A világban számos varázslatos hely létezik. Színes folyók, fejjel lefelé növő fák, érdekes buborékok, türkizkék víz, zenélő kövek. Olykor olyan különleges a látvány, hogy elképzelni sem tudjuk az eredetüket, pedig minden jelenségnek van teljesen logikus magyarázata. Általában a természet játszik velünk.
Természeti jelenségek okozzák a következő csodás, bizarr, furcsa jelenségeket is.
Blood Falls (Vérvízesés) – Kelet -Antarktisz
Látványában igen horrorisztikus, ám semmi borzalomnak nem helyszíne a Vérvízesés. Az Antarktiszon található Blood Falls ritka természeti jelenség nem más, mint egy összetett kémiai reakció eredménye, amely több mint 1,5 millió éve zajlott le. Amikor a vastartalmú sós víz oxigénnel érintkezik, a vas mélyvörös színt kap. Ez a vas-oxiddal szennyezett sós víz kiáramlás látható a Taylor-gleccser esetében is.
A bizarr helyet 1911-ben találta meg Thomas Griffith Taylor ausztrál geológus, róla is nevezték el a gleccsert. Az Antarktisz úttörői először a vörös algáknak tulajdonították a vörös színt, de később bebizonyosodott, hogy a vas-oxidoknak köszönhető.
Szivárvány-hegység – Zhangye Danxia National Geopark, Kína
A Zhangye Nemzeti Geopark hegyoldala úgy néz ki, mintha egy óriás vastag, egyenes vonalban színeket festett volna a hegyekre. Kína egyik legszebb felszínformája 2010 óta az UNESCO Világörökség része, a Nemzeti Park pedig 2019-ben az UNESCO Globális Geoparkja lett.
A kínai Szivárvány-hegység a világ geológiai csodája. A színes sziklák a homokkő és más ásványok lerakódásainak eredményei, amelyek 24 millió év alatt keletkeztek. A szél, az eső és az idő rendkívüli formákat faragott, köztük tornyokat, oszlopokat és szakadékokat, különböző színekkel, mintákkal és méretekkel. Ma látható színét a kicsapódott talajvízzel a sziklákra rakódó ásványi anyagoknak köszönheti. A legtöbb szikla a mélyvörös homokkő színét viseli, de az oxidált limonit vagy goethit barna vagy sárgás elszíneződést okoz a homokkőben, a magnetit pedig fekete festést, így ezek is megjelentek a sziklákon.
,,Kések erdeje” – Tsingy de Bemaraha Nemzeti Park, Madagaszkár
A Tsingy egy madagaszkári szó, ami nagyjából azt jelenti, hogy „ahol nem lehet mezítláb járni” vagy „lábujjhegyen járni”. A képet elnézve nem csoda, hogy ez a csodás terület Madagaszkáron ezt a nevet kapta. Az óriási mészkő tüskék erdeje, melyek úgy jöttek létre, hogy a karszt fennsíkok felső részeit az évek alatt a talajvíz alámosta, igazán fenséges és kicsit ijesztő látvány. Egyetlen félrelépés a tűszerű képződményeken komoly fájdalmat okozhat. Szerencsére a nemzeti parkban van egy híd, amelyen át lehet sétálni.
A rezervátum több mint 150 000 hektáron terül el, néhány sziklacsúcs elérheti a 800 métert is. A ritka geológiai formációk az UNESCO Világörökséghez tartoznak.
Türkizkék jég, Bajkál-tó, Oroszország
Az oroszországi Bajkál-tó a világ legöregebb és legmélyebb állóvize, a Föld legnagyobb édesvizű tava, amely a világ édesvizeinek 22–23%-át tartalmazza. 636 kilométer hosszú és 25–79 kilométer széles, átlagmélysége 730 méter, de van pont, ahol a mélység eléri az 1642 métert. 1996-ban felvették a világörökségek közé. Vize és jégképződményei a kristálytiszta jelentését új szintre emelik.
A Bajkál-tó vize a legtisztább és legegészségesebb a Földön, 40 méterig átlátszó. Rendkívül jó minőségű, magas az oxigéntartalma, alacsony az ásványianyag-tartalma. Amikor télen a tó befagy, nagy átlátszó jégszilánkok képződnek. Amikor a napfény visszaverődik róluk, a jégszilánkok türkiz színűek lesznek, olyanok, mint a drágakövek.
Gördülő vagy vándorló kövek, Death Valley, USA
Egyes kövek a Halál-völgyi Nemzeti Parkban titokzatos módon mozognak, de nem egészen úgy, ahogy gondolnánk, vagy amit megszoktunk, annál sokkal menőbbek és titokzatosabbak.
A Kalifornia és Nevada határán fekvő Death Valley Nemzeti Park sivatagi vidékén a sziklák látszólag saját erejükből vándorolnak, mozgás közben pedig hosszú nyomokat hagynak maguk után. De természetesen a látszat csal, a kövek nem maguktól mozognak – természeti jelenség okozza a vándorlásukat.
A Nemzeti Park körülbelül 5 kilométer hosszú síksága nyáron olyan kopár, mint egy marsbéli táj, télen pedig időnként jégtakaró borítja. A sziklák körül jéglapok képződnek. Olvadáskor a még jégbe fagyott köveket megemeli az alattuk kialakuló vízréteg, így a kövek a folyadékszint változásával enyhe szellő segítségével is siklanak. Ez okozza a vándorlást. Mozogni a köveket még soha senki nem látta, a megtett út a nyomok alapján mégis kétség kívüli.
Néha a természet szereti összezavarni a fejünket azzal, hogy túl szürreális természeti jelenségeket mutat be. El sem tudjuk hinni, hogy igazak, pedig tényleg azok. Járjunk nyitott szemmel, sosem tudhatjuk mikor találkozunk mi magunk is egy természeti csodával.
