat a fiókák esetében, így ez a nőstény nem veszti el népszerűségét.

A vándorlás és a válások összefüggése abban rejlik, hogy a hamarabb a távoli célponthoz érkező madarak ott akár más partnert is választhatnak. Ahogy nő a megtett távolság, úgy nő a szakítások száma is. A kutatók azt is megállapították, hogy az elhullási arány és a vándorlási távolság összefügg a hímek promiszkuitásával.

Az eredmények azt sugallják, hogy a madaraknál a válás nem egyszerűen az egyed fittségének növelését célzó stratégia, vagy ökológiai tényezőkre, például a vándorlásra adott válasz, hanem egyszerre mindkettő hatással lehet rá.

Az éghajlat változásával a vándorlás sokkal nehezebben kiszámíthatóvá válhat, ami több váláshoz vezethet.

Kapcsolódó

Ismerjük meg kertünk csodálatos madarait és különös szokásaikat

Vegyük együtt szárnyaink alá tollas vendégeinket. Ismerjük meg őket és segítsük életüket!